2018. április 20., péntek

van munkám vagy nincsen?!

a 6 hét gyakornoki lét hozadéka, hogy a hajnali kelések akkor is megmaradnak, amikor már nem kell korán kelni. Mint pl ma is.

Tegnap behívott a főnök, hogy akkor most beszélgessünk az elmúlt időszakról, és arról, akarok-e maradni. Bár az utóbbi kérdés teljesen lényegtelen, mert amúgy hely nincs, nem tudnak felvenni, de ha akarok, bejárhatok, a benzinköltséget fizetik.

Mivel a volt munkahelyem pedig ugye megszűnt április 8-a után, a munkaviszony azonban még nem, így május végéig munkát sem tudok vállalni, mert különben nem kapok végkielégítést sem. Szóval ez így most pont jól jött. A felajánlás.

Nem kell minden nap bent lennem, viszont bekerültem a körbe, ajánlanak tovább.
Azt mondta a főnök, aki ugye amúgy nem a főnököm, mert ugye én nem dolgozom ott, hogy "k.va jó ajánlólevelet tudok neked írni" 

Ja mert most ez a produkció, amin dolgozunk,  szeptemberben megy adásba, de május végéig tart, és utána lesznek más produkciók, amibe biztos helyem lesz. Ezt mondta.


Most kezdem érezni, hogy kicsit felfelé megyünk.
gmart

2018. április 8., vasárnap

Két hete ragaszkodik hozzám valami mandulagyulladás. Már antibiotikumot is szedtem, akkor azt hittem, vége. Tévedtem. Már a fülem is fáj.

Helló 2018, tudom, hogy az én évem leszel!

Voltunk szavazni. A bizottság egyik tagja megkérdezte, hogy első szavazó vagyok -e?
Nagyon jól esett, különösen most, hogy alig bírtam felkelni, és mielőtt elindultunk, belenéztem a tükörbe is. Az arcomon nyomot hagyott az elmúlt 3 hét hajnali kelése, a fáradtság, valamint a párna gyűrött huzata. Meg sem próbáltam már eltüntetni, minek, hiszen csak szavazni megyek.
Egészen addig a pillnatig nem tudtam, kire fogom tenni az X-et, amíg be nem álltam a fülkébe. Csak legyen ennek az egész rohadványnak vége. Már elnézést.

A munkahely már most kizsigerel. Igyekszem tartani a tempót, próbálok minden lehetséges lécet megugrani, eddig talán sikerült is.

Nagyon fontos, hogy 19-én kiderüljön, van munkám, vagy nem. FONTOS!!

Itt lebeg minden, mint Demoklész kardja a fejem felett, és az igenek és nemek száma gigászi csatájának kimenetele dönti el a jövőmet. Na ezt neked április 8.

De mivel 8 a szerencseszámom, én bizakodó vagyok.

Egyébként ez tart életben. Amióta 2018-at írunk, folyamatosan emlékeztetnem kell magamat és a világot is rá, hogy nekem a 8 a szerencseszámom, szóval 2018-ban valami nagyon nagy sorsfordító dolog fog velem történni, és jó irányba dől el a mérleg.
Egyelőre erre még várok.

Például ugye, januárban a macska került kórházba, véres vizelet, vesegondokkal. A szívét is ki kell vizsgáltatni, mert állítólag szabálytalanul ver.

Január végén, február elején Babszemmel rohantunk a Bethesdába, mert feldagadt a nyaka és 40°C láza volt, dacára annak, hogy kapott lázcsillapítót. Legnagyobb ijedtséget egyébként az okozta nála, hogy rongybabaként csüngött a karomban.  Miközben a kórház vendégszeretetét élveztük, a hideg miatt szemben velünk melegedett a parkolóőr, akiről mi nem tudtuk, hogy az, csak 10 perccel később, amikor eltűnt, mi is elbocsátást kaptunk, és döbbenve tapasztaltuk, hogy megkaptuk a piros csomagot is. Később a kocsiból láttuk, ahogyan épp másokat büntet meg.
A gyermeknek felső légúti betegség miatt dagadt be a nyaka, antibiotikum kúrával 15 nap alatt szépen visszahúzódott, addig pedig együttérzően Edgárkának neveztük, mert csak törzsből tudott fordulni, mint a Men In Black Edgar öltönyös bogara.

A parkolási bírságot különben elengedték, mert bemutattuk a sürgősségi ambuláns lapunkat. Köszönöm innen is a kerületnek!

Márciusban pedig a Nagymama került kórházba, a szívével. Március végén műtötték is, majd április első hetében újra, mert a pacemaker nem oldotta meg a gondot.

Most a választások kimenetelét várjuk, mert attól függ, lesz-e még munkahelyünk.
DE!
a 8 a szerencseszámom, és tudom, hogy 2018 valami nagyon jót tartogat a számomra.

2018. január 1., hétfő

Apró örömök

Eltüntettem a fát, Babszemmel. Én leszedtem, átadtam, ő hajította tovább.
Soha ekkora örömöt nem okozott, hogy végre eltűnik a fa.