Célok amik előrébb visznek

Nagyon régóta izgatja a jóga a fantáziámat. Emlékszem amikor először mentem el az Árpád hídhoz és vettem részt egy jóga órán. Akkor még úgy gondoltam, zsírt égetni és alakot formálni ugribugri levegőkapkodó órák alatt lehet igazán, a jóga nekem halál unalmas volt, viszont egy havi bérletet vettem azonnal, mert hogy úgyse hagyom veszni, aztán a harmadik vagy a negyedik óráról kiküldtek nagy vihogásomban, később emiatt vissza se mentem. 

  Most hogy megkomolyodtam ( muhaha) jóga órákat ászanákat nézek youtubeon és próbálgatom őket. Nagy meglepetésemre a varjú állás tulajdonképpen elsőre sikerült, azonban a kézenállás csak nem akar összejönni. 

Pedig az általános iskolai testnevelésórák alkalmával mindig kellett fejen, kézen állni, és akkor ez röhögve ment, hovatovább, nem jelentette rögtön az ötös jegyet, csak az, ha diákolimpián is részt vettünk. - rémisztő felfedezés, hogy azon is háromszor vettem részt, majd szétröhögtem a váltófutást és a tanárom többé nem kísérletezett velem- 

Aztán most, hogy a suli szombaton kezdődik, és megvettem a temperát,vízfestéket és ecseteket is, holnap megyek és beiratkozom jóga órákra is. 

varjú állás

ezt is meg kell tennem az életben lista; mínusz egy és plusz egy

Ma elszaladtam a 40 km-re lakó fodrászomhoz. Aztán vissza, hogy elkezdjek sütni. De mivel a nap is előbújt, gyorsan kiteregettem. Erre a szomszéd elkezdett égetni a kerítésünk mellett és a pernye szépen átszállt a ruhákra. Dühöngtem egy sort, hogy nem igaz, hogy amikor végre kisüt a nap, akkor elkezd tüzelni. Ráadásul nem is szabad. Nem érdekelte.
Azért a kertipartiban nem akadályozott meg minket. A hideg viszont igen. Én ezt nem is értem. Közben jött egy sms, hogy megyek-e ma merülni az aquaparkba. nem, nem érek rá- írtam meg félkézzel.
Aztán jött egy hívás, hogy a Balaton 25 fokos, és mennyei a víz.
Aztán jött egy sms, hogy valakinek egy embert szervezzek le holnapra.
Aztán jött egy sms, hogy menjek el szereplőválogatásra, mert első körben bejutottam.
Aztán rájöttem, hogy elfelejtettem a tortát megsütni.
Aztán mindenki elment 11körül, de nekem olyan tesóm van, aki annyira szeret, hogy elmosogatott és ezzel hatalmas terhet vett le a vállamról.
Aztán most itt ülök totál füstszagú, de frissen mosott és vágott hajjal, és rájöttem, hogy a sárgadinnyét elfelejtettem szervírozni..



viszont a mai napi ezt is meg kell tennem az életben listámról lekerült az egyedül megenni egy konzervnyi kukoricát.
-nekérdezd.-


de rátettem -, és nem is értem, hogy hagyhattam ki - a Tiszavirágzást.

Szentjános bogár rajzás - és a *harmadik bugyor

Timi barátnőm szólt, hogy most kezdődött a Szentjános bogarak rajása, és lehetőség van ezt a szép látványt megtekinteni. Ráadásul ő egy online felületre szeretett volna megörökíteni párat,  így történt, hogy elindultunk Alcsútdobozra, az arborétumba. Már amikor befordultunk az útra, melynek végén a bejárat volt, sejtettük, hogy nem lesz egyszerű történet. Akkora sor állt már a kapu előtt, mintha legalábbis Freddie Mercury koncertjére érkeztünk volna ( most attól tekíntsünk el, hogy ez lehetetlen) Mivel hármunk közül kettőnknek van sajtóigazolványa, és a kék óra kb 10 perc múlva befejeződött, a sor pedig a haladási sebességet és az embereket számításba véve is kb fél órás várakozást ígért, - ezért, bár ilyet sose csináltam, előrementünk és megkérdeztük, hogy sajtósigazolvánnyal elengednének-e, mert lemaradunk a jelenségről. Hihetetlenül bunkón reagált a nő, megvonta a vállát, őt nem érdekli, álljunk vissza a sor végére, nem fogunk semmiről lemaradni, holnap is lesz rajzás, meg egész héten, szóval akkor jöjjünk vissza legközelebb, ha ennyire türelmetlenek vagyunk. Felajánlottam, hogy természetesen nem ingyen akarunk bejutni, csak kicsit soron kívül, végtére is fotózni jöttünk, amit felhasználtunk volna internetes oldalakon. Erre már nem is válaszolt. Úgyhogy kifizettük a jegyünket úgy fél óra múlva

. Bár hallgattunk volna a belső hangunkra, ami mindannyiunkban ott feszített, mert innentől kezdve még rosszabb lett a helyzet. Csoportos besétálás volt csupán, egy, azaz EGY ember vitt minket, és a csoport kb 100 emberből állt. Láttál már marhaterelést? Amikor 5-6 cowboy összehangolt munkával tereli előre a csordát úgy, hogy össze is tartja? Na akkor képzeld el ezt a cowboyok és az összetartás nélkül.. Bár a nő külön megjegezte, hogy senki ne térjen le az útvonalról,mert eltaposhatjuk a bogarakat, senki nem hallgatot rá. Szerintetek az összes gyerek nem rohant be egyből összefogdosni a világító bogarakat? Volt olyan is, aki a tenyerét összecsapkodva szaladgált a réten, és mi szóltunk rájuk, hogy nem kéne bántani a bogarakat. Harmadszori felszólításra szólt oda a gyerekek apja, hogy "Pistike! ne bántsd a bogarakat! " de még a gyerek hagyján! a felnőtt emberek is utánuk kapkodtak és összefogdásták őket..

Erre eszembe is jutott Madách Imre, Az ember tragédiája műve. Ahol az ember megjelenik, ott kietlen fensík keletkezik..

Álltunk ott, és néztük, ahogy a csorda szétszéled és rombol. Elkeserítő látvány volt. És ekkor megértettem azt is, hogy az állatkertben a kerítés sem azért van kitéve, hogy az embereket védjék a vadállatoktól, hanem éppen fordítva. Így ez az élmény, vagyis maga a kirándulás, ami élmény kellett volna, hogy legyen, egy rossz emlék lesz.

Ezt szerettük volna látni, erről maradtunk le.






*harmadik bugyra, Dante pokla

Már egy éve, hogy...

MA egy éve.

Ma van az a nap!
Ez az az alkalom, amit minden hónapban ismételgettem magamnak, hogy most már mindjárt 19-e.

Mert ezen a napon több dolog is történt. Valahogy a 19-ék ilyen "történelmi eseményeket magukban rejtő" napok..


Mert amikor az ember várja egy éven át minden hónapban, hogy június 19-e legyen, akkor az egy jelentős nap. Akkor az ér annyit, hogy már reggel úgy pattanjon ki a szemem, hogy igen, eltelt egy év, ez az a nap, amit eddig vártam.

Aztán ma egész nap eszembe se jutott. Most, hogy itt ülök, nézem a sorozatomat, és mindenki bulizik, egyszer csak ráeszmélek, hogy Tejóég! majdnem elfeledtem...


Egyébként semmi különös. Csak ma van egy éve, hogy nem gyújtottam rá.

a szerencseszám, a szerencseblézer, a szerencsecipő... ezen ne múljon!

annyira akrtam, hogy ez a vizsga sikerüljön, hogy megkerestem a szerencseszámomat viselő széket, és ott foglaltam el a helyemet.

Nagyon örülök neki, hogy ezt megtettem, így most boldogságomban itthon borozgatok..


De aludni így sem fogok túl jól, mert még van 2 dolog, ami aggaszt, és ott nincsenek számozva a székek..

színeváltozások

Hihetetlen magaslatokat és mélységeket élek meg a napokban. Miközben lépésről lépésre haladok a kis to-do listámon,  valahogyan elfelejtek élni.. Valahogy vicces, hogy vannak emberek, akiknek az a legnagyobb álmuk, hogy legyen egy bmw vagy nem tudom, szóval egy olyasmi, amit akár egy kis hitel felvételével is kétszer alá lehetne húzni és kipipálni. Ezzel szemben az én vágyaim csendben és aprólékosan kopasztanak meg. Ráadásul nem egy fordulósak, hanem mindjárt 3 és abból is az utolsó kettő még két részre van bontva.

Közben pedig képtelen vagyok kikapcsolódni.

Tegnap is Zazie elvitt a Gödöllői kastélyba, megnéztük az időszaki kiállítást és az állandót is, és nekem közben azon járt az eszem a Sisit ábrázoló képet bámulva, hogy vajon neki milyen céljai voltak, és ő mire vágyot igazán?

Aztán ahogyan sétáltunk a parkoló irányába, elénk toppant egy kisfiú. Sugárzó kék szemei voltak, és olyan áthatóan nézett vele. 9 éves forma lehetett tán és nagyon hüppögött.
Segítsünk neki, mert az anyukája nem ment haza a munkából. Már rég otthon kellene lennie, és nem találja, nincs telefonja, az apja romániában dolgozik, testvére sincsen. Ő pedig elindult, hogy segítséget kérjen. Felkísértük a kastélyba, és ott átadtuk a kastély rendészetének. 5 perc múlva hallom, ahogyan a rendőrnő veszekszik vele, hogy " gyere, megnézzük anyukádat a munkahelyén, de ha legközelebb ilyen van, nem hagyod el a lakást! érted? bármi törénhetett volna veled! Ilyet nem csinálunk!"

Úgy sajnáltam szegény gyermeket. Én az ő helyében ugyanezt csináltam volna.. Senki nem ül otthon és vár a jószerencsére.

Voltam megint búvártanfolyamon. Még csak az elméleti oktatás zajlik, ebből is az utolsó metódus, utána még pár uszodai merülés, aztán irány a tenger.

nemtudom hanyadik HAPPYday challange !

Feladva az elveimet, követve végre az álmomat befizettem a kis gyűjtögetett pénzemből a hónap utolsó hetében a....



búvártanfolyamot! dance, dance!!!!!


olyan izgalom van rajtam, hogy szerintem nem fogok tudni aludni..

de! a nyár végére meglesz a nemzetközi búvárvizsgám:)
és van még két dolog, aminek sikerülnie kell a nyár végére. Ha ez így lesz, azt is leírom ide:) úgyhogy kérem a drukkokat:)

Ugrunk? lebegünk?

Azt nem mondom, hogy minden nap, de azért olyan negyed évente, főleg amikor jó az idő, felhozza, milyen szívesen vinne véghez egy ejtőernyős ugrást. Én annyira nem vágyom arra, hogy valahol magasan olyan gondolatok rohanjanak meg, hogy ha nem nyíilik ki az ernyő akkor palacsinta leszek, de abba belementem, hogy kipróbáluk a súlytalanságot. Sajnos továbbra is ellenáll a bűvárkodásnak, viszont meglátogattuk a csepeli szélcsatornát. Az egész a Csepel művek területén belül található. Nagyon jó a kitáblázás, könnyen oda találtunk. Kedvesen és mosolyogva fogadtak az ott dolgozók. Átöltöztünk, és a csapatfőnök elmagyarázta, hogy mire is készüljünk. Mivel a turbinák hangja elnyom mindent, ezért betanultunk egy pár kézjelet, zsámolyon szimuláltuk a banán pózt, és kellően izgatott állapotban indultunk el A helyszínre. Ptt már felpörgött a "motor", a srác pedig végig korrigálta a mozdulatainkat, mert bizony itt minden egyes mozzanat számított.
Aztán ráhasaltunk a levegőre, fej fel, szem előre, kezek nyújtva. És tessék kérem, lebegünk.

azt nem mondom, hogy a közeljöbőben ugrunk, ő szerintem igen:)


Aki kipróbálná, az keresse a Skywardot a közösségi oldalon!

home work

És akkor ma igen tartalmas napnak kezdek neki.

- keresek a hétvégi bálba valami ruhát
-elmegyek a Tescoba narancsos kávéért és porszívóért
-benézek az ikeába (tükör, takaró, képkeret )
-be edzésre
-este elmegyünk matracot venni
-és fél7kor meglátogatom a fogorvosomat

És mindeközben igyekszem éppen annyi pénzt költeni, amennyit muszáj