Célok amik előrébb visznek

Nagyon régóta izgatja a jóga a fantáziámat. Emlékszem amikor először mentem el az Árpád hídhoz és vettem részt egy jóga órán. Akkor még úgy gondoltam, zsírt égetni és alakot formálni ugribugri levegőkapkodó órák alatt lehet igazán, a jóga nekem halál unalmas volt, viszont egy havi bérletet vettem azonnal, mert hogy úgyse hagyom veszni, aztán a harmadik vagy a negyedik óráról kiküldtek nagy vihogásomban, később emiatt vissza se mentem. 

  Most hogy megkomolyodtam ( muhaha) jóga órákat ászanákat nézek youtubeon és próbálgatom őket. Nagy meglepetésemre a varjú állás tulajdonképpen elsőre sikerült, azonban a kézenállás csak nem akar összejönni. 

Pedig az általános iskolai testnevelésórák alkalmával mindig kellett fejen, kézen állni, és akkor ez röhögve ment, hovatovább, nem jelentette rögtön az ötös jegyet, csak az, ha diákolimpián is részt vettünk. - rémisztő felfedezés, hogy azon is háromszor vettem részt, majd szétröhögtem a váltófutást és a tanárom többé nem kísérletezett velem- 

Aztán most, hogy a suli szombaton kezdődik, és megvettem a temperát,vízfestéket és ecseteket is, holnap megyek és beiratkozom jóga órákra is. 

varjú állás

Sunshine

És én ott ücsörögtem a teraszon,  a nap beragyogta a kertet, a kezemben egy újjnyi Eszterházy pinot noir,  és akkor végtelenül szerencsésnek és boldognak éreztem magam. 

jó érzés

Olyan szívmelengető, amikor a szabadságom ideje alatt a kolléga felhívja Nógrádi György professzor urat, és az első kérdése az, hogy "hát a szőke lány, a csigusz hol van és miért nem ő hív?"

Croatia második felvonás

Hétfőn megérkeztünk opatijaba. A kilátásunk az Adriai öbölre néz,  és látjuk a szemben lévő városokat. Már amikor tiszta az ég. Merthogy azóta megállás nélkül zuhog. De nem bánjuk. Olyan nyugodt itt minden. A szomszédban van egy méhészet. Azt szoktam nézni,  ahogy a néni minden betöltözet nélkül leül a kasokhoz,  és órákon keresztül gondozza,  üríti és ápolja őket.
Egyébként itt majdnem minden második embernek van méhészete a kert végében. Ők aztán ha jó sok a méz, jó időben kiülnek az utak szélére és ott árulják. Annyira finom az a méz, olyan lágy és sokkal folyekonyabb.  Bár a magyar méznek sem kell szégyellnie magát! 
És a másik ami nagyon finom és az bizony mindent visz!  A 30%-OS tejföljük. Ezt a hegyekkel és a magassággal magyarázzák -de majd utana fogok nézni.

Hétfőn későn érkeztünk,  ezért gyorsan elszaladtunk étterembe. Mire végeztünk,  elmúlt 9 óra.  Addigra az összes bolt bezárt így lesétáltunk a partra. Persze akkor is esett de olyan jó meleg van közben. Ráadásul szerintem mi vagyunk ketten azok,  akik imádják az esőt.
Itt lehet fogni a francia csatornát és totál elkeserít,  hogy velünk van tele az egy órás beszélgető műsor.

Most pedig,  hogy elmúlt 11 és egy nyamvadt könyvet nem hoztam,  lefekszünk aludni. Bár ez az agy rettenetesen puha és rugós.

Keret

Keret az ajtó felett, mellette (kincses)láda, képek és nagymama varrógépe. Kocsma? Kávézó? Egyetemista házibuli, avagy dekadens művészklub? Mindenki válassza ki a számára legszimpatikusabbat, a Keretbe mindez belefér.
Mészáros Krisztina írása, Bódis Krisztián fotóival

Első emlékem a Keret Klubról, hogy nem találtam. Háromszor elmentem az ajtó előtt, míg végre rájöttem: ez az a hely ahol a keresett koncert lesz. Becsöngettem. Az ajtót nyitó vendégek mögül az Irish Coffee melódiái szűrődtek ki, s azóta sem értem, hogyan fért be az öttagú zenekar, és a tomboló tömeg (kb. 30 ember) a kis kétszintes garzonba.
Itt indult ígéretesnek nevezhető kapcsolatom a Kerettel.
Más időpont, de a helyszín ugyanaz. Ha egy téli éjszakán egy utazó a hófödte Somogyi Béla utcán sétál, egy kis ajtón túl kandallóban lobogó tűz várja. Először a nagymama múlt századi varrógépéből átalakított asztalkához ültem le, de később áttelepedtem a kandallóval szemközt lévő kanapéra, hogy ott kortyolgassam forralt boromat.
A falat festmények és KERETek borították, s oly furcsaságok is előkerültnek, mint ruhafogasra akasztott könyv és matchbox a WC-ben. Úgy érzetem magam, mint aki visszarepült egy 19. századi kávézóba: bármikor beléphet a híres író, hogy papírra vesse regénye utolsó sorait.



A történethez tartozik, hogy a magánlakásból üzletté, majd művészklubbá átalakított hely megnyitásakor a tulajdonos kulcsot adott az első 200 vendégnek, akik azt reggel 7-től este 11-ig tudták használni. Sajnos a kulcsok elfogytak, ettől függetlenül bármely becsöngetőt beengednek a Keretbe, s mindig marad egy kis sarok az újonnan érkezők számára…
Keret Klub 2011 ősze. Az idő csak javára válik a helynek. A lenti hosszú asztalnál vízipipáznak, a kanapé ugyan üres, de most az emeletet választottam, s a szőnyeggel borított lépcső felé indulok. A falon portrék lógnak, máshol keretbe foglalt női cipők és a konnektor kompozíciója látható.
Fent elfoglalom az utolsó üres asztalt, a sarokban kialakított ágyon már egy csapat fiú üldögél és biofizikáról trécsel. Pöttyös bögréből habos kakaót szürcsölök, lábamhoz kutya dörgölődzik.
















 


forrás: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/keret-egy-titkos-hely