Szóval épp sétálok fel a lépcsőn, amikor reszkető hangja utolér, és elkezdett érdeklődni , hogy s mint a szerelmi életem, mert hát hogy nem igen lát engem , csak a kutyussal, dehát jaj, nem rossz nekem egyedül?
dehogy vagyok én egyedül, kezdtem védeni a kis világomat, de ellenállásom fél órán belül több mint a felére csökkent, míg azt hallgattam, hogy de hát jönnek az ünnepek, mit csinálsz, hol leszel? nem kapsz olyan kis kedves szerelmes ajándékot, nem tudsz szilveszterkor kit megcsókolni, és hát a jövő év is úgy fog eltelni, ahogyan az év első hete, úgyhogy miért nem szeded össze magad, mivel hát no, nem vagy csúnya, sőt, kifejezetten dekoratív lány .. Téged elhagytak? akkor biztos a természeteddel van baj! hát elhagytak, na és! nők vagyunk, fel kell állnunk.. na és ha megszoktad, hogy egyedül jobb?? fenét jobb, csak azt hiszed!
Mosolyogva közöltem vele, hogy nem kell engem félteni, ne aggódjon, van családom, vannak barátaim, és tényleg boldogabb vagyok mint az elmúlt 1 évben...
így jutottam fel a lakásba 1 óra múlva, miközben a fejemben zúgott sok ezer kérdés, becsuktam magamra az ajtót, és úgy rogytam le a kanapéra (divano costoso)... fél órámba tellett regenerálódni, és meggyőzni magam, hogy nem kell szilveszterkor senkit se megcsókolnom....
Teljes odaadással készültem a megújjulásra, egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy ez a bútor darab jobb helyen van a másik oldalon, mint itt, ahova tettem az elmúlt percekben. Másfél órás teendőmnek végül az lett az eredménye, hogy boldogan dőltem hátra a fotelban, miközben körbeszemléltem a szobán, és nyugtáztam, talán legközelebb nem csak 1-1 araszt fognak arrébb menni a bútorok.. 
