A volte... - Néha azt gondolom magamról, hogy élettel teli és tetterős vagyok, aki annyira kedveli a spontán dolgokat, hogy mit sem adna érte. Na ez talán túl spontán volt. Talán nem előző napon kellene az embernek megtudnia, hogy másnap indul olaszországba.. Drága Itália...
Kissé kellemetlen érzésem, miszerint mindenki a "mentsük meg Csigát" hadművelet lelkes segítője és támogatója, és talán ezért mehetek én csak úgy oda a Csizma tetejére, hamar elmúlt, mert bár az egész éjszakás zötykölődés a vonat alvófülkéjében, a minden fékezésnél görcsös fogódzkodás, nehogy lezuhanjak hamar feledésbe merült , majd ki is újjult visszafelé jövet.
Torino. kávé,Manta, pizza, kávé, Miláno...
Az ember megtervezi, milyen szépen, mély átéléssel, suttogva, mintha imát mormolna, hogyan fogja papírra vetni azokat a perceket, amikor ismét boldog volt, és hogyan adja tovább ezt itt bent, hogy más is lássa, érezze, mennyire szép mindez ami körülöttünk van..Aztán belátja.. lehetetlen..
Saluzzo
