Maci otthon

Mert még nem voltunk, elmentünk megnézi a Veresegyházi medveotthont. Az egyik gondozót ismerem, sokat jön be hozzánk a rádióba,néha hoz magával mosómedvét, kígyót, vadászgörényt. Mackót nyilván nem.. Farkast sem. Pedig ő amúgy tiszteletbeli farkas. Bizony. Többször szólt, hogy nézzünk be, mert akkor megsimogathatjuk a farkasokat. Persze pont akkor érkeztünk amikor többed magával a farkasokat sétáltatta. Kutyákkal.
Így aztán csak körbe sétáltunk a parkban, én tisztes távolságból, mert egyszerűen megesik rajtuk a szívem és mindet meg akarom ölelni..

Főleg az után, hogy az egyik kíváncsi medvebocs a kerítéshez nyomta az orrát, egy kis kósza mézet remélve.igen ám, de a kerítés belülről körbe van biztosítva elektromos vezetékkel, amit az idősebb medvék látványosan elkerültek, ő viszont nassolni akart és így esett, hogy fülének hegyével éppen csak egy pillanatra ért hozzá a dróthoz, az csattant egyet, a kicsike pedig sírva, bőgve eliszkolt tőlünk a legmesszebb.. Rémületét jól példázza, hogy futás közben bepisilt. Azt hittem sírva fakadok. Édes kicsi szívem..

Amikor elértük a mosómedvéket, azok apró lábaikon már az elektromos drót alatt parádéztak, én meg ott izgultam és rángattam el Zaziet, hogy megelőzzük..

Annyira tudom sajnálni az állatokat...