Már a második alkalmat felejtem el, és csörög rám, hogy ide érek-e?
Hát én ezt nem fognám a terhességre, de teljesen ledöbbentem, hogy már megint ennyire figyelmetlen vagyok.
Aztán hazudtam a nőgyógyásznak. Miért? Mert egyszerűen megijedtem tőle, és többször elpróbáltam magamban, hogy mit is fogok mondani, ha felteszi a kérdést, voltam-e cukorterhelésen?!
Én pedig rávágtam, hogy igen. Ez még nem hazugság. Az már igen, hogy pár hete, mert persze ezt is megkérdezte. Közben pedig izgultam, hogy Zazie ne köpjön be. Mert ott ült mellettem. De hát nem akarok megint olyan sz*r cukros löttyöt inni. Főleg, hogy az orvosom és a védőnőm is azt mondja, egyáltalán nem indokolt, ráadásul többet árt mint használ.
A gyermek egy hónap alatt - karácsonyt is beleértve - 800 dekát hízott. Én viszont most már 2 hónapja tartom a súlyomat. Ez azért jó dolog. Most 1800 dkg a súlya, és 6 cm hosszú talpacskája van. A heréi is leszálltak, szóval minden a legnagyobb rendben vele. Egy héttel fejlettebb a koránál, pedig már direkt leálltam a vitamin adagok mindennapi bekapkodásával, mert eddig egy hónappal volt az. Nem akarok nagy babát szülni. Viszont ezzel nem veszélyeztetem, ha úgy volna, akkor nem érdekelne.
Elkezdtem óvatosan lábra és fenékre edzeni, néha csinálok egy kis fekvőtámaszt, ez a lelkemnek is jót tesz, és úgy tűnik, a testem is elfogadta, hogy eddig és ne tovább.
Cserébe, hogy előkerestem az úszó cuccomat, holnap reggel elmegyek pancsolni egyet.
Kiváltottam a Felicitas csomagot is a patikából, úgyhogy már van 6 cumink, ugyanennyi sudocremünk és mindenféle tejfakasztó teánk.. Hát nem mondom, hogy hasznos kis csomagok ezek..
