Mészáros Krisztina írása, Bódis Krisztián fotóival
Első emlékem a Keret Klubról, hogy nem találtam. Háromszor elmentem az ajtó előtt, míg végre rájöttem: ez az a hely ahol a keresett koncert lesz. Becsöngettem. Az ajtót nyitó vendégek mögül az Irish Coffee melódiái szűrődtek ki, s azóta sem értem, hogyan fért be az öttagú zenekar, és a tomboló tömeg (kb. 30 ember) a kis kétszintes garzonba.
Itt indult ígéretesnek nevezhető kapcsolatom a Kerettel.
Más időpont, de a helyszín ugyanaz. Ha egy téli éjszakán egy utazó a hófödte Somogyi Béla utcán sétál, egy kis ajtón túl kandallóban lobogó tűz várja. Először a nagymama múlt századi varrógépéből átalakított asztalkához ültem le, de később áttelepedtem a kandallóval szemközt lévő kanapéra, hogy ott kortyolgassam forralt boromat.
A falat festmények és KERETek borították, s oly furcsaságok is előkerültnek, mint ruhafogasra akasztott könyv és matchbox a WC-ben. Úgy érzetem magam, mint aki visszarepült egy 19. századi kávézóba: bármikor beléphet a híres író, hogy papírra vesse regénye utolsó sorait.
A történethez tartozik, hogy a magánlakásból üzletté, majd művészklubbá átalakított hely megnyitásakor a tulajdonos kulcsot adott az első 200 vendégnek, akik azt reggel 7-től este 11-ig tudták használni. Sajnos a kulcsok elfogytak, ettől függetlenül bármely becsöngetőt beengednek a Keretbe, s mindig marad egy kis sarok az újonnan érkezők számára…
Keret Klub 2011 ősze. Az idő csak javára válik a helynek. A lenti hosszú asztalnál vízipipáznak, a kanapé ugyan üres, de most az emeletet választottam, s a szőnyeggel borított lépcső felé indulok. A falon portrék lógnak, máshol keretbe foglalt női cipők és a konnektor kompozíciója látható.
Fent elfoglalom az utolsó üres asztalt, a sarokban kialakított ágyon már egy csapat fiú üldögél és biofizikáról trécsel. Pöttyös bögréből habos kakaót szürcsölök, lábamhoz kutya dörgölődzik.
forrás: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/keret-egy-titkos-hely