today

Amióta egy veszekedés kellős közepén közöltem a részvevőkkel és a jelenlévőkkel, hogy innentől kezdve egymással csak szépen és kedvesen beszélhetnek, ha én is ott vagyok, mert különben vígasztalhatnak hosszú percekig (igen, hormonok), azóta mintha egy musicalben lennénk. Hihetetlen, milyen kedvesen el lehet küldeni valakit a francba.

amikor a városban fellelhető összes média kivonul..

más állapotok 1

A héten vegyszeres rágcsálóírtás volt a munkahelyen, mire a főni közölte, hogy aznap ne is menjek be, dolgozzak otthonról. Ennek rendkívül örültem, mivel évszázados álomkór nyomja a vállamat, és nem tudok 9-nél előbb felkelni. Akkor elkezdődik az egy órás reggelizésem, amit jobbról a kutya, balról a macsek néz. Néha visszafekszem pihenni, ha épp nem dolgozom. Ezt a napot is valahogy így terveztem, de már este felfedeztük a Kenny hasán a foltokat, amik aggodalomra adtak okot, és kb 1 hete kezdte el vakarni. Így a reggeli befejezése után elmentünk a közelben lévő állatorvoshoz, aki közölte, hogy akkor most megnyírjuk, és heti kétszer fürdetés, és napi 3X betadinos áttörlés. Ott helyben kapott antibiotikumot és szteroidot, és még hetekig kell itthon antibiotikumozni, de már 2 nap után jobban van, úgyhogy ennek nagyon örültem. Csak még kicsit kopasz. Ez pedig egy border collienál nem túl előnyös.

Persze akkor már a macskát is el kellett vinnem, hogy ne fertőzzék meg egymást, végül ő szerencsésen megúszta a nyírást.

Az elmúlt hetekben közben minden napra jutott valami. Sem az én családomban sem a Zaziéban nincs minden rendben.
Az enyémben káosz uralkodik, és részben az én hibám is, hogy most mosolyszünet van. Nem haragszom senkire, de egy kicsit most fel kell dolgozzam a törénteket.

Zazie és köztem 16 év korkülönbség van. Ő még kései gyerek is, így a szülei idősebbek. Az én nagyszüleim korabeliek. Ebből sajnos következik, hogy már problémásabb az életük is. Rettenetesen jó szülők, kiváló nagyszülők és mégtökéletesebb anyós és após. Többször akartam ódákat zengeni arról, hogy mennyire sokat segítenek nekünk, és folyton együtt vagyunk, és egyszerűen nem zavarnak.
Szóval az apukájának rohamosan romlik az állapota. Egyre feledékenyebb, egyre nyugtalanabb, megzavarja, ha valami változás történik. Annyira átesett egy más állapotba, hogy néha látom, engem sem ismer meg. Pedig orvos. Rendkívül tehetséges és roppant intelligens ember. Így még szembetűnöbb sajnos a romlás. A legrosszabb pedig, hogy nincs ember, aki átvenné a praxisát. Így megy ez Magyarországon.
Megoldás pedig egyelőre nincs. Most viszont két hét szabadság következik, persze meg is jött a gyengébb idő, de azért remélem tudok fürdeni a Balatonban idén.

Front?

Egész nap a sírás folytogat. Nem tudom miért. Rossz érzésem van, aztán teljesen fel vagyok dobodva, végül újra ugyanoda vagy mélyebbre zuhanok.

Pedig elég kellemes napom volt. Amikor felkeltem még olyan vidám kedvemben voltam,  hogy fel akartam venni a Szilveszter és Csőrikés nadrágomat. Végül egy szelíd kis feketében döntöttem, és elindultam verőfényes napsütésben a munkahelyemre.
Szerencse a szolíd öltözékért,  mert a mai napi feladatom a Parlamenthez kötött.

Épp tanácstalanul álldogálltam egy kereszteződésben az Országházban amikor egy tanácstalan állványt cipelő férfi fordul be az egyik sarkon. Megtorpan,  majd megkérdezi, hogy nem tudom e..?
Kócos áll velem szemben. Elkezd röhögni. Mindketten ugyanarra megyünk de egyikünk sem tudja az merre. De együtt eltévedni sokkal jobb :)

Mire végre megtaláljuk a helyszínt már nagyon jó kedvünk van

Azóta nem tudom mi történt velem. Viszonylag egész korán és  jó munkát is végeztem. Beválogattak egy reklámba szereplőnek is,  a második fordulón ülök és most kiirom ide, babona ide vagy oda.de most ez sem érdekel..
Mi
Van
Velem
?
!

nemes célok

A mai nap izgalma pedig az volt, hogy be kellett ülnöm hangmérnőknek....



Nem viccelek. Jó, nem élő adásba, csupán a produkciósba, és oda is csak egy órára, mert a hangmester eltünt, épp értekezett, vagy mit tudom én, és sorban álltak az emberek, hogy ki mit akar megvágni, felvenni, telefonra venni, átvarriálni, és egy ember sem volt a gáton, akit be lehetett volna vetni (biztos mind kerítést épít) ezért a gyártás hozzám jött, hogy kellene a segítségem..

Én pedig elsőre ott álltam a hangpult előtt, vakartam az orrom, és néztem a szépen villogó többszáz gombot. Ők pedig álltak mögöttem, és sutyorogva kérdezték, hogy tudod, melyik mi? vagy éppen áhítattal követték tekintetükkel a kezemet, ahogy a gombokhoz érek. Végül elég könnyen sikerült megoldani, hamar egyedül is maradtam, de még odaböktem a gyártásnak, hogy tudod, még két dolog nem voltam itt a rádióban! gyártásvezető és főnök.
Mire hátrakulcsolt kézzel, kihúzott háttal elhagyván a stúdiót szólt vissza:
-hát főnök még lehetsz!

3. nap

Harmadik nap.
Főni még mindig nem vett észre.
Készleteim kifogyóban.
Nem tudom, meddig bítok még kitartani.
stop.

invisible

Nálunk ez már csak így megy. Jön Főni, elkap a folyosón, és pár mondatban közli az életeseményeket.
Legutóbb ugye a duplaműszakkal, az óraszámváltásokkal is így volt, most is a karomnál fogva rántott vissza, hogy  beszéljünk majd, jó?

Azóta kommandós üzemmódra váltottam, és úgy kerülöm, mintha az életem múlna rajta. Ma is épp jöttem vissza kávéval a kezemben, ő pedig az ajtófélfát támasztotta nekem háttal.
-Csigusz beteg még?

Úgy fordultam meg, ahogyan a macskák szoktak, és a kávéval a kezemben osontam végig a folyosón. Nem vett észre.

Ja igen, most már adott okot arra, hogy ne szeressem! Ugyanis elkezdett egy olyan pletykát terjeszteni, ami miatt ma behívott a főnök, és válaszút elé állított. És ilyenkor az ember cáfolhat, még mélyebbre süllyed a mocsárba, ahova ez a ..... lökött bele.

Első felindulásból mentem is az asztalához, felcsúsztattam oda az idegességtől remegő seggemet, és megkértem, hogy ha bármiről tudomást szerez, akkor azt ne kösse már mindenki orrára, hagyja már meg nekem, hogy én döntsem el, kinek mit mondok el. Erre mosolyogva közölte, hogy de ő csak itt pár embernek mondta el.
-és ettől neked miért lett jobb? most jobban szeretnek téged, hogy pletykálsz?  -de szerinte ez nem pletyka mondja. A jövőre nézve légyszíves csak a téged érintő kérdéseket vitasd meg mással, mert ha ezt játsszuk, én is beszállok, és szerintem azzal nem jársz jól!


Sajnos tudok róla pár dolgot, és ezt ő is tudja, szóval olyan arccal hagytam ott, ami kísértetiesen hasonlított arra, mint amikor megtudta, hogy összeházasodunk Zazieval.

Miért alapvető emberi tulajdonság, hogy a másik élete jobban érdekel??? 

 Az egyik kollégám nem kedvel. Nagyon nem. Nő. Nyilván ezen az sem segit, hogy annak idején  (ő szerinte) elhalásztam előle A pasit, a férfit, az ő nagybetűs Ő-jét, aki azóta az én férjem. Pedig én ezt már akkor tudtam meg, amikor rég menyasszony voltam.


Mindent megpróbál annak érdekében, hogy felülkerekedjen rajtam, igyekszik divatosan öltözködni, de sosem találja el a koncepciót. Igyekszik laza, vagány és nőies lenni, de mindenben érződik az erőlködés. Bárhol vagyunk kirendelve együtt, megpróbál udvaroltatni magának. Én nem, férjnél vagyok, meg mondjuk sosem voltam túl hivalkodó. De valamiért nem a harsányt veszik észre, hanem engem. Nem mondom, hogy ez jó! De tény, hogy amikor ő mindent bevet, hogy megmutassa nekem, hogy ő igenis egy kívánatos nő, valahogy ez mindig visszafelé sül el.
Tegnap is majdnem rácsaptam az ajtót egy vendégre, mondom is neki, hogy bocsánat, nem akartam a sarokba szorítani.
-hát mondjuk nem bánnám ha a sarokba szorítanál.

Vagy amikor utánam kiabál a srác, aki előtt háromszor billegett végig a lány, hogy vegye már észre, hogy
-bocs, a telefonszámod megadnád?

na és akkor minden alkalommal ott áll és hallja.
Kicsit ilyenkor gonosz vagyok és örülök, mert sokat bántott ok nélkül (mert elvettem a nagyőjét) de ugyanakkor sajnálom is..

meg amikor ugyanoda megy nyaralni ahol mi voltunk, meg ugyanoda megy étterembe, meg ugyanazt csinálja mint mi. Pedig mi aztán végképp nem a fb-on éljük az életünket..

Parlament

"leadod a személyigazolványt, ellenőriznek, beengednek. Ekkor egy nagyon érdekes dolog veszi kezdetét: szépen eltévedsz...tuti, hogy eltévedsz... ne aggódj: eltévedsz!"



bizonyíték:

Hello dear, my name idyll

Egész jó napom volt ma. Úgy sütött a nap, hogy kabát nélkül sétáltam az udvaron a munkahelyen, miközben kortyolgattam a kávémat. Ebédszünetem volt éppen, így volt egy fél órám, amíg elmondják az új anyagot, a délutáni riportokat. Van pár kijelölt dohányzórész a rádió udvarán, ezek mellett pedig padok. Általában egy üres sincsen, túl sok a dohányzó. Most csak az egyik mellett állt egy tucat ember, én pedig a legtávolabbi ülökére vetettem szemet. Beszívta a bőröm a korai D vitamin utánpótlást. Két kiscica jelent meg mellettem, éppen fogócskáztak. Ilyen idilli dolgok történtek ma bent.
 

államtitok

Na most, mindenki látott már filmben olyan jelenetet, amiben az elnök érkezik, fekete ruhás napszemüveges emberek állnak minden sarkon, fekete lesötétített ablakú hosszú tekintélyt parancsoló autók mindenfelé, előtte utána motoros rendőrök? A sajtó meg tolong a bejáratnál. Rémlik? 

Egy fiúról...

Arra egyébként még nem jöttünk rá, hogy a fiú valójában nőies férfi  vagy fiús kinézetű khm.. Sokszor azonban túlzásba viszi az udvarlás. Mert tud udvarolni,bár kicsit karcos humorral, és az is tetézi, hogy utána olyan nőies kézmozdulattal ér hozzá a kiszemelthez. Az egész úgy néz ki, mint egy tuljátszott Tim Burton film és Nail
Gaiman fantázia együttes szüleménye.