bezélgetéseink

-elvittem a kocsidat. De tankoltam bele, raktam bele hűtővizet, fújtam a hátsó kerekeibe, és le is mosattam volna, de már nem lehetett.
-akkor most állj neki kézzel.

---

februárban
sétálva a Visegrádi fellegvár irányába:
-gyere már! olyan lassú vagy!
-najó! most hazamegyünk, és akkor jövünk vissza, amikor már te hozod a gyereket!

beszélgetéseink

-32... 32 évesen .. több mint 10 éve voltam 32.
-én meg 5 év múlva leszek annyi..
-megverjelek?

Az ébredések az alvások(k)..

Mindig amikor azt álmodom, hogy egy fiúval cicázok - nem igazán értem miért - borítékolható,  hogy a következő alvással töltött óráimban Zaziet kapom rajta egy csajjal, és amíg én rettenetesen szégyellem magam akár egy kis flörttől is, addig ő - még mindig álmomban - totál ádámkosztumben lazán hanyatt fekve, a ribivel az oldalán közli, hogy "drágám nem történt semmi,  ne hisztizz "

* mondjuk nézőpont kérdése, hisz mindig amikor felébredek,  ott fekszik lazán hanyatt fekve, csak a ribi helyett én vagyok az oldalán

veszekedéseink

Egy kicsit elhanyagoltam ezt a szíves dolgot. Ma viszont lesz belőle bőven. ígérem.

Rémes randik

egyébként már el is felejtettem, de aztán több mint 4 év távlatából egyszer csak e-mailt írt.

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy egy ismerősöm megelégelte a szakítás utáni mélabúmat és "bemutatott" egy ismerőse által jól ismert füll-orr-gégésznek. Odaadta a srácnak a telefonszámomat és az email címemet. Cserébe pár napra kaptam egy félig profil fotót, és azon nem volt semmi gond. Elkezdtünk beszélgetni, levelezgetni és szimpatikus volt, bár nagyon nem mozgatott meg. De üsse kavics, amikor elhívott egy randiranem mondtam nemet.. Délután 5-re beszéltük meg, de smsben tájékoztatott, hogy késni fog, olyan 7 felé ér ide, mert hogy sok a paciens. Megbeszéltük, hogy amint elhagyja az egyik utcát, hív, hogy induljak el. De amikor csörgött a telefon, akkor csak annyit kérdezett, hogy :na hol vagy?
És amikor azt válaszoltam, hogy hát itthon, akkor elkezdett velem veszekedni, szinte ordított, hogy nem ezt beszéltük meg, és ő már itt van, miért kell rám várni?

Már ekkor majdnem azt mondtam neki, hogy akkor menj te a fenébe, de nem mondtam, úgy gondoltam annyival tartozom neki, hogy most ne küldjem el a fenébe, ha már ide eljött.. A kocsiban ült. Meglátott, ki se szállt. Letekerte az ablakot. -most itt a külsejéről ne ejtsünk szót. Szerintem sejteni.
 -ülj be.-mondta
-én oda be nem ülök.hova megyünk?
-arra gondoltam, hogy itt a kocsiban beszélgethetnénk.
-ne haragudj de idegen ember kocsiába nem ülök be. Menjünk igyunk valahol egy kávét.

morogva kiszállt a kocsiból  - tejóégmégpúposis..és elindultunk az Andrássy-n az oktogon felé. Közben kitépte a zsebéből a pénztárcáját, majd előttem jó nagyra tárta, hogy hát nála egy ezres van.
Mondhattam volna, hogy nem baj, az enyémet én fizetem, de már akkor azon járt az agyam, hogy hogyan válljak füstté. Javasolta , hogy akkor üljünk be a mekibe. Én nem vagyok nagyravágyó.Nem vagyok anyagias. De az, hogy valaki aki tudja, hogy randizni megy, az ne egy ezressel és semmi tervvel akarjon levenni a lábamról. Tiszteletlenségnek éreztem. Hát ennyit sem érek?
És aztán sajnos elkezdtünk beszélgetni. Nem, túlzás. Csak bámult rám üdvözült mosollyal -tejóég,ezakarvalamit- és először nem beszélt. Aztán sajnos mégis. A téma pedig arról szólt, hogy mennyire szarul keres, a szüleivel él és el akarja hagyni ezt a r**** országot és soha nincsen pénze. És az abortusz.. Gyorsan felhívtam a barátnőmet, hogy viszek neki kaját. Még kérdezte, hogy elkísérjen-nyilvánnem- és hogy nagyon jól érezte magát, majd hív-ebben az elmúlt 20 percben holjárt???


Na szóval 2 napra rá észrevette, hogy én nem keresem, ezért rámírt. Mire kénytelen voltam elmondani neki, hogy sajnos ez eddig tartott, el sem kezdődött. Teljesen kiakadt, hogy mert ő ronda és a magamfajtának csak a nagyonhelyesek jönnek be, ... akkor azért, mert nem keres jól?
-nem, egyszerűen csak nem mozgattál meg bennem semmit - most mondjam el, hogy egy katasztrófa vagy??
-akkor legyünk barátok. találkozzunk.holnap? nembaj, holnap után? esetleg a jövő héten?
-bocsi de van elég barátom. neharagudj.
-te is mekkora lovon ülsz?! azt hiszed, te jobb vagy?
nagyjából így zajlott a "szakításunk" majd közölte, hogy töröl az életéből.Navégre..

Több mint 4 éve... Azóta talán egyszer jutott az eszembe? amikor valaki a rémes randijáról beszélt. Most viszont, egész pontosan tegnap kaptam tőle egy levelet, hogy nem találkozunk-e.
Nyilván nemet mondtam, és emlékeztettem arra is, hogy milyen hangnemben beszélt velem.
Nem emlékezett semmire, szerinte nem cseszett le, és nem érti, hogy miért nem akarok vele találkozni.Muszáj volt elmondani neki, hogy az én szemszögemből hogyan zajlott ez a szerinte tökéletes, szerintem katasztrófális randi." igérem,többet nem untatlak az unintelligens,sopánkodós,igénytelen és ronda stilusommal."



csak újabb 4 év múlva?

.

könyvek

Nem tudom mi van velem, így karácsony közeledtével.. Már az sem deríti jó kedvem ívét felfelé, hogy könyvet vagy filmet vegyek magamnak. E-szerint a fogadalmam, meg kell szegjem.. Mi értelme vásárolni, ha nem tesz boldoggá?

amore

a szerelem csupán illúzió....

persze, hogy az embernek eszébe jut, és

persze, hogy amig tart nem tud tőle szabadulni.. mert nem akar.. aztán csendben rá fog jönni, és mindig ez a forgatókönyv. rájösz, hogy nincs előre megírva semmi, és minden döntés következményekkel jár, még ha az elején rossz is, de utána mindig van valahol egy rés, amin bekandikál a napocska, hogy megmentsen...

de ezt az érzést, amikor a döntés ott van, és tudod, hogy előbb- utóbb meg kell hoznod, ezt soha nem szabad elnyomni.. és te elnyomod... ég veled...

megalkuvás

mindig is arra vágytam, és mindig is érte nyafogtam neki.. aztán beteljesült a vágy, de ő nem volt többé

Tudatállapot

"Mindannyian hipnózis alatt állunk, és a tudatállapotok szivárványának színei közül egy korlátolt kis sávba vagyunk hipnotizálva. Ezt a sávot nevezzük normálisnak, és akkor érezzük jól magunkat, amikor ezen belül élünk. Ha véletlenül bármelyik irányba kijjebb megyünk, akkor nagyon megijedünk, és megijesztjük azokat is, akik körülöttünk élnek, és véletlenül észreveszik, hogy nem a normális tudatállapotban vagyunk."
 
Feldmár András a tudatállapotok szivárványa