a hetem képekben

Amikor nem írok, akkor általában két dolog miatt nem. Az egyik az, hogy nincs internet-  épp leterhelik, vagy épp baromira nem működik rajta semmi,- vagy mivel egész nap a net előtt ülök (sicc!) nincs kedvem bekapcsolni, amikor este hazaérek.
Na most ez a héten nagyjából egyszerre történt, így telefonról írtam pár pici bejegyzést, és bár pár helyre kommenteltem, az eltünt. Meg kell jegyezzem, hogy a telefonról nem írkálok, mert úgysem jelenik meg.
Ma egy kicsit korábban értem haza, gondoltam, most, hogy még nem vettem fel újra a diétám fonalát, még gyorsan eszem egy kicsi túrógombócot.
Ki kell kiáltanom magam gasztronómiai csodaangyalnak, mert elcsesztem megint. Jó, ez a fagyasztott verzió, de éppen ezért kellene könnyebbnek lennie, mint a klasszikus handemade gyúrta gombócokkal. Gyönyörű lett, de a kutyának ízlett.

a kutya vacsorája

A hét elején Zazie meglepett egy kis orchideával, mivel panaszkodtam neki, hogy van két orhideám, aminek sosem láttam a virágát, mert rehabra érkeztek hozzám. Itt most valahol anyu felröhögne, mert ő még úgy ismer, mint a nagy növénygyilkost, de megjavultam, ezen mondjuk még én is csodálkozom, és rendre virágba borul az összes növényem, és még az orhideacsonkoknak is megeredt a levelük, de virágot azt nem adtak. Szóval ezért szomorkodtam.

 És az a kis virág meg ott ült az Auchanban a kutyakaják között a polcon. Gondolom azért is ajándékozott meg vele Zazie, mert olyan csizmáskandúros tekintetet vethettem rá. Tanulékony..



De lehet, hogy az is közrejátszott, hogy a szomszéd virágüzletben megvettem az összes tulipánt az előtte való napon, és azzal estem be az ajtón. Később rajta kaptam, ahogyan a virágot fotózza,
 -milyen szép ez a csokor.
-még jó! magamtól kaptam!- vetettem oda röhögve, és úgy ezredszerre is meg kellett hallgatnia a kis bölcselkedésemet, hogy egy nőnek mindig jár a virág. Nem kell, hogy vágott legyen, nem kell, hogy nagy csokor, nem mindig rózsa, de ha csak a mezőről szeded, a nő örül neki. MINDIG!

Aztán az is volt, hogy egész napokat töltöttem a parlamentben, a képviselőházban, a maradék időt pedig a közöttük ingázással, és teljes megrökönyödéssel fogadtam azt, hogy minden második ember lábán converse cipő volt. Olyan furcsa, hogy a nők mindig hamisat, míg a fiúkén mind valódit viseltek.
Ez nyilván a vásárlási szokásaink és viselkedési kultúránk része, a nőknek mindig több cipője van, a férfiaknak viszont egy, de az biztosan baromi drága volt.  Mindenesetre elment a kedvem a comverse viseléstől, pedig az enyémre annyira vigyáztam.. és jó drága volt.

Ma pedig többen is odajöttek hozzám elbucsúzni. Elég fáradt voltam akkor is, és mostanában idiótán süketként és vakként viselkedem, minden direktivitás nélkül, és ilyenkor úgy szégyellem magam. Arról nem is beszélve, hogy olyanok köszöntek el tőlem, akikkel ugyan napi szinten nem voltam kapcsolatban, néha váltottunk pár szót, de mégis megrendít, amikor távoznak. Ahogyan most is fejbevágott a felismerés, hogy ők, akik a mindennapjaimnak keretet adtak, most kiesnek a képből. És ez végtelenül elszomorít.

morning at home

Most, hogy valamennyire kialudtam magam, megyek és bőségesen megreggelizem.

feledékenység, csigusz a neved

Egy ilyen nap után szokták azt mondani, hogy " szét dolgoztam magam" de én nem mondom. Rémes álmokkal teli éjszaka után ébredtem meg jóval az ébresztő óra pontos idő felhúzása előtt. Csak feküdtem az ágyban, és elképzeltem a mai napomat, hogy milyen jó is lesz. Ebben egyébként az szerepelt, hogy korán végzek, éppen időben, hogy eljussak jógaórára. Természetesen semmi nem jött össze elsőre, és amikor úgy déltájt egy kicsit elmerengtem, azt éreztem, hogy egy tökéletes káosz közepén ücsörgök.