2016 év nyereségeinek és sikereinek margójára

Márciusban megszületett kisZAzie.

elkezdtem a sulit,
rajztanfolyamot,
festő tanfolyamot,
levizsgáztam,
Babó fejlődik, és már 9 hónaposan áll, lépked

És még mindig szeretjük egymást:)

2016 év veszteségeinek margójára

szóval 2016 12.30-a van, 2254 és most jövünk a balesetiről. Apu korcsolyázni volt, bevágott elé egy kisfiú, ő pedig,hogy ne üsse el, próbálta kikerülni, de lehetetlen volt, így seggre esett.
A következő rész már a kórházban történt, ahol ő volt a negyedik jégpályáról érkezett combnyakas, így az éjjel folyamán műtik.

A kutya két hete agyvérzést kapott, most az erős szteroidokról kell leszoktatni, amiket akkor kapott.

A nagymama 27-én reggel nem tudott lábra állni, így ő is fekvőbeteg..

A nagypapánál demenciát diagnosztikáltak, ami egyre romlik. Még felismer minket.

Azt mér nem is említem, hogy Carrie Fisher, Georges Michael, Gábor Zsazsa, Leonard Cohen és a többiek..

Az egyik ismerősöm azt mondta januárban, hogy 2016-ban ami elromolhat, el is romlik, veszteségek érnek minket a sztárvilágban és nagyon vigyázzunk magunkra is..

2017 legyél jobb.

Terv2017

Ha mást nem is,  a nyomorult költségvetésemet 2017-ben maximálisan TERV szerint be fogom osztani. 

A búcsú mindig fájdalmas?

14 éves korom óta blogolok.
Az első teljesen nyílt volt, felvállaltam, hogy ki vagyok.
Csak nem 5 év után kényszerültem át a freeblogról, mert egyszer csak hopp, megszüntették.
Azóta volt pár blogom, minden szolgáltató megszűnt. Most szeretnék én megszűnni.

Akkor kezdtem el ezt a blogot, mikor még előző kapcsolatom végéhez közeledve szinte semmi kedvem, semmi dolgom nem volt. Azóta eltelt pár év, azóta rátaláltam , vagy rám talált az a VALAKI. Férjhez mentem, gyerekünk lett. Ahogyan a nagy könyvben meg van írva. NEm vágytam én soha erre a sorrendre. Utazgatni akartam, élni a nagyvilági életet. Mégis úgy gondolom, nem rontottam el semmit. Nem bánok semmit:) és ez így jó.

Hazudnék, ha azt mondanám,hogy ez most bánt. Nincs időm írni, mert élem az életem. Ha számítógépet látok, akkor biztos, hogy a tanulás miatt. Ha Van időm, akkor a gyerekkel vagyok.
Írhatnék róla, de minek?

Írhatnék a suliról, de unalmas lesz egy idő után. (szín 5 lett minden vizsgám)

Írhatnék sok másról is, de mikor?



Azt viszont nagyon bánom, hogy a blogokat se tudom olvasni. Igyekezni fogok, és ha valaki bezár, az küldjön meghívót pls:) -mint pl Annunciata:)

Lehet, hogy lesz ennek még folytatása, ha lesz annyi időm, talán képek formájában majd tudatom az életem:)

HA..
ha
ha....

motíválatlan, kételkedő

A baj ott kezdődik, hogy lenne miről írni, de nincs kedvem. Nincs időm.
Pedig írhatnék a vizsgákról
a varázsló ruhámról
a digi rajztáblámról
a szülinapomról
a suliról
a munkahelyről
az airyogáról,
arról, hogy nincs hangulatom, pedig ha elkezdeném feldíszíteni a lakást, akkor megjönne.
Arról, hogy miken megyek keresztül lelkileg.
Az életről.

Arról, hogy miközben tanulok, kint süt a nap, a gyerek nem akar aludni, én meg kirándulnék.
Hogy majdnem voltunk Bécsben.
A 6 tortáról.
Az ölelgetni való férjemről.
Az ő érdemeiről.
A sikerélményeimről.


És arról is, hogy miért blogolok most is épp tanulás helyett..

Tulajdonság

Engem nem érdekel.  én festek valamit karácsonyra nekik.
Tényleg,  te már tudsz festeni!

Szerintem én itt nagyon felröhögtem.  azért ez Kedves tőle, mondjuk azért is vett el feleségül,  mert ilyen jókat gondol rólam :)



* a feleség leírásakor feldobta a szövegszerkesztő a felesleges szót.  hmm?!? #