Kisvad

Imádom,  hogy ilyen szép a szeme. 

webes rendelés

  

A postás úgy jár hozzánk, hogy minden nap nagyon várom. Úgy várom a postást, mint a "karácsonyt".
Tudom, hogy jellemtelenség, de imádom azt, aki kitalálta az internetes vásárlást, és egyben utálom is.

Főképpen az ebayt zártam mélyen a szívembe, mert mindig van valami, amit muszáj megrendelnem.
Egy ideig a kupon oldalakat is megszállottan böngésztem át, időt nem kímélve.
A vivre bazárt már meg sem merem nyitni.

Az viszont tény, hogy minden ünnep előtt nekem már megvan az ajándékom másoknak, szintén az internetnek köszönhetően.

Azt is be kell vallanom, és ezt már szívesebben teszem, hogy az elmúlt hónapokban minden vásárlást kerültem, internetről sem rendeltem szinte semmit.  Plusz egy (és egyetlen ) előnye annak, hogy 30 nap alatt lerendezed a születésnapod-karácsonyt-névnapodat.

De még mindig nagyon várom a postást, minden alkalommal, amikor hallom, ahogy bedobja a leveleket, ahogy látom elbiciklizni az ablak előtt, vagy elmúlt 11 óra (addig mindig kézbesít) rohanok, és nézem a postaládát. De sajnos, mivel az elmúlt 6 hónapban tényleg szépen visszafogtam magam, és mindössze 5 apróságot rendeltem, még november elején, így aztán várhatom feleslegesen.

Ráadásul az az egy dolog sem jött meg, és az eladóval egyeztettem, hogy újraküldi, erre inkább visszautalta az árát.

ubdate.: aztán rájöttem, miért várom mindig, hisz még novemberben (rám nem jellemző módon) előfizettem az egyik csaj újságra is, mert annyira olcsó volt az éves előfizetés, hogy ha csak kettőt veszek meg az évben, akkor már többet költöttem, és sem a januári sem a februári nem érkezett meg. rájuk is írtam, most nem tudom mi lesz.


Nem érkezett meg:

 

Micsoda nap

És azt is imádom,  hogy így süt a nap,  amikor kijövök az uszodából.  Persze azért arcpirosítóan hideg van.

kórház I.

A védőnő javaslatára a múlt héten csütörtökön felhívtam a kórházat, hogy érdeklődjek. Eddig még jó, de teljesen elvesztem a telefonszámokban, aztán végül a szülőszobán kötöttem ki, ami enyhén szólva kicsit ijesztő volt. Egy kedves nővér vette fel a telefont, és kérdezte, ott fogok-e szülni? Mondtam neki, feltett szándékom, viszont érdekelne szülésfelkészítő és a kórház csomag összeállításáról való bármiféle információt is szívesen fogadok.
Kedvesen invitált, hogy ha van időm, akkor nézzek be valamelyik nap, keressem őt és körbe vezet, hogy tudjam, ha majd eljön az idő.
Aztán úgy búcsúzott el, hogy mondta a nevemet.
10perc beszélgetés után, még mindig tudta. Pedig én csak egyszer, az elején mutatkoztam be.

Azt eddig is tudtam, hogy ennek a kórháznak nagyon dicsérik a csecsemő osztályát, a nővéreket és úgy mindent, de ez a kedvesség és figyelmesség nagyon meglepett.

Úgyhogy ma elmegyünk a kórházba, mert Zazie egyértelműnek vette, hogy neki is jönnie kell.

változás..

A Nagyvad mostanában mintha meg lenne sértődve. Ha bejövök a lakásba, akkor ő kivonul. Ha hívom, nem jön be. Biztató, hogy a kaját még elfogadja tőlem. Bár ezt az egészet nehéz elfogadnom, hisz eddig ő volt az árnyékom. Zazie szerint meg kéne vele beszélnem a dolgot, ezért tegnap leültem vele szembe, és elmondtam neki, hogy attól, hogy lesz egy kisfiú is a háznál, nem jelenti azt, hogy neki mennie kell. Tulajdonképpen kap egy játszótársat.

Nem tudom, hogy mit tehetnék még, amikor tanultam az állatok pszichológiáját és az idomítást, erre nem volt semmi utasítás, én pedig tanácstalanul állok minden előtt, mert most is addig ugatott az udvaron, amíg Zazie be nem hívta. Én továbbra is valami utálatos valami vagyok számára.

hát idáig fajulnak a dolgok...

-ezt teszi a várandósság!  Legyint az asszisztens, ahogyan mea culpázva lépek be a rendelőbe.
Már a második alkalmat felejtem el, és csörög rám, hogy ide érek-e?

Hát én ezt nem fognám a terhességre, de teljesen ledöbbentem, hogy már megint ennyire figyelmetlen vagyok.

Aztán hazudtam a nőgyógyásznak. Miért? Mert egyszerűen megijedtem tőle, és többször elpróbáltam magamban, hogy mit is fogok mondani, ha felteszi a kérdést, voltam-e cukorterhelésen?!
Én pedig rávágtam, hogy igen. Ez még nem hazugság. Az már igen, hogy pár hete, mert persze ezt is megkérdezte. Közben pedig izgultam, hogy Zazie ne köpjön be. Mert ott ült mellettem. De hát nem akarok megint olyan sz*r cukros löttyöt inni. Főleg, hogy az orvosom és a védőnőm is azt mondja, egyáltalán nem indokolt, ráadásul többet árt mint használ.

A gyermek egy hónap alatt - karácsonyt is beleértve - 800 dekát hízott. Én viszont most már 2 hónapja tartom a súlyomat. Ez azért jó dolog. Most 1800 dkg a súlya, és 6 cm hosszú talpacskája van. A heréi is leszálltak, szóval minden a legnagyobb rendben vele. Egy héttel fejlettebb a koránál, pedig már direkt leálltam a vitamin adagok mindennapi bekapkodásával, mert eddig egy hónappal volt az. Nem akarok nagy babát szülni. Viszont ezzel nem veszélyeztetem, ha úgy volna, akkor nem érdekelne.
 Elkezdtem óvatosan lábra és fenékre edzeni, néha csinálok egy kis fekvőtámaszt, ez a lelkemnek is jót tesz, és úgy tűnik, a testem is elfogadta, hogy eddig és ne tovább.

Cserébe, hogy előkerestem az úszó cuccomat, holnap reggel elmegyek pancsolni egyet.

Kiváltottam a Felicitas csomagot is a patikából, úgyhogy már van 6 cumink, ugyanennyi sudocremünk és mindenféle tejfakasztó teánk.. Hát nem mondom, hogy hasznos kis csomagok ezek..

álomruha 2.0

Ó igen, azt is szeretném hozzátenni, hogy van egy álomruha, ami már egy ideje az enyém:) szerintem ez annyira de annyira.... váo:)

imádom, szeretem, nem is tudom leírni a viszonyomat ehhez a ruhához.

Mama sport

Elmentem ma úszni.  A szélén a lassító sávban úsztam, aminek a fele le volt zárva kötéllel, tehát csak egy ember tudott ott kényelmesen elférni. már csak 10 percet szerettem volna maradni,  amikor egy 50-es nő bemászott mellém,  fittyet hányva arra,  hogy még két sáv totál üres mellettem. Akadályozott,  félre se húzódott,  el se fértünk. Amikor másodszorra is úgy ment el mellettem,  hogy a lábával a combomba rúgott,  kimásztam és ott hagytam az egészet. 

Pedig milyen jó kedvvel csináltam addig..

Még jó,  hogy bérletet vettem,  különben megint legalább 2 évig az uszoda felé se mennék. 

reklámok

Mostanában rászoktak a reklámszakemberek, hogy az autós reklámokban görbítik a teret. A Nissan kezdte tavaly, ma már két másik autó reklámjánál is tapasztaltam.....

Totál kiakaszt. A klausztrofóbiám ilyenkor a sarokban nyüszít.

Legyél te is szőlő

 Sosem akartam királylány lenni. Szerintem az olyan unalmas. Miért parancsoljak bárkinek is, hogy ezt tedd meg azt tedd, amikor én is megtehetem?
Az Óvodában kezdődött mindez! Pontosabban a farsangon. Azt mondták, legyél te is hercegnő! jó?
De én nem akartam. Én szabad akartam lenni, és egy hercegnő egy királynő nem szabad szerintem.  Úgyhogy szőlő lettem.

Minikocapóker

Mivel Zazie a fiókjait üríti,  hogy a kiselejtezett 15 éves, igen csak megkopott íróasztala eltüntjön a friss nappali közepéről,  olyan apró lükeségekre lelünk,  mint pl ez a malac póker. Mert bármit is dobsz,  malacod van.  Érted? 

A-z álomruha:)

Az álomruhákról csak annyit, hogy sajnos már másnapra nem voltak meg, ezzel különben megoldódott minden problémám. Aztán villámgyorsan lett egy újabb, kevésbé izgalmasabb, viszont annál gyötrőbb. A kocsi nem megy, viszont vánszorog*, én pedig ehhez a sebességhez nem vagyok hozzászokva. Rögtön kerestünk szerelőt, de mindenki el van látva munkákkal, aminek tényleg őszintén örülök.
   Egy hét után végre úgy néz ki, kedden vagy szerdán megnézik. Előre bennem van a zabszem, hogy mennyibe fog ez nekem kerülni...



Viszont, mivel megígértem, mutatom az álomruhámat, ami nem hétköznapokra való, és pár éve(?) mentettem le magamnak, hogy egyszer ilyet szeretnék:)  Annyira tetszik ez az aranyozott csipke felsőrész! Teljesen egyszerű, de elegáns.

Ez a ruhácska pedig mennyire vidám! És a nagy kedvencem, hogy zsebei is vannak. Imádom az ilyen ruhákat.

Ez meg annyira... mondjuk az utcára nem mernék kimenni benne:)

Ez a zakószerű ruha is olyan jól néz ki. Hasonlót lehetett a H&M-ben találni, de hamar elkapkodták, online meg nem mertem megrendelni.

És ha már híresség outfitjével kezdtem, azzal is fejezem be. Amanda ruhája kicsit gipsys, de nagyon tetszik ez a szoknya.

* ezt a bejegyzést még aznap, melegen leírtam, de elveszett, és nem volt türelmem azóta sem ecsetelni. Pedig szép történet ám.

Különben tök jól viselem

Napok óta látom, hogy Zazie nem OK. Néha a lakás külöböző pontjairól verődik vissza a sóhaja, aztán szembe jön, és szomorúan néz. Kérdeztem, mi a baja. Mindig csak a fejét rázta.

Tegnap kiszálltak a kádból. Beálltam a tükör elé.( csak a férfiak szerelik fel a tükröt a káddal szemben)
Az érhálózatom nem változott, most is ugyanúgy rajzolódik ki a bőröm alól, mint az elmúlt három hónapban. Újabb anyajegyek jelentek meg rajtam, már nem is számolom, hogy hanyadik, de legalább nincsenek striáim. A fenekem már nem olyan feszes, nem is vagyok vele elégedett, de legalább nem vizesedik a bokám.
Remek! narancsbőr, helló, jó, hogy jöttél, mikor mész?
Nem baj, legfeljebb nem kisgatyában fogok aludni. NA de, nincs pizsamanadrágom.
Eszembe jut, hogy van egy lenvászon nadrágom, ami mindig nagy volt rám, majd most azt veszem fel. Nem baj, hogy nem tudok hosszú nadrágban aludni, majd megszokom. Melltartót sem hordtam soha, most meg azt is kibírom.
10 perc után azonban feladom a kapálózást, ennyi, nem jön rám a nagy nadrág. Ledobom az ágyra és mellé huppanok. Az utóbbi napokban néha alig kapok levegőt, nyilván a gyerek nyomja a tüdőmet is.
Tehát ott pihegek, a habtestemmel és feltett lábakkal, hátrafelé lógatva a fejem, amikor bejön Zazie, és ezt a pillanatot ítéli tökéletesnek arra, hogy elmondja, aggasztja őt ez a gyerek.

én meg csak annyit tudtam neki mondani, hogy: " miért, b*szdmeg! te szülöd meg?"

Jellemző

Azért az is jellemző,  hogy egyszerre bukkanok rá három álomruhámra,  ami a méretei alapján teljesen jó volna rám,  ha nem lenne hasam. 

És az is rám vall,  hogy azonnal megvásárolnám mindet,  de mostanában semmilyen ruhát nem vettem,  és egyik után sem bánkódtam sokáig,  és azt is megfogadtam,  hogy tudatos vásárlója leszek a társadalomnak,  erre tessék!  Most tudatosan kerülgetem őket,  hátha időközben hirtelen nem fog tetszeni..

old man

Kijött egy apró, de zavaró napfolt a nyakamon. És mivel a rádiónak van természetgyógyásza, és pont szembe jött velem a folyosón, miután felfedeztem, elé ugrottam, hogy mit javasol, mitől fog elmúli.
Tulajdonképpen nem lepett meg amit mondott, mert eddig bármivel is kerestem meg, mindig ugyanazt javasolta:


-kisasszonyka, a szex! Minden gond elszáll..


És a lassan 80 éves ősz halántékú úriember végig döcögött a lobbyn.

Minőség és életszag

Minőségileg silány,  művészetet szóba sem lehet hozni,  de mivel január elsején csak én voltam józan és ébren is 6-kor,  az állapotokat pedig meg kellett örökíteni,  ezért ezt nézzétek el nekem.. 

Nagyvad és Kisvad.

boldogság:)

Ma bementem dolgozni. Mondjuk reggel rezgett a léc rendesen, mert akkora volt a hó, hogy az egész kisautómat betakarta.
Zazie kivitte a tesóját a reptérre, és pont visszaért, hogy lássa, tanácstalanul ácsorgok a hatalmas hóhalom előtt. Szépen le is tisztította nekem, én pedig óvatosan elindultam a munkába.

Tovább a védett bejegyzéshez ITT!

betegség

Barátnőmnek most két éves a kisfia. Az összes eddigi gyermekruhát, amit ez idő alatt felhalmoztak, odaadta nekünk. Karácsony után mentünk el, és pakoltuk tele vele az autót. Zazie kicsit meg is lepődött, hogy egy gyereknek ennyi ruha kell..

Barátnőm előtte felhívott, hogy a gyermek épp nagyon taknyos, torokfájás meg megfázás. és hogyha én paramami lettem az elmúlt 2 hónapban, és félek, hogy elkapom, akkor toljuk a találkát.
Mondtam neki, nem toljuk, maximum nem ölelgetem.

Én nem is, ölelgetett ő.

Ennek egyenes ági következménye lett, hogy törvényszerűen 31-én hajnalban olyan torokfájásra ébredtem, mintha egy traktor hatalmas kerekei próbáltak volna kiszabadulni. Elég korán fel is keltem, és a lassan világosodó horizontot figyeltem, már egy pohár forró mézes teával a kezemben.


Mivel mostmár semmilyen gyógyszert nem szedhetek, ezért kicsit elszontyolódtam, hogy akkor ez jó sokáig fog tartani, de van egy módszerem, ami eddig mindig bevált, és 2 nap alatt lecsengett a dolog.
Ez nevezetesen egy hatalmas kendő a nyak köré, még éjszakára is, és sok-sok mézes tea.

Így én teljesen meggyógyultam, de most Zazie szenved kutyául, és már a családban is mindenkinek fáj a torka, kivéve annak, aki megfogadta a tanácsomat:) Zazie nem..

mert ha így teszem, akkor rosszul érzem magam..

az előző bejegyzést levettem.

Megint beleestem abba a hibába, hogy mielőtt hallottam volna a másik oldalt, véleményt nyilvánítottam.

Megbeszéltük, és bámulatos, hogy ahogyan ő élte át a dolgot, úgy neki adok igazat, és ahogyan én, úgy magamnak. Egy szituációt így kétféleképpen értelmezni, számomra továbbra is hihetetlen.

Apró dolgokon csúszunk el, és mások teszik elénk a banán héját.