titkok a férjemről

Azt se gondoltam volna, hogy ennyi idő után tudom meg a férjemről, hogy ő volt Csiszár Jenő kézdublőre* a Vakvagányok c. filmben.



*1.40-től látható, Jimmi Hendrixet játszik, amit aznap tanult gyorsan meg, mert a felvétel előtt pár órával szólt neki Tímár Péter, hogy "figyi, le tudod játszani? "

apaszáj

Zazie áll a fotel felett, enyhén előregörnyedve, az állát vakargatva:

-ezt én nem értem! hol van a macska feje?

Jatka, macskaszokáshoz híven brióssá gömbölyödött, ez okozott fejtörést az én férjecskémnek:)



>>


A babával a második itthon töltött nap után - nézi az alvó fiát, majd egyszer csak a fejéhez kap, és felkiált:

-kicsikém, mit tettünk?

olyan, mintha kínai is lenne benne..

ezt a megállapítást tette Zazie, miközben fiát nézte a karjaiban tartva. Azért kaptam fel a fejem erre a mondatra, mert valahányszor a fiatalkori képeit nézem,nekem is ugyanez ugrik be róla. Aztán az édesapjáról is láttam egy fiatalkori képet, és megnyugodtam, ha van is kínai vérvonal a családban, akkor az esetleges félrelépést feljebb kell keresni.

Mostanában viszont Zazie az anyukájára hasonlít, és a nővére, aki a féltestvére, mellette olyan,mintha ikertestvérek volnának.

Én,ha meghízom, a fejem szabályos kerek lesz, akkor Anyu családjára hajazok. Alapból pedig Apu nővérének gyerekkori mása vagyok, olyannyira, hogy az 50-ik születésnapján összeállított slideshow futása közben, az egyik fiatalkori képét látva még én is elcsodálkoztam, hogy került az én képem is közéjük.

Babocska, ha csukva van a szeme, szerintem Apura, emiatt, mások szerint rám ütött, viszont ha nyitva, akkor tökéletes mása, mostani édesapjának.

A fiunk a szemszínével is lojális, zavaros duna -ez az elnevezés férjem észrevételén fekszik, az övé is ilyen, a külseje azonban kék, mint az enyém. Nyilván ez változni fog, ahogyan mi is, és hogy ez min múlik, sajnos nem tudom, de nem-de csodálatos ez a folyamat?

apaszáj

Zazie a fiának, miközben szeretettel tartja a karjában:
megtartunk téged, meg bizony. Mert mi senkit sem hagyunk az út szélén..
.. csak a ku*#ákat..

Szemrehányás

Zazie kezd türelmetlen lenni az egyre növő babaruha halom láttán.  Az sem vígasztalja,  hogy a 98 százalékára öröklés útján tettünk szert. 
Ráadásul a legtöbb kapott dolog- nem csak ruha -csak a gyermek egy éves korától lesz használható, és ezeket tárolni kell valahol. 

Ma,  amikor a 40 literes akváriumot tisztította,  rendezgette és pakolgatta, egyszer csak hátraszólt nekem,  miközben teljes U meghajlással görnyedt a kádba :
Kicsikém, homokozókészlete van már a gyereknek? kéne a kislapát..

ikea

- a pénztárhoz megyünk.
- és hogy jutunk oda?
- úgy, mint tegnap, csak visszafelé.
-....
- hátrálva?

Fölnőtt?

Nem vagyok biztos abban,  hogy felnőttem. Két órára simán le tudott foglalni az éjszakai fluoreszkáló cumi.

- Nézd Zazie,  hogy világít!  Várj feltöltöm. Nézd megint!

a kiságy projekt

A legrosszabb időben, szitáló havasesőben  és 18 óra körül indult el Zazie a kiságyért, méghozzá a Belgrád rakpartra. Morogva bújt bele a bakancsába,  húzta fel a cipzárját, majd az ajtó becsukódása előtt még hátraszólt, hogy milyen jó kifogás számomra, hogy nem emelhetek, mert így egyedül kell mennie. Pár órával később érkezett haza. Kérdeztem, milyen a kiságy?
- olyan, mint amilyenben én is aludtam. -mondja.

Másnap elment dolgozni, aztán harmadnap is. Így esett, hogy Zazie már két hete sétáltatja a babaágyat. Az ugyanis még mindig a kocsi hátsó ülésén pihen...

Különben tök jól viselem

Napok óta látom, hogy Zazie nem OK. Néha a lakás külöböző pontjairól verődik vissza a sóhaja, aztán szembe jön, és szomorúan néz. Kérdeztem, mi a baja. Mindig csak a fejét rázta.

Tegnap kiszálltak a kádból. Beálltam a tükör elé.( csak a férfiak szerelik fel a tükröt a káddal szemben)
Az érhálózatom nem változott, most is ugyanúgy rajzolódik ki a bőröm alól, mint az elmúlt három hónapban. Újabb anyajegyek jelentek meg rajtam, már nem is számolom, hogy hanyadik, de legalább nincsenek striáim. A fenekem már nem olyan feszes, nem is vagyok vele elégedett, de legalább nem vizesedik a bokám.
Remek! narancsbőr, helló, jó, hogy jöttél, mikor mész?
Nem baj, legfeljebb nem kisgatyában fogok aludni. NA de, nincs pizsamanadrágom.
Eszembe jut, hogy van egy lenvászon nadrágom, ami mindig nagy volt rám, majd most azt veszem fel. Nem baj, hogy nem tudok hosszú nadrágban aludni, majd megszokom. Melltartót sem hordtam soha, most meg azt is kibírom.
10 perc után azonban feladom a kapálózást, ennyi, nem jön rám a nagy nadrág. Ledobom az ágyra és mellé huppanok. Az utóbbi napokban néha alig kapok levegőt, nyilván a gyerek nyomja a tüdőmet is.
Tehát ott pihegek, a habtestemmel és feltett lábakkal, hátrafelé lógatva a fejem, amikor bejön Zazie, és ezt a pillanatot ítéli tökéletesnek arra, hogy elmondja, aggasztja őt ez a gyerek.

én meg csak annyit tudtam neki mondani, hogy: " miért, b*szdmeg! te szülöd meg?"

boldogság:)

Ma bementem dolgozni. Mondjuk reggel rezgett a léc rendesen, mert akkora volt a hó, hogy az egész kisautómat betakarta.
Zazie kivitte a tesóját a reptérre, és pont visszaért, hogy lássa, tanácstalanul ácsorgok a hatalmas hóhalom előtt. Szépen le is tisztította nekem, én pedig óvatosan elindultam a munkába.

Tovább a védett bejegyzéshez ITT!

boldog korszak

Tegnap elmentünk az Ikeába, hogy megvegyük a szekrényt, meg minden egyebet, ami kellhet.
El nem intéztünk semmit, de ha már ott voltunk, gondoltam meglátogatom a toalettet.

Jó szokásához híven, az ajtón túl állt a sor. Odaálltam, nyílik az ajtó, a bentiek ki tekintenek, hogy erőt merítsenek a még pár percnyi várakozáshoz, a kintiek meg a bentieket stírölik, mint hatalmas mázlistákat. Újra nyílik az ajtó, és egy nő kiszól:
-A kismama jöjjön előre!
Nézek körbe, senki nem mozdul. Milyen rendesek azért, gondolom még magamban, amikor valaki megérinti a karomat, hogy nekem szólt a kedves invitálás.
Annyira meglepődtem, és meghatódtam egyszerre, hogy elkezdtek potyogni a könnyeim, és míg magamra zártam az ajtót, addig a kintiek a saját tapasztalataikat osztották meg egymással.

Így kezdődik tehát a "boldog korszak"?

beszélgetéseink

-32... 32 évesen .. több mint 10 éve voltam 32.
-én meg 5 év múlva leszek annyi..
-megverjelek?

Már pedig változik..

Annak idején, amikor engem elkezdett foglalkoztatni a baba kérdés, Zazie csak a száját húzta. Mindig amikor szóba hoztam, legyintett, hogy "lesz, lesz, de később.." De én csak nem hagytam abba, és mindig felsóhajtottam minden babareklámnál, hogy " mikor lesz már nekem is kisbabám?"
Most, utólag vallotta be, hogy bizony csak azért engedett, mert tudta, különben elveszíthet.
A szülei szerint vígan eléldegélt volna továbbra is egyedül, ha én nem jövök képbe, már mindenki megbarátkozott a gondolattal, hogy ő agglegény marad.

Amikor elmondtam neki, hogy valószínűleg apa lesz, napokig kerülte a témát, esténént a barátainál lógott, és láthatóan aggódott.

Aztán meglátta a sziluettjét, meghallotta a baba szívverését, tapasztalta, hogy mozog. él.

És valahogy itt minden megváltozott.

Ha szembejön egy kisgyermekes család, ő le sem veszi róla a szemét, mosolyog, sőt, ha a baba valamit elejt, ő ugrik felvenni. Az apukákkal mélyremenő csevegésbe kezd, és mindent tudni akar arról, hogy érdemes-e félnie? Persze melyik apa fogja óva inteni?

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a férfiak igenis képesek a változásra.

a visszatérő múltbéli szellemekről

(megváltoztattam a címet,  mert kissé elragadtattam magam amikor írtam)

Nem volt sok kapcsolatom, egy komoly volt úgy igazán. Az utóbbival, aki pont Zazie előtt volt, nem túl nagy összhangban váltunk el (lévén, hogy megcsalt). A többiekkel viszont igen. Megbeszéltük, kezet ráztunk, megöleltük egymást. Néha összefutunk véletlenül az utcán, akkor nagyon örülünk a másiknak, beszélgetünk, kivel mi van, hol tart az élete, és megeggyezünk, hogy keresni fogjuk egymást, mert jó volna hosszan eldiskurálni. Ezeknek a férfiaknak a fele ( és mondom egy kezemen meg tudom számolni mennyi az összes) gyermeki barátság volt csupán, kézenfogva sétáltunk és más nem is történt. Aztán persze egyikünk sem hívja a másikat, mert én is tudom, ők is tudják, hogy a párunknak, barátnak, barátnőnek nem esne jól.
Az egyik pár évvel ezelőtt többször is hívott. Nem tudom miért, nem vettem fel a telefont. És hogy miért? mert nem érdekelt. Nem volt miért keressen. És mert nem akartam Zazienak fájdalmat okozni. Azt mondja, nem féltékeny tipus, de amikor 2 évvel ezelőtt Velencében voltunk, és az egyik ex bejelentkezett, akkor annyira féltékeny lett, hogy válóperrel fenyegetett..

Ezt azért mondom most el, hogy lásd, valószínűleg ő is ugyanezt tenné a helyemben.
Jó, nem bőgne egész nap a wcn, vagy a parkban egy padon ülve, bár ha terhes lenne, akkor talán mégis.

Álltunk ketten a bejárat előtt, és arról beszélgettünk, hogy mégis csak ki kéne menni egy hosszú hétvégére Athénba, vagy Nápolyba, amikor megcsörren a telefonja, még én szólók neki, felveszi, majd elkerekedett szemmel kinyomja. Kérdezem mi az, ki az? pedig már tudom. Most jutott el a hír, hogy babát várunk. Kicsit sok időbe telt, az esküvőről 3 nap múlva értesült a 10 évvel ezelőtti exbarátnője.
Az az exbarátnő, aki az együttlétük alatt néha megcsalta, aki lenézte, mert az ő családja gazdag, és Zazié nem, és miért nem akar Zazie gazdag lenni, és mivel nem akart, otthagyta. Majd visszakönyörögte magát, majd Zazie hagyta ott. Akkor volt egy kis szünet, aztán elkezdte hívogatni, hogy menjenk együtt moziba, mármint Zazie az akkori új csajával és ez a kis ...a az új pasiával. Persze Zazie nemet mondott.

Jöttem én. Megtudta, hogy Zazienak már fél éve komoly barátnője van, és felhívta, hogy találkozzanak. Addigra már férje volt. Zazie kérdezte is tőle, hogy dehát miért hívsz?  "unatkozom a férjem mellett. Nem találkozunk?"
Nem. Az eskövőnk után két nappal felhívta Zaziet, hogy elmonda neki, nagyon sajnálja, hogy megházasodott, mert az álmaiban még mindig Zazie várja az oltár előtt.
Most nem tudom miért hívta.
Kinyomta, hogy majd visszahívja. Majd azt hazudja neki, hogy lemerült a telefonja. Nekem pedig itt pattant el a húr. Miért?  miért hazudik neki, és miért hívja vissza? Mert nem akarja megbántani.
És kit érdekel a nő?? ( nőnek nem nevezném) érzése? ne hívogassa. Tudjuk miért hívja. Zazie is én is. És ez így fog menni mindaddig, amíg egyszer nem lesz vele igazán elutasító. Én pedig ebbe belepusztulok.
Tudom, hogy nem érez iránta semmit. Tudom, mert állandóan szídja, néha mesél róla, és ez egy hisztis kurva.
De az ő érzelme fontosabb. Én pedig most el akarok tünni a világ szeme elől. Nem hiszem, hogy ezt érdemlem.

És békés ember vagyok, de nagyon imádkozom, hogy az utamba kerüljön, mert nem teszi zsebre...

más állapotok 1

A héten vegyszeres rágcsálóírtás volt a munkahelyen, mire a főni közölte, hogy aznap ne is menjek be, dolgozzak otthonról. Ennek rendkívül örültem, mivel évszázados álomkór nyomja a vállamat, és nem tudok 9-nél előbb felkelni. Akkor elkezdődik az egy órás reggelizésem, amit jobbról a kutya, balról a macsek néz. Néha visszafekszem pihenni, ha épp nem dolgozom. Ezt a napot is valahogy így terveztem, de már este felfedeztük a Kenny hasán a foltokat, amik aggodalomra adtak okot, és kb 1 hete kezdte el vakarni. Így a reggeli befejezése után elmentünk a közelben lévő állatorvoshoz, aki közölte, hogy akkor most megnyírjuk, és heti kétszer fürdetés, és napi 3X betadinos áttörlés. Ott helyben kapott antibiotikumot és szteroidot, és még hetekig kell itthon antibiotikumozni, de már 2 nap után jobban van, úgyhogy ennek nagyon örültem. Csak még kicsit kopasz. Ez pedig egy border collienál nem túl előnyös.

Persze akkor már a macskát is el kellett vinnem, hogy ne fertőzzék meg egymást, végül ő szerencsésen megúszta a nyírást.

Az elmúlt hetekben közben minden napra jutott valami. Sem az én családomban sem a Zaziéban nincs minden rendben.
Az enyémben káosz uralkodik, és részben az én hibám is, hogy most mosolyszünet van. Nem haragszom senkire, de egy kicsit most fel kell dolgozzam a törénteket.

Zazie és köztem 16 év korkülönbség van. Ő még kései gyerek is, így a szülei idősebbek. Az én nagyszüleim korabeliek. Ebből sajnos következik, hogy már problémásabb az életük is. Rettenetesen jó szülők, kiváló nagyszülők és mégtökéletesebb anyós és após. Többször akartam ódákat zengeni arról, hogy mennyire sokat segítenek nekünk, és folyton együtt vagyunk, és egyszerűen nem zavarnak.
Szóval az apukájának rohamosan romlik az állapota. Egyre feledékenyebb, egyre nyugtalanabb, megzavarja, ha valami változás történik. Annyira átesett egy más állapotba, hogy néha látom, engem sem ismer meg. Pedig orvos. Rendkívül tehetséges és roppant intelligens ember. Így még szembetűnöbb sajnos a romlás. A legrosszabb pedig, hogy nincs ember, aki átvenné a praxisát. Így megy ez Magyarországon.
Megoldás pedig egyelőre nincs. Most viszont két hét szabadság következik, persze meg is jött a gyengébb idő, de azért remélem tudok fürdeni a Balatonban idén.

Mert szeret ♥

Zazie nekem lovag

Egyébként teljesen meg tud hatni még most is, hogy milyen figyelmes férjem van.
 Zazietól kaptam egy rakat újságot az autóútra, csak hogy ne unatkozzak. Ráadásul az egyik újságnál egy műanyag design táska volt a plusz ajándék, amit már kinéztem magamnak, de ezekért a "csajos magazinokért" rettenetesen sajnálom a pénzt kiadni, mert a háromnegyede reklám.

Hiányzik nagyon..

Ide ül mellém, és elmondja, hogy le kellene már foglalni a nyaralásunkat, mert különben nem fogunk sehova se menni.. valójában én nem mondtam neki mindennap és nem is négyszer ötször, hanem egyszersem, hogy ideje lenne
Szóval ideül, közelebb húzza magához az egeret, a monitort, és kiadja a parancsszót.
2 perc alatt 12 lehetőséget terítek elé, mert az elmúlt 2 hónapban egyszer sem kerestem rá ezekre, mire ő feláll, és itthagy.
Unja - mondja
Holnap pedig nem fog ideülni, hogy ne húzzam az időt, foglaljuk le a nyaralást..

Az év első célja: done

Amikor beléptem a virtuális postaládámba ez fogadott..

sikerült:)

Nagyon boldog voltam. Hónapok óta mást sem csinálok, csak kisfilmeket gyártok, esszéket írok, műveltségi teszteket töltök ki, és próbálok alvás nélkül élni.
Ennek ma meglett a foganatja. (most nem tudom, hogy pontos-e így a mondat, vagy valóban értelmezhetetlen, de olyan fáradt vagyok, na..)

szombat óta úgy élek túl, hogy nappal ébren próbálom magam tartani, éjszaka pedig mantrázom az alvásért. Ezzel egyenes arányban nőtt a tetterő bennem, folyamatosan sétálunk a kutyával. Órákat csavargunk, többnyire totál céltalanul.

3 fordulós rostán teljesítettem, és ma volt az elbeszélgetés. Miért is akarok újra beülni az iskolapadba? A sok frissen érettségizett közé? Mert egyszerűen fejlődni akarok.

A bizottság döntött, csakhogy van egy kis bökkenő- mondja a vizsgabiztos. Nem indítanak levelezős szakot, nekem meg a munka miatt muszáj.
De ők azt akarják, hogy ide járjak, segíteni akarnak benne, ezért most eldönthetem, hogy ráírják a lapomra, hogy megfeleltem, és majd kapok egy értesítést, hogy "de sajnos nem indul" és levelezésbe kezdhetek a minisztériummal, hogy engedélyezzék nekem, hogy nappalira át tegyenek. Ez olyan fél év, így jövőre el is kezdhetem. Vagy pedig ráírják a lapomra, hogy nem felelt meg, lepontoznak, és szépen megjelenek a pótfelvételin, ahol ők lesznek a vizsgáztatók megint, és ők  emlékezni fognak rám, és ne aggódjak, már most borítékolhatom, hogy igen, megfeleltem, ezzel együtt pedig kapok egy saját tanrendet, mintha levelezőre járnék.

Ez egyébként megint a magyar valósághoz ad hozzá, hogy itt valahogy semmi nem működik úgy, hogy az egyszerű legyen.  Ráadásul aki nappalin van és nem államira ment, az kétszer annyit fizet tandíjra mint az, aki levelezőn. Viszont pótfelvételinél automatikusan törlődik az a lehetőség, hogy az állam besegítsen, de ha keményen tanulok, akkor kaphatok ösztöndíjat. Ez van most.


Szóval nagyon örülök, és most megpróbálok aludni egy jót.. muhaha..

egymillió forintos kérdés:

egymillió forintos kérdés:


hogy küldöd el a férjed családját a fenébe úgy, hogy az amúgy is hiperérzékeny lelke az illetőnek ne sérüljön?


Családi kérdésekben amúgy sem voltam soha jó, pedig a probléma kezelésem igazán tökéletes, de azért a férjem családja akármennyire a családom, még sem az én családom...

kivételesen nekem nem a szüleivel van problémám, imádom őket. Nekem a nővérével van a problémám.. -pedig ő is nagyon kedves teremtés, csak így "öregkorára" megbolondul-

A kamasz gyerekeit a nyakunkra akarja küldeni, mert ő nem bír vele, de sem anyagi, sem lelki támogatásban nem segít. És ha azt mondjuk, hogy nem, akkor mi nem szeretjük őket... pedig de!

szomorú vagyok.. tanácstalan vagyok..