Legyél te is szőlő

 Sosem akartam királylány lenni. Szerintem az olyan unalmas. Miért parancsoljak bárkinek is, hogy ezt tedd meg azt tedd, amikor én is megtehetem?
Az Óvodában kezdődött mindez! Pontosabban a farsangon. Azt mondták, legyél te is hercegnő! jó?
De én nem akartam. Én szabad akartam lenni, és egy hercegnő egy királynő nem szabad szerintem.  Úgyhogy szőlő lettem.

Fodrász, autó és mai nap

A lakásfelújjítás elől elmenekülve,  ma bementem dolgozni.  Tegnap már úgy voltam,  valakit kinyírok. Most ez a kis lazítás kellett.  Fene se gondolta volna,  hogy valaha így fogok gondolni a munkára. 

Szóval bementem dolgozni.  Lazulgattam,  aztán elindultam a fodrászhoz.
Azaz indultam volna,  mert nagyon ügyesen bezártam a kocsiba a kulcsot.  Zazie sietett a segítségemre,  úgy 3!órával később,  addig elmetróztam,  buszoztam a 3. Kerületbe,  megcsinálták a hajam,  majd vissza.(Ahh mennyi hármas egy történetben!) 

A buszon is volt egy kis incidensem,  mert leültem az első, kismamáknak és időseknek fennt

  Ez egy új kísérlet: Budapesten is megtalálni a tökéletes fodrászt. 
Most úgy érzem ez sem sikerült,  nálam fiatalabb lányok voltak a fodrászok, ami nem baj, de nem jelent nagy tapasztalatot. De ha valaki az elején elkezdi fikázni az előző fodrász munkáját,  azt élből elutasítom,  még ha igaza is van.  Az enyémet nem csesztették,  csak a hozott képet kezdték el kritizálni.  Szerintem el lehet mondani a véleményt,  de nem így.

Szóval egy hajszerkezet újraépítésért mentem,  ami egy 50 perces kezelést foglal magába.  Addig szépen ülsz,  a fejeden alufóliával.  Ült mellettem a lány,  a sorstárs, és megmutattam neki a jelek c. Filmből ezt a képet.
-Kettőnkről ez jutott eszembe.
-Ja,  szerencse,  hogy nem látják a gondolatainkat.

a visszatérő múltbéli szellemekről

(megváltoztattam a címet,  mert kissé elragadtattam magam amikor írtam)

Nem volt sok kapcsolatom, egy komoly volt úgy igazán. Az utóbbival, aki pont Zazie előtt volt, nem túl nagy összhangban váltunk el (lévén, hogy megcsalt). A többiekkel viszont igen. Megbeszéltük, kezet ráztunk, megöleltük egymást. Néha összefutunk véletlenül az utcán, akkor nagyon örülünk a másiknak, beszélgetünk, kivel mi van, hol tart az élete, és megeggyezünk, hogy keresni fogjuk egymást, mert jó volna hosszan eldiskurálni. Ezeknek a férfiaknak a fele ( és mondom egy kezemen meg tudom számolni mennyi az összes) gyermeki barátság volt csupán, kézenfogva sétáltunk és más nem is történt. Aztán persze egyikünk sem hívja a másikat, mert én is tudom, ők is tudják, hogy a párunknak, barátnak, barátnőnek nem esne jól.
Az egyik pár évvel ezelőtt többször is hívott. Nem tudom miért, nem vettem fel a telefont. És hogy miért? mert nem érdekelt. Nem volt miért keressen. És mert nem akartam Zazienak fájdalmat okozni. Azt mondja, nem féltékeny tipus, de amikor 2 évvel ezelőtt Velencében voltunk, és az egyik ex bejelentkezett, akkor annyira féltékeny lett, hogy válóperrel fenyegetett..

Ezt azért mondom most el, hogy lásd, valószínűleg ő is ugyanezt tenné a helyemben.
Jó, nem bőgne egész nap a wcn, vagy a parkban egy padon ülve, bár ha terhes lenne, akkor talán mégis.

Álltunk ketten a bejárat előtt, és arról beszélgettünk, hogy mégis csak ki kéne menni egy hosszú hétvégére Athénba, vagy Nápolyba, amikor megcsörren a telefonja, még én szólók neki, felveszi, majd elkerekedett szemmel kinyomja. Kérdezem mi az, ki az? pedig már tudom. Most jutott el a hír, hogy babát várunk. Kicsit sok időbe telt, az esküvőről 3 nap múlva értesült a 10 évvel ezelőtti exbarátnője.
Az az exbarátnő, aki az együttlétük alatt néha megcsalta, aki lenézte, mert az ő családja gazdag, és Zazié nem, és miért nem akar Zazie gazdag lenni, és mivel nem akart, otthagyta. Majd visszakönyörögte magát, majd Zazie hagyta ott. Akkor volt egy kis szünet, aztán elkezdte hívogatni, hogy menjenk együtt moziba, mármint Zazie az akkori új csajával és ez a kis ...a az új pasiával. Persze Zazie nemet mondott.

Jöttem én. Megtudta, hogy Zazienak már fél éve komoly barátnője van, és felhívta, hogy találkozzanak. Addigra már férje volt. Zazie kérdezte is tőle, hogy dehát miért hívsz?  "unatkozom a férjem mellett. Nem találkozunk?"
Nem. Az eskövőnk után két nappal felhívta Zaziet, hogy elmonda neki, nagyon sajnálja, hogy megházasodott, mert az álmaiban még mindig Zazie várja az oltár előtt.
Most nem tudom miért hívta.
Kinyomta, hogy majd visszahívja. Majd azt hazudja neki, hogy lemerült a telefonja. Nekem pedig itt pattant el a húr. Miért?  miért hazudik neki, és miért hívja vissza? Mert nem akarja megbántani.
És kit érdekel a nő?? ( nőnek nem nevezném) érzése? ne hívogassa. Tudjuk miért hívja. Zazie is én is. És ez így fog menni mindaddig, amíg egyszer nem lesz vele igazán elutasító. Én pedig ebbe belepusztulok.
Tudom, hogy nem érez iránta semmit. Tudom, mert állandóan szídja, néha mesél róla, és ez egy hisztis kurva.
De az ő érzelme fontosabb. Én pedig most el akarok tünni a világ szeme elől. Nem hiszem, hogy ezt érdemlem.

És békés ember vagyok, de nagyon imádkozom, hogy az utamba kerüljön, mert nem teszi zsebre...

egy nehéz nap éjszakája

Éppen az ablak előtt álltam, a még nedves ruhát terítettem a radiátorra, amikor egyszercsak CSAT!!

A szemem előtt ment bele a kadett a mi parkoló autónkba. De hogy?! A teljesen lehúzódott autót frontálisan kapta úgy telibe, hogy a sebességbe tett és behúzott kézifékkel levő járművet kitolta az útra. Az opel kadett a mi járművűnktől 10 méterre állt meg a szomszéd kerítésére állva fél centivel. Az első kerekei kitörtek és mindkét oldalán úgy felgyűrődött mint egy rossz selyem szalag. A kérdés már csak az, hogy hogyan tudott mindkét oldala így megsérülni. A mi autónknak a lökhárítója széttört, a motorháztető felgyűrődött és a hűtővíz tartály benyomódott. Ennyi a külsérelmi nyom.

A csattanás pillanatában felrántottam az ablakot, nyugodtan hátraszóltam I-nek, hogy széttörték az autót, majd kikiabáltam a gyereknek, lévén, hogy csak azt hallottam, hogy indítózik, újra és újra. Féltem, hogy elhajt, és már azon gondolkodtam, hogy kiugrom az ablakon keresztül, mit tököl már ennyit I., amikor a szemben lévő kocsmából kiözönlött a nép, és vasvillákkal nekirontott a sofőrnek. "szálljá' ki b*meg.." "nem mész te sehova, k*cs*g!"  Addigra I. is odaért, rápillantott a kocsira, megtapogatta, majd elindult ő is a sofőr felé. azt tudni kell, I. maga a megtestesült nyugalom. NEm ő nyugodt, ő MAGA a fogalom. Ha azt mondod, hogy most olyan nyugodt vagyok, simán felcserélheted a szót arra, hogy most olyan I. vagyok. Tudja ezt a környék és annak összes ismerőse. Na de, ha valami feldühíti.... arról csak urban legend van. És mivel az autó megtapogatása után nem legyintett és jött be csendben, -érdekli is őt, hogy közben tömegverekedés alakul ki a háta mögött, mondom, ő ilyen nyugodt fiú, na!- ezért sejteni mertem, hogy van baj.

Mentem én is -nem az ablakon- hátha kell a segítségem, de a sofőr -talán azért, mert nem indult be az autója, talán azért mert 10en állták körbe, együttműködő volt, szépen kitöltöttük a Kéksárgát, ami majdnem 2 órába tellett. Közben a srác és az enyhe cefre szaga,  mindent elismert, alá is írta, ő a hibás.

Állítása szerint egy fiú ugrott ki a bokorból, nyilván pisilt, -mondja, és ő nem látta a kocsit, megmondja őszintén, se a fényvisszaverő rendszámtáblát, se a hatalmas kéken másodpercenként villogó, egész autót betöltő riasztót sem, és hogy ne üsse el a hátizsákos, hosszúhajú magas fiatalembert, aki épp a sliccét húzta fel, hát elrántotta a kormányt..

Később ez annyiban módosult, hogy egy biciklis srác jött szembe, aki nem volt kivilágítva, szóval sosem tudjuk meg.

Hajnali 4-kor arra ébredtem, hogy kék fény villogja be a szobát.
Mivel az éjszaka folyamán a totálkáros kadett semerre sem ment, ahogyan a mi kocsink sem, a hajnalban hazaérkező szomszéd azonnal kihívta a rend őreit, jött is mindjárt három kocsinyi, és őrülten nyomták a csengőt. Szépen kikísérték I.-t, azt gondolván, majd újat mutatnak neki.
I. annyit mondott a kint töltött fél óráról: " az egyik megkérdezte: és be volt b*szva? " majd felvették az Ő adatait és felszólították, hogy vontassa el a másik autóját..