2. nap a tengeren

9-kor alámerültünk, hogy gyakoroljuk arra az esetre, ha bármi történne a víz alatt. Elmondta az ottani oktató, hogy az a fő, ne essünk pánikba. Mert bár csak 5 m mélyre mentünk, ha 10 méter alatt merülünk, és nem tarjuk be a depó időt (felemelkedésnél bizonyos méterenként 3 percre meg kell állni) akkor a szevezetünk által termelt nitrogén kicsapódhat a bőrünkön, a dobhártyánk beszakadhat, a szemünk bevérezhet és felrobbanhat a tüdő is.

Így a maszk levételét, a csutora kiköpését, eldobását és újra levegőztetését gyakoroltuk. Majd pedig megpróbáltunk csak úgy lebegni és úszni.

Ez különben nem olyan egyszerű. Az ember billeg ide-oda, a maszk korlátozza a látást, és figyelni kell a merülőtársat is.

Fél órát töltöttünk a víz alatt. Most pedig rohanunk a szállásra, mert délután újra merülünk 10 méterre, és előtte 2 órával nem ajánlatos enni.

Croatia 1. nap a tengeren

Megérkeztünk, itt vagyunk a búvárbázison. A hely egy magyar úriemberé. Tegnap amikor megérkeztünk este,  Vazul kiosztotta a szállás helyeket.  19 óra volt már,  egész nap csak autóban ültünk.  Közölte,  hogy én két másik svéd lánnyal egy innen 5, na jó maximum 8 perc sétára lévő hostelben kaptunk már csak helyet. A svéd lányok nem igazán értették,  igaz én sem,  hisz megkérdeztem egy csomószor,  hogy egy helyen leszünk és lesz -e WiFi.  Mindenre kielégítő választ kaptunk,  erre kiderül,  hogy ló @#!<t!

 

Elvittek minket kocsival a szállásra,  majd tájékoztattak, hogy 9-kor megkapjuk a felszerelést, addigra érjünk vissza. Kérdeztem, hogy boltba mennek -e? Mondta igen, és ha akarom, 10 perc múlva értem jönnek és mehetek én is. Ez volt 7 után pár perccel.
Fél 9-kor a két svéddel elindultunk a partmenti sétányon, dúlt bennem a düh, hogy miért nem azzal a csapattal maradtam akikkel eddig a tanfolyamra jártam,  mert könnyen barátkozom,  de a komfort érzésem nem volt meg egyáltalán,  hogy sem a hely,  sem a helyzet sem a nyelv és az emberek sem ismerősek körülöttem.

 

A lányok egyébként hasonlóan gondolkodtak így végül még örültem is,  hogy velük maradhattam.

Boltba nem mentem mert a srácok elfelejtettek, kiderül, hogy csak épp 9 előtt akartak felvenni. Csakhogy 9-re a bázison kellett lenni. Nem is voltak ott. 

 

A hely különben gyönyörű, és a víz!:)

 

 

 

Így a bázisvezető srác elvitt minket is boltba,  és mesélt a helyeikről.
Na de most mennem kell,  8-ra itt kell lenni összeszerelni a felszerelést és 9-kor merülünk. És 15 perc a szállásig a séta.

 

Zazie nekem lovag

Egyébként teljesen meg tud hatni még most is, hogy milyen figyelmes férjem van.
 Zazietól kaptam egy rakat újságot az autóútra, csak hogy ne unatkozzak. Ráadásul az egyik újságnál egy műanyag design táska volt a plusz ajándék, amit már kinéztem magamnak, de ezekért a "csajos magazinokért" rettenetesen sajnálom a pénzt kiadni, mert a háromnegyede reklám.

Hiányzik nagyon..

megy, fut, szalad, lép..

Januárban eldöntöttem, hogy ez az év aktív futkosással fog eltelni, és olyan fitt leszek, mint azok a nők, akik maratont futnak csak úgy minden izzadságcsepp nélkül.

Lelkesedésem az egyébként van, csak mondjuk néha lusta vagyok. Például amikor hajnalban kell bemenni dolgozni, és amikor vége, akkor már mindenhol a puha megvetett ágyamat látom. Szóval a január, február és március úgy telt el, hogy minden hónapban kétszer futottam egy 4 km távot és annyi. Pedig ha ebben az évben mondjuk szeretnék lefutni egy félmaratont, akkor ez nagyon kevés. És miért ne futnám le?

Csak mondjuk nem kellenének ezek a kifogások. Hétfő óta viszont taktikát váltottam. Megpróbálok minden nap, kötelezően minden másnap futni. Most viszont egyelőre nem a minőségen van a hangsúly, hanem a rászoktatáson. Hogy függjek tőle, és ha mondjuk lusta lennék, erősebb legyen a lelkiismeretfurdalásom. Csütörtök van, eddig teljesítettem. Viszont most még annyi a változás, hogy ezzel a kis futással letudom Kenny kutya sétáltatását is. Szegényem már öreg, így sokat nem bír, bár eddig még bírta az iramot.

A fejlődést különben érzem. Ezen az 1 km-es távon eddig néha 2X is meg kellett álljunk, mondjuk többnyire azért, mert Kenny a lábaimat használja akadálypályaként, de ma csak egyszer álltunk meg, akkor is a zebra előtt, mert jött egy kocsi.

Ez most a mi kis közös szórakozásunk.  

egy nehéz nap éjszakája

Éppen az ablak előtt álltam, a még nedves ruhát terítettem a radiátorra, amikor egyszercsak CSAT!!

A szemem előtt ment bele a kadett a mi parkoló autónkba. De hogy?! A teljesen lehúzódott autót frontálisan kapta úgy telibe, hogy a sebességbe tett és behúzott kézifékkel levő járművet kitolta az útra. Az opel kadett a mi járművűnktől 10 méterre állt meg a szomszéd kerítésére állva fél centivel. Az első kerekei kitörtek és mindkét oldalán úgy felgyűrődött mint egy rossz selyem szalag. A kérdés már csak az, hogy hogyan tudott mindkét oldala így megsérülni. A mi autónknak a lökhárítója széttört, a motorháztető felgyűrődött és a hűtővíz tartály benyomódott. Ennyi a külsérelmi nyom.

A csattanás pillanatában felrántottam az ablakot, nyugodtan hátraszóltam I-nek, hogy széttörték az autót, majd kikiabáltam a gyereknek, lévén, hogy csak azt hallottam, hogy indítózik, újra és újra. Féltem, hogy elhajt, és már azon gondolkodtam, hogy kiugrom az ablakon keresztül, mit tököl már ennyit I., amikor a szemben lévő kocsmából kiözönlött a nép, és vasvillákkal nekirontott a sofőrnek. "szálljá' ki b*meg.." "nem mész te sehova, k*cs*g!"  Addigra I. is odaért, rápillantott a kocsira, megtapogatta, majd elindult ő is a sofőr felé. azt tudni kell, I. maga a megtestesült nyugalom. NEm ő nyugodt, ő MAGA a fogalom. Ha azt mondod, hogy most olyan nyugodt vagyok, simán felcserélheted a szót arra, hogy most olyan I. vagyok. Tudja ezt a környék és annak összes ismerőse. Na de, ha valami feldühíti.... arról csak urban legend van. És mivel az autó megtapogatása után nem legyintett és jött be csendben, -érdekli is őt, hogy közben tömegverekedés alakul ki a háta mögött, mondom, ő ilyen nyugodt fiú, na!- ezért sejteni mertem, hogy van baj.

Mentem én is -nem az ablakon- hátha kell a segítségem, de a sofőr -talán azért, mert nem indult be az autója, talán azért mert 10en állták körbe, együttműködő volt, szépen kitöltöttük a Kéksárgát, ami majdnem 2 órába tellett. Közben a srác és az enyhe cefre szaga,  mindent elismert, alá is írta, ő a hibás.

Állítása szerint egy fiú ugrott ki a bokorból, nyilván pisilt, -mondja, és ő nem látta a kocsit, megmondja őszintén, se a fényvisszaverő rendszámtáblát, se a hatalmas kéken másodpercenként villogó, egész autót betöltő riasztót sem, és hogy ne üsse el a hátizsákos, hosszúhajú magas fiatalembert, aki épp a sliccét húzta fel, hát elrántotta a kormányt..

Később ez annyiban módosult, hogy egy biciklis srác jött szembe, aki nem volt kivilágítva, szóval sosem tudjuk meg.

Hajnali 4-kor arra ébredtem, hogy kék fény villogja be a szobát.
Mivel az éjszaka folyamán a totálkáros kadett semerre sem ment, ahogyan a mi kocsink sem, a hajnalban hazaérkező szomszéd azonnal kihívta a rend őreit, jött is mindjárt három kocsinyi, és őrülten nyomták a csengőt. Szépen kikísérték I.-t, azt gondolván, majd újat mutatnak neki.
I. annyit mondott a kint töltött fél óráról: " az egyik megkérdezte: és be volt b*szva? " majd felvették az Ő adatait és felszólították, hogy vontassa el a másik autóját..