fogaim

ma levették a fognyomatomat. elkezdődött egy folyamat. azt mondta a doki, hogy olyan sűrűn és szorosan vannak egymáson a fogaim, hogy helyesen döntöttem, amikor elhatároztam, fogszabályzót akarok. Mások meg nem értik. Szerintük nincs szükségem rá. Ilyenor rendre vicsorogni kezdek, hogy dehogynem, nézd! és akkor sem értik.. Pedig szerintem feltűnő. főleg, hogy az első 4 az, ami rendre tönkremegy. Kicsi voltam még, amikor fém drótot húzogattam át közöttük, és ez nem bizonyult túl okos ötletnek, de na! masszírozta az ínyemet. Most ennek az utórezgését szenvedem. A doki fel is világosított, előbb- utóbb sajnos korona fog kerülni rájuk..

Front?

Egész nap a sírás folytogat. Nem tudom miért. Rossz érzésem van, aztán teljesen fel vagyok dobodva, végül újra ugyanoda vagy mélyebbre zuhanok.

Pedig elég kellemes napom volt. Amikor felkeltem még olyan vidám kedvemben voltam,  hogy fel akartam venni a Szilveszter és Csőrikés nadrágomat. Végül egy szelíd kis feketében döntöttem, és elindultam verőfényes napsütésben a munkahelyemre.
Szerencse a szolíd öltözékért,  mert a mai napi feladatom a Parlamenthez kötött.

Épp tanácstalanul álldogálltam egy kereszteződésben az Országházban amikor egy tanácstalan állványt cipelő férfi fordul be az egyik sarkon. Megtorpan,  majd megkérdezi, hogy nem tudom e..?
Kócos áll velem szemben. Elkezd röhögni. Mindketten ugyanarra megyünk de egyikünk sem tudja az merre. De együtt eltévedni sokkal jobb :)

Mire végre megtaláljuk a helyszínt már nagyon jó kedvünk van

Azóta nem tudom mi történt velem. Viszonylag egész korán és  jó munkát is végeztem. Beválogattak egy reklámba szereplőnek is,  a második fordulón ülök és most kiirom ide, babona ide vagy oda.de most ez sem érdekel..
Mi
Van
Velem
?
!

nemes célok

A mai nap izgalma pedig az volt, hogy be kellett ülnöm hangmérnőknek....



Nem viccelek. Jó, nem élő adásba, csupán a produkciósba, és oda is csak egy órára, mert a hangmester eltünt, épp értekezett, vagy mit tudom én, és sorban álltak az emberek, hogy ki mit akar megvágni, felvenni, telefonra venni, átvarriálni, és egy ember sem volt a gáton, akit be lehetett volna vetni (biztos mind kerítést épít) ezért a gyártás hozzám jött, hogy kellene a segítségem..

Én pedig elsőre ott álltam a hangpult előtt, vakartam az orrom, és néztem a szépen villogó többszáz gombot. Ők pedig álltak mögöttem, és sutyorogva kérdezték, hogy tudod, melyik mi? vagy éppen áhítattal követték tekintetükkel a kezemet, ahogy a gombokhoz érek. Végül elég könnyen sikerült megoldani, hamar egyedül is maradtam, de még odaböktem a gyártásnak, hogy tudod, még két dolog nem voltam itt a rádióban! gyártásvezető és főnök.
Mire hátrakulcsolt kézzel, kihúzott háttal elhagyván a stúdiót szólt vissza:
-hát főnök még lehetsz!

felnőttkori mesék

Kaptam egy levelet a bíróságról. Beidéztek tanúnak.

Jó időbe tellett, mire rájöttem, hogy mire is gondolnak.

Úgy 3 éve szemtanúja voltam egy lánc, nyakból való letépésének, és én marha, még oda is mentem, jelentkezni, hogy mindent láttam. Bár akkor is kikötöttem, hogy NEM fogok tanúskodni a bíróságon, ha arra kerül a sor.

Emlékezetes volt különben, mert az autósok beszálltak a tolvajok üldözésébe, (2en voltak c tipusú állampolgárok) és még a járdára is felhajtottak, hogy elé tudjanak vágni a kleptomániásnak, így végül a hajsza sikerrel végződött, ráadásul az egyik  járókelő, aki szembe jött, egy épp szabadnapos nyomozónő volt.

Na ennek a 3 éves ügynek az utózengése, hogy most kiküldik a levelet, hogy szeptemberben jelenjek meg tanúként.  Most akkor kérdezem én, hogy ez idő alatt egyszer látott ember arcát hogyan fogom felismerni...

szervusz felnőttkor...(ésmennyaf*omba)

ezt is meg kell tennem az életben lista; mínusz egy és plusz egy

Ma elszaladtam a 40 km-re lakó fodrászomhoz. Aztán vissza, hogy elkezdjek sütni. De mivel a nap is előbújt, gyorsan kiteregettem. Erre a szomszéd elkezdett égetni a kerítésünk mellett és a pernye szépen átszállt a ruhákra. Dühöngtem egy sort, hogy nem igaz, hogy amikor végre kisüt a nap, akkor elkezd tüzelni. Ráadásul nem is szabad. Nem érdekelte.
Azért a kertipartiban nem akadályozott meg minket. A hideg viszont igen. Én ezt nem is értem. Közben jött egy sms, hogy megyek-e ma merülni az aquaparkba. nem, nem érek rá- írtam meg félkézzel.
Aztán jött egy hívás, hogy a Balaton 25 fokos, és mennyei a víz.
Aztán jött egy sms, hogy valakinek egy embert szervezzek le holnapra.
Aztán jött egy sms, hogy menjek el szereplőválogatásra, mert első körben bejutottam.
Aztán rájöttem, hogy elfelejtettem a tortát megsütni.
Aztán mindenki elment 11körül, de nekem olyan tesóm van, aki annyira szeret, hogy elmosogatott és ezzel hatalmas terhet vett le a vállamról.
Aztán most itt ülök totál füstszagú, de frissen mosott és vágott hajjal, és rájöttem, hogy a sárgadinnyét elfelejtettem szervírozni..



viszont a mai napi ezt is meg kell tennem az életben listámról lekerült az egyedül megenni egy konzervnyi kukoricát.
-nekérdezd.-


de rátettem -, és nem is értem, hogy hagyhattam ki - a Tiszavirágzást.

Szentjános bogár rajzás - és a *harmadik bugyor

Timi barátnőm szólt, hogy most kezdődött a Szentjános bogarak rajása, és lehetőség van ezt a szép látványt megtekinteni. Ráadásul ő egy online felületre szeretett volna megörökíteni párat,  így történt, hogy elindultunk Alcsútdobozra, az arborétumba. Már amikor befordultunk az útra, melynek végén a bejárat volt, sejtettük, hogy nem lesz egyszerű történet. Akkora sor állt már a kapu előtt, mintha legalábbis Freddie Mercury koncertjére érkeztünk volna ( most attól tekíntsünk el, hogy ez lehetetlen) Mivel hármunk közül kettőnknek van sajtóigazolványa, és a kék óra kb 10 perc múlva befejeződött, a sor pedig a haladási sebességet és az embereket számításba véve is kb fél órás várakozást ígért, - ezért, bár ilyet sose csináltam, előrementünk és megkérdeztük, hogy sajtósigazolvánnyal elengednének-e, mert lemaradunk a jelenségről. Hihetetlenül bunkón reagált a nő, megvonta a vállát, őt nem érdekli, álljunk vissza a sor végére, nem fogunk semmiről lemaradni, holnap is lesz rajzás, meg egész héten, szóval akkor jöjjünk vissza legközelebb, ha ennyire türelmetlenek vagyunk. Felajánlottam, hogy természetesen nem ingyen akarunk bejutni, csak kicsit soron kívül, végtére is fotózni jöttünk, amit felhasználtunk volna internetes oldalakon. Erre már nem is válaszolt. Úgyhogy kifizettük a jegyünket úgy fél óra múlva

. Bár hallgattunk volna a belső hangunkra, ami mindannyiunkban ott feszített, mert innentől kezdve még rosszabb lett a helyzet. Csoportos besétálás volt csupán, egy, azaz EGY ember vitt minket, és a csoport kb 100 emberből állt. Láttál már marhaterelést? Amikor 5-6 cowboy összehangolt munkával tereli előre a csordát úgy, hogy össze is tartja? Na akkor képzeld el ezt a cowboyok és az összetartás nélkül.. Bár a nő külön megjegezte, hogy senki ne térjen le az útvonalról,mert eltaposhatjuk a bogarakat, senki nem hallgatot rá. Szerintetek az összes gyerek nem rohant be egyből összefogdosni a világító bogarakat? Volt olyan is, aki a tenyerét összecsapkodva szaladgált a réten, és mi szóltunk rájuk, hogy nem kéne bántani a bogarakat. Harmadszori felszólításra szólt oda a gyerekek apja, hogy "Pistike! ne bántsd a bogarakat! " de még a gyerek hagyján! a felnőtt emberek is utánuk kapkodtak és összefogdásták őket..

Erre eszembe is jutott Madách Imre, Az ember tragédiája műve. Ahol az ember megjelenik, ott kietlen fensík keletkezik..

Álltunk ott, és néztük, ahogy a csorda szétszéled és rombol. Elkeserítő látvány volt. És ekkor megértettem azt is, hogy az állatkertben a kerítés sem azért van kitéve, hogy az embereket védjék a vadállatoktól, hanem éppen fordítva. Így ez az élmény, vagyis maga a kirándulás, ami élmény kellett volna, hogy legyen, egy rossz emlék lesz.

Ezt szerettük volna látni, erről maradtunk le.






*harmadik bugyra, Dante pokla

Már egy éve, hogy...

MA egy éve.

Ma van az a nap!
Ez az az alkalom, amit minden hónapban ismételgettem magamnak, hogy most már mindjárt 19-e.

Mert ezen a napon több dolog is történt. Valahogy a 19-ék ilyen "történelmi eseményeket magukban rejtő" napok..


Mert amikor az ember várja egy éven át minden hónapban, hogy június 19-e legyen, akkor az egy jelentős nap. Akkor az ér annyit, hogy már reggel úgy pattanjon ki a szemem, hogy igen, eltelt egy év, ez az a nap, amit eddig vártam.

Aztán ma egész nap eszembe se jutott. Most, hogy itt ülök, nézem a sorozatomat, és mindenki bulizik, egyszer csak ráeszmélek, hogy Tejóég! majdnem elfeledtem...


Egyébként semmi különös. Csak ma van egy éve, hogy nem gyújtottam rá.

kicsi a bors, de gurul

Ez talán úgy van, hogy amelyik autó nem 220 lóerős, de legalább nem 200 az átlagsebessége, az nem autó, csak valami akadály. Valószínűleg ezért néznek engem folyton levegőnek. Vagyis annak nem, mert végülis kikerülnek, még ha néha fékeznem, félre rántanom is kell a kormányt. 
De ma nem volt kedvem légneműnek lenni.

2 sávos elején a lámpánál állunk, mögöttem a fekete bmw gyakorlatilag a seggem partját súrolja. A mi sávunk, tudom, 10 m után meg fog szünni, ezért majd be kell sorolnom a bal sávba. Még mindig piros van.  Fél kézzel markolom a kormányt, a másik kezem a váltón. Szugerálom a lámpát, nézem a bmwt mögöttem. A srác türelmetlen.. Hogy ne lenne! bizserek a talpai alatt az aszfalt, a szelek szárnyán röppenne tovább, de ott vagyok én, AZ akadály. SÁRGA.
Gáz. egyesből rögtön hármas lesz, és már az 5-ös. Egy szempillantás alatt megelőzöm a sort (jobbról nem előzünk!) Nézek hátra, a nyomomban van, de a reakcióideje pár másodperccel elcsúszott, ezzel helyzeti előnyt hagyva nekem, így kicsit több időbe tellett, mire megelőz.. Látom, ahogyan benéz az ablakon, és nem hisz a szemének. Egy lány.... Így értünk el a következő pirosig. Ott is a pillantóban fürkész, én röhögök, persze, hogy jól esik, egy ilyen kis kocsival ráverni..még ha pár tized másodperccel is a másikra.
Elindul újra a kocsisor, én még két autót beengedek jobbról, majd a következő pirosnál leindexelek jobbra, hogy egérutt nyerjek. Szépen elmegyek mellette, látom, hogy még mindig engem néz, ő is röhög.

Gyanítom, hogy neki napi szinten megy a "gyorsulás" nekem viszont ez egy óriási sikerélmény volt.

Az egérúton egy hosszú szakaszt vágok le. Visszamegyek a főútra, és leindexelek balra. Persze jön a hév. Várok. Pár perc múlva beér, és megáll mellettem ugyanaz a kocsi. Néz. Nem érti..
a mai napi happy little pill.

Napi WTF? amikor a srác, aki 5 évvel ezelőtt udvarolt nekem ma elmegy mellettem a 10 éves ikreivel....

amikor egy tökéletes házasság belülről semmisül meg

Megy az RTLen ez az új sorozat. Amikor ismert és kevésbé ismert embereknek adtak kamerát, hogy felvegyék a mindennapjaikat.
A reklámjába futottam bele tulajdonképpen tegnap este, és láttam meg az egyik szereplőt. Még morogtam is egyet, hogy "na mindent megtesz, hogy benne legyen a tvben" aztán ma kíváncsiságból rákerestem és mély döbbenet lett úrrá rajtam.
Aztán mégegyszer.
Ez a lány valamikor együtt járt az unokatesómmal. NAgyon nagy szerelem volt és nagyon sokáig tartott. A lány modellkedett és szerepelt a szépségkirálynős műsorokban is. Valószínűleg ott ismerte meg a fiút, aki miatt egyszercsak úgy döntött, szakít az unokatesómmal. telefonon. Egy fotósért.Unokatesó összetört, hiába volt népszerű a lányok körében, senki nem érdekelte. A lány pedig elkezdett egy mesebeli életet élni. És ezt meg is osztotta a nagyvilággal. Rendre feltünt különböző tehetségkutatókban, majd szinte megénekelte a mesebeli és csodás esküvőjét. Mindannyian azt gondoltuk, hogy nagyon jó élete van. A nászéjszakán megfogant a baba. Mégtöbb kép és mégtöbb történet elmesélése, ami alátámasztja a hitet azokban, akik látják. Még irigykedtünk is rá, persze, könnyű neki.
   És most itt van ez a műsor, ami kendőzetlenül tárja elénk a valóságot, hogy ez mind nem létezett...Talán csak az esküvőig. A férje elköltözött, és nem is akar hazamenni.  Nem vagyok rosszindulatú, de megnéztem a facebook oldalát is, hogy mennyire igaz a dolog, mert volt egy "megrendezett" szaga.
A lány most újra találkozgat az unokatesóval..
(az unokatesó egyébként sokáig az egyik leghíresebb magyar színész feleségének a húgával járt)


Ugyanitt, ugyanebben a műsorban mondja el ifjúságom kedvenc zenekarának énekese, hogy mennyire rabja volt a drognak. Konkrétan a felvételek készítésekor csupán 2-3 napja volt tiszta. Depressziós hangulatban, szinte artikulálás nélkül mondja a fejéből kiszálló gondolatokat.

Azon gondolkodtam közben, hogy milyen érdekes a világ. Én sose dicsekedtem azzal, hogy milyen nagy a szerelmünk, hogy forevörláv, vagy hogy milyen jó helyeken nyaralunk, mert mindig azt gondoltam, ami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, az valószínűleg nem is létezik. Ráadásul minden alkalommal, amikor valaki ódákat zengett a vasból készült örök szerelméről, az aztán mint a meggyújtott újságpapír, hatalmas lánggal kezd el égni, és hamar hamvába hal.
Másik oldalról pedig azt is láthatjuk, hogy mennyire hajlamosak vagyunk azt hinni, a sztároknak milyen életük van, semmire sincs gondjuk, és itt van ő, akinek a számait ma is elsőtől az utolsó szóig el tudnám énekelni ( pedig a szószerint elég nehéz) és többször egyértelmű volt, hogy a színpadon már nem józanul áll, de csodáltuk, szerettük. ÉS neki is nehéz az élete..
És nekünk küzdeni kell, és tenni azért, hogy jobb legyen. Elhinni, hogy mindig van rosszabb, de tehetünk a jobbért. Úgy, ahogyan ők is.Nekik is.

amikor más dönt az életedről..

Másodszor játsza ezt el velem, hogy megbeszéljük a dátumot, mikor megyünk búvárkodni, és másodszor közli, hogy "ja nem akkor, hanem..."

és ez így rendben is van, csak mondjuk engem néz hülyének a főnököm, hogy szinte hetente megyek be hozzá azzal, hogy az a dátum, amit megbeszéltünk, az tulajdonképpen megint két héttel későbbre csúszik... És különben már van egy ember, akit nem is kedvelek a társaságból, és most miatta csúszik a búvár program.. És keserűen gondolok arra, hogyha minden az első terv szerint alakult volna, akkor már meglenne a búvárkártyám...

a magánéletem egy fekete lyuk.

És mi a megfelelő válasz arra, amikor egy nap 10 ember teszi fel a kérdést, hogy "és ti mikor akartok gyereket"?

Kezd kicsit fárasztó lenni az állandó hárítás, hogy "majd, gondolkozunk rajta, már beszéltünk róla, nem akarunk, nem lehet, de akarunk, rajta vagyunk.." melyik a megfelelő?

Mert eddig türelmesen válaszoltam, mindent kitaláltam már, hogy ne kelljen nekem erről beszélnem egy idegennek, akit csak annyira ismerek, hogy néha szembe jön velem a folyosón, vagy annak a munkatársnak, akivel napi szinten összefutok, de miért van az, hogy ezt a kérdést feltenni csak nőknek ér?

És nem gondolnak arra, hogy ez kicsit intim dolog? hogy semmi közük hozzá?

Ma az egyik feltette a kérdést, én meg elröhögtem, hogy "és ti?" erre vágott egy fejet, majd visszakérdezett: "de most komolyan?! nem akartok már gyereket?

Mi van akkor, ha mindenre elszánt feminista vagyok, és nem akarok szülni?
vagy ha utálom a gyerekeket? vagy ha akarok, de nem lehet? vagy ha akarok, lehet, akkor is minek osszam meg mással? a magánélet, mint fogalom megszűnt létezni?
segítség!

instant pasi

Néha eszembe jut, milyen lenne, ha a férfiakat instant lehetne beszerezni. Úgy, hogy érintetlenek és nincs nő a múltjukban.
Nem lenne, aki elrontja őket, és nem lenne, aki újra és újra felbukkanna..

Iszonyatosan büszke vagyok, amikor mindenki arról beszél nekem, hogy Zazieért volt oda mindenki a környéken, a lányok sorra ajánlkoztak fel neki, meg ők hoztak rózsát, és ennek ellenére csak pár barátnője volt ugyan, de ők szedték fel, és valaki mindig fontosnak érzi elmondani, hogy "de azok a lányok mind kurvák voltak" és nekem ez nem jó. Nem akarok erről tudni, mert fáj. féltékeny vagyok a múltjára és ez beteges...

A munkahely udvarán van egy cica. Ez annyiban nem újdonság, hogy mindig vannak ott kóbor, gazdátlan macskák, amiket egy darabig etetünk, aztán Evlin, a nagy állatvédőnk befogja őket, megszelídíti, majd gazdához adja. Volt egy srác, sokáig ő etette a kiscicákat, de ugye ő felmondott.

Ez a cica annyiban más az előzőeknél, hogy nem tűnik tipikus kóbor macskának. Gyönyörű, kicsit acélkék színe van, majdnem olyan mint a wischkas reklámban. Viszont rettenetesen vékony. Kicsike még. A büfé előtt tisztes távolságban leül, és néz. Nézi az embereket, akik fehér műanyag letakart tányérban viszik el a hatalmas adag ételeket. Ami neki marad, az a még pár pillanatig érezhető átsült hús illata. Rettenetesen bizalmatlan. Az éhség viszont vakmerővé tesz, így mindig egy kicsit közelebb ül. Annyira megsajnáltam, hogy kikértem neki egy nagy adag rántott húst és kicsit távolabb menve lepottyantottam neki a fűbe. Már ott is volt, felkapta, és tova szaladt. Annyira édes volt, annyira aranyos, apró és rettenetesen sovány.

Egyik munkatársammal rögtön felosztottuk, hogy mikor ki fogja etetni. Holnap megkeresem Evlint, és megpróbálkozunk a befogásával is.

Ide ül mellém, és elmondja, hogy le kellene már foglalni a nyaralásunkat, mert különben nem fogunk sehova se menni.. valójában én nem mondtam neki mindennap és nem is négyszer ötször, hanem egyszersem, hogy ideje lenne
Szóval ideül, közelebb húzza magához az egeret, a monitort, és kiadja a parancsszót.
2 perc alatt 12 lehetőséget terítek elé, mert az elmúlt 2 hónapban egyszer sem kerestem rá ezekre, mire ő feláll, és itthagy.
Unja - mondja
Holnap pedig nem fog ideülni, hogy ne húzzam az időt, foglaljuk le a nyaralást..

Az év első célja: done

Amikor beléptem a virtuális postaládámba ez fogadott..

sikerült:)

Nagyon boldog voltam. Hónapok óta mást sem csinálok, csak kisfilmeket gyártok, esszéket írok, műveltségi teszteket töltök ki, és próbálok alvás nélkül élni.
Ennek ma meglett a foganatja. (most nem tudom, hogy pontos-e így a mondat, vagy valóban értelmezhetetlen, de olyan fáradt vagyok, na..)

szombat óta úgy élek túl, hogy nappal ébren próbálom magam tartani, éjszaka pedig mantrázom az alvásért. Ezzel egyenes arányban nőtt a tetterő bennem, folyamatosan sétálunk a kutyával. Órákat csavargunk, többnyire totál céltalanul.

3 fordulós rostán teljesítettem, és ma volt az elbeszélgetés. Miért is akarok újra beülni az iskolapadba? A sok frissen érettségizett közé? Mert egyszerűen fejlődni akarok.

A bizottság döntött, csakhogy van egy kis bökkenő- mondja a vizsgabiztos. Nem indítanak levelezős szakot, nekem meg a munka miatt muszáj.
De ők azt akarják, hogy ide járjak, segíteni akarnak benne, ezért most eldönthetem, hogy ráírják a lapomra, hogy megfeleltem, és majd kapok egy értesítést, hogy "de sajnos nem indul" és levelezésbe kezdhetek a minisztériummal, hogy engedélyezzék nekem, hogy nappalira át tegyenek. Ez olyan fél év, így jövőre el is kezdhetem. Vagy pedig ráírják a lapomra, hogy nem felelt meg, lepontoznak, és szépen megjelenek a pótfelvételin, ahol ők lesznek a vizsgáztatók megint, és ők  emlékezni fognak rám, és ne aggódjak, már most borítékolhatom, hogy igen, megfeleltem, ezzel együtt pedig kapok egy saját tanrendet, mintha levelezőre járnék.

Ez egyébként megint a magyar valósághoz ad hozzá, hogy itt valahogy semmi nem működik úgy, hogy az egyszerű legyen.  Ráadásul aki nappalin van és nem államira ment, az kétszer annyit fizet tandíjra mint az, aki levelezőn. Viszont pótfelvételinél automatikusan törlődik az a lehetőség, hogy az állam besegítsen, de ha keményen tanulok, akkor kaphatok ösztöndíjat. Ez van most.


Szóval nagyon örülök, és most megpróbálok aludni egy jót.. muhaha..

A meglepetésbuli is egész jól sikerült, hogyha nem csak azok jönnek el, akik a baráti társaságunkból némiképp kilógnak valahogyan. Az ötletgazda, a segítő, és az, aki aktívan részt vett benne, nos ők egyszerűen nem értek rá. Az utolsó pillanatban jöt közbe valami. Mondjuk a férje születésnapja:D

És mivel a tortát én vittem, meg nagyon kedvelem az ünnepeltet is, ezért mennem kellett. És hát nem mondhattam azt nekik, hogy "srácok most mennem kell, mert egyszerűen tudnom kell ki A. " így a holnapi teendőimre hivatkozva léptem le, és most induljon a kikapcs maraton..

Amikor elindultam dolgozni, a szomszéd kertésze utánam szólt:
-aztán csináljon valami ütős kis anyagot a Fifa korrupcióról!
-Nagy baj lenne a világgal, ha a sporttal kapcsolatos bármilyen hírt nekem kellene megcsinálnom- mondtam neki.


Ma a Fifa korrupcióról készítettem anyagot..

3 óra híján 24 órája vagyok ébren. Le kellene feküdni. Aludni egy nagyot. De 3 napja alig tudok aludni, csak 2-3 órákat. Tényleg fáradt vagyok, de közben tele tetterővel. Napi 4 órát sétálok egyhuzamban, ide-oda, és totál céltalanul..

Amikor 5 percre leültem, a szembe falat kezdtem el bámulni és azon kaptam magam, hogy gondolatban falakat ütöttem ki és újakat húztam fel.

A legbosszantóbb, hogy nem tudom eldönteni, hogy nekem most jó, vagy rossz