H&M rendelés

Már amikor felröppent a hír, hogy a H&M Fast Fashion boltnak webshopja nyílik, teljes izgalom lett úrrá rajtam. Azon a bizonyos napon, amikor ez végül megtörtént, rögtön le is adam egy rendelést.

az első csomagban egy sárga csőtopp és egy bézs rövidnadrág érkezett. Mindkét termékből próbáltam már a boltban, ezért tudtam, hogy melyik méretre van szükségem. Az a tapasztalatom különben, hogy a H&M ruhái - nyilván a svéd méretek miatt - mindig egy mérettel nagyobbak, mint ami rájuk van írva. Én erős 38 vagyok, de nagyon sok esetben a 36-os méret állt rajtam úgy, ahogyan kell.



A második rendelésbe egy fekete-fehér csíkos nyári topp és egy fekete pörgős szoknyát választottam. Itt az utóbbiból sajnos nem volt sem 36 sem pedig 38 méretben, ezért gondoltam a 40 is jó lehet, hát tévedtem. Rémesen áll, le is csúszik. Pedig vörös rúzzsal tökéletes nyári outfitnek terveztem.

A harmadik rendelés már inkább praktikum miatt volt. Sajnos a h&m üzleteiben Budapesten csak az Alléban lehet kismamaruházattal találkozni, ami nekem rém messze van. Persze mentem én az Arénába, Árkádba is, mindig tovább küldtek, az Arénában például csak 3 héttel korábban számoták fel a készletet, de a lényegen sajnos nem változtatott. Pedig ha van valami, amit muszáj felpróbálni az pont ebbe a kategóriába eső ruhadarabok. Szerintem.
Azért megrendeltem a kismamanadrágot egyel nagyobb méretben, bizalmat szavazva azoknak, akik szerint terhesen  még a jó méretű nadrágot is nehéz felhúzni. Sajnos kicsi lett. De nem ám azért, mert az én seggem nőtt volna meg, hanem a nadrág volt egyszerűen elszámozva. Konkrétan a térdemig jött fel. Ezt végül visszaküldtem, 10 nap alatt a számlámon is volt a visszapénz. Ráadásul volt olyan szerencsém, hogy pont ezt a nadrágot árazták le végül, így a 9990 Ft-ot érő nadrág visszautalás utáni ára, amiből levonták a visszáru 990 Ft-, 6990 Ft-ért lett az enyém, jut is marad is alapon:)

Ebbe a rendelésbe bekerült még egy 2db-os kismama harisnya, amivel csak annyi volt a gondom, hogy a varrása minden ruhámon átütött, viszont az anyaga kellemes, méretre pedig pont jó lett. A pulóver, vagyis kardigán pedig utolsó darab volt, le is árazták, hirtelen döntöttem, de mindenki odáig van érte. Kicsit különben optikailag vastagít, ami egy kismama lelkének nem biztos, hogy jót tesz. Valamint Zazie kapott 10 pár zoknit. Mert ő eszi a zoknikat.

A negyedik rendelés úgy esett, hogy felmentem az oldalra, hátha van valami jó kis akció - nem volt - és rábukkantam erre a kardigánra. Igen, imádom a kardigánokat. Olyan darabnak tartom őket, amik jól funkcionálnak terhesség idején is, de amikor épp nem vagyunk áldott állapotban, akkor is nyugodt szívvel hordhatjuk őket. Tiszta haszon, nem?:) Ráadásul ez jó vastag, bélelt, télen a legjobb választás.

Aztán észrevettem, hogy sajnos azokba a ruháimba, amik különben oversize darabok, nem férek bele. Vagyis beleférek, de nem úgy áll, hogy jól érezzem magam benne. Karácsonykor pedig illik "kiöltözni", ezért újra felnéztem shopba, és milyen jól tettem? Pont az egyik dzsörzé ruha volt leárzva, ráadásul küldtek postán kupont ingyenes szállításról, így kemény forintokért lehetet az enyém ez a nem túl színes, viszont kiegészítőkkel jól kombinálható ruha, ami nem kismama, de hordható máskor is.

A következő rendelést most januárban követtem el, amikor is rádöbbentem, hogy nincs egy fia kismamapizsamám sem, és nem vagyok hajlandó több ezret költeni rá, főleg, hogy nem is használom, mert nem tudok bennük aludni. Addig tekergek, amíg le nem veszem magamról éjjel.. Vészmegoldának két toppot rendeltem, amit a kórházban is tudok viselni, mert remekül hasznosítható bizonyos okokból, és szintén jó lesz a későbbiekben is. És persze becsúszott egy kardigán is, stílusosan ugyanaz a fazon, mint az előzőek.

Januárban egyébként érkezett hozzám a H&M tavaszi katalógusa is, 10 %-os kuponnal.

És most nemrég megrendeltem azt a két ingruhát is, amit már jó régóta nézegetek, de drágállottam rá az összeget, viszont - lehet, hogy elírás miatt - hirtelen olyan alacsony lett az ára, nem tudtam otthagyni.      

                                                                                                            

                                                                    

mindennapi kihívások(k)

Csütörtökön elmentem úszni. Szerencsém volt, a nénik addigra leúszták a hosszokat, csak pár fiatalabb lézengett a medencébe. Beereszkedtem a szokott sávomba, s élvezve a szabadságot, szép lassan saját tempóban elkezdtem úszni. 10 perc után vettem észre, hogy a mellettem lévő sávban egy srác úgy úszik, hogy fröcsköl. Gyorsúszást szeretett volna produkálni, de valamiért mindig akkora tenyerest adott a víznek, hogy az hatalmas cseppekben koppant a fejemen, a számban vagy előttem.

persze tudom, nekem semmi sem jó.

Aztán amikor tudtam végre koncentrálni, arra lettem figyelmes, hogy lenyúlok és nem érzem a hasam. Mármint úgy értem, éreztem, de nem volt akkora dudor, mint amit megszoktam. Ettől úgy megrémültem, hogy kimásztam a vízből és a medence szélén állva kémleltem vissza; tejóég, elhagytam a gyereket!! 

Ez most így hülyén hangzik, de tényleg elhittem, hogy én vagyok a százezerből az az egy, akiből észrevétlen csusszan ki az utódja, és még észre sem veszi, a baba meg biztos ott lebeg a vízben. Természetesen aztán megmozdult, én pedig megnyugodtam. 

Annyira jól érezte magát, hogy úgy feküdt be a medencémbe, hogy a hasam szinte eltűnt. Én pedig szépen bepánikoltam. A védőnő szerint terhesség alatt ez állandó tünet, és sose tudhatom, mi hozza ezt ki belőlem.

mint pl egyik éjszaka, amikor kiszaladtam wcre, de útban volt az ágy támlája, amibe teljes hassal rohantam bele, és akkor ott ráztam Zaziet,hogy biztos kiszúrtam a gyerek szemét, vagy eltörtem a karját, mert nekem annyira fájt ez a találkozás, hogy szabályosan a pánik jelei mutatkoztak rajtam. 

Ráadásul mindkét eset után olyan lúzer idiótának éreztem magam, holott azt hittem, én ennél azért okosabb vagyok. 

A mindennapi készülődések kiakasztanak. Alapból az lelkitörést okoz, hogy találjak olyan ruhát, amiben jól érzem magam és nem leggings és nem hosszú ing. 

És mivel mostanában sűrűn sétálunk a nagyvaddal, ezrét össze kell szednem magam, mert mint tudjuk, a leggings nem nadrág.

Meg is találtam az egyik nem kismama, de nagyobb farmeremet, amit ugyan be tudtam gombolni meg cipzározni, bár kényelmetlen volt, a legrosszabb az a felismerés volt, hogy a combjaim és a bokám is kicsit meghúsosodott. Hát igen, így a végén kicsit elkezdtem vizesedni. Aztán mindezt tetézve nem tudtam felvenni a cipőmet, és míg ezzel szenvedtem, eszembe jutott egy kolléganőm mondata, aki nyáron szülte meg második gyermekét , hogy szerinte a nyár a legjobb időszak arra,hogy terhes legyen,mert olyankor elég belecsusszannia egy papucsba és már menetkész is.. észben tartom.

Különben az öltözködés elég jól sikerült, mert aznap többen dudáltak rám, és fütyültek utánam munkások, aztán megfordultam és ők jól meglepődtek. Ebből két következtetést vontam le; az egyik, hogy a seggem bár nem jó, de elfogadható, vagy/ és tavasz van..

Ma megpróbáltam kifesteni a lábkörmöm. Én, akinek arra sem volt türelme, hogy a kezemen befessem. Ment az mindenfele, Gigi pedig megsajnálva a szerencsétlenkedésemért kifestette. Na ezek után döntöttem úgy, hogy a lábkörmeimet is kifestem.. Zazie távolról nézte a műveletet, majd úgy 10 perc után megkérdezte, hogy biztos ezt akarom ?? mondtam neki, hogy legfeljebb ő fogja kifesteni. Nem örült. Pedig szintén sokat tapasztalt barátnőm azt is megosztotta velem, hogy az ő férje a harisnya és zokni felvételében is segédkezett. Az intim dolgok rendbetételét már ne is említsük. Szóval azt hiszem, Zazienak egy büdös szava sem lehet... 

raining woman

Reggel belibbentem az irodába a csini bulldogos esernyőmmel és döbbenten láttam, hogy senki nem mosolyog. Csak egy ember, aki a büfé pultja mögött állt és osztotta a kávét a csíkra szűkült szemeknek. Miközben a sorunkra vártunk, valaki hatalmasat sóhalytott, hogy ő holnap már a Balatonon szeretne lenni, a másik pedig rákontrázott, hogy ma még egy csomó kerti munkát el kellene végeznie, és hogy ebben a rettenetes időben semmit nem lehet csinálni. Mi pedig a MosolygósBüféslánnyal rögtön összevillantottuk a fogsorunkat, hogy pedig ez a legjobb idő, egy kis mászkálásra, mert mindig van az a pont, ahol annyira átázol, hogy onnantól minden mindegy. És az néha tök jó érzés...

Ma valahogy így :)

ikea

- a pénztárhoz megyünk.
- és hogy jutunk oda?
- úgy, mint tegnap, csak visszafelé.
-....
- hátrálva?

Egyet előre, kettőt hátra

Mindenképpen fejlődésnek nevezném, hogy a babaágy ma ünnepélyes keretek között kikerült a kocsiból.

Ám nem elhanyagolható az a tény, hogy erre azért volt szükség, mert a mi ágyunk már nem fért volna be.

Arra már most fogadásokat kötünk, vajon ebbe hány km-t tesz. Egy hétig biztos, akkor ugyanis jön a villanyszerelő, utána pedig mindent szépen a helyére szerelünk.

ő az ágy :)

Fölnőtt?

Nem vagyok biztos abban,  hogy felnőttem. Két órára simán le tudott foglalni az éjszakai fluoreszkáló cumi.

- Nézd Zazie,  hogy világít!  Várj feltöltöm. Nézd megint!

vékony rövid szőke VS terhes hosszúbarna

Régebben jártam statisztálni. Ott voltam pár kínai reklámban, meg majdnem pár itthoniban is. De akkor még rövid, méz szőke volt a hajam, és jóval vékonyabb is voltam.

Ma kaptam egy üzenetet a kapcsolattartótól, hogy egy napi statiszta munkára keresnek egy film tömegjelenetébe embert, 30 ezer a fizu.

Gondolkodom, hogy visszaírok: " terhesen, barna hosszú hajjal is kellek?"

Vajon mit válaszolna rá?
Vajon válaszolna rá?

azunokaöccs

Zazie unokaöccse gitározik. Régóta.
Sokszor teszi rá az erősítőre, és nyomja, órák hosszat. Nekem már az első perctől fáj a fejem tőle, nem is értettem, miért idegesít ennyire?! Én birom a zenét. Nekem kérem, az elmúlt kapcsolataim margóján szinte mind zenész szinténzenész volt, és mindig képes voltam órák hosszat hallgatni, ahogy gyakorolnak.ÉS sajnáltam, amikor befejezték.

Aztán Zazieunokaöccse kitalálta, hogy ő dobolni akar. Szerzett valahonnan egy láb és egy pergődobot, és naponta elé ül, hogy püfölje.

És akkor megvilágosodtam! Ennek a gyereknek nincs ritmusérzéke. Reszeli a gitárt, püföli a dobot, és egyik áldott emberkeze által készült tárgy lelke sem szólal meg. Ez kérem a tragédia.

-Két évig tanultam dobolni, totál megdöbbentett, hogy az is ennyire idegesít, ahogyan azzal bánik-

Sunshine

És én ott ücsörögtem a teraszon,  a nap beragyogta a kertet, a kezemben egy újjnyi Eszterházy pinot noir,  és akkor végtelenül szerencsésnek és boldognak éreztem magam. 

a kiságy projekt

A legrosszabb időben, szitáló havasesőben  és 18 óra körül indult el Zazie a kiságyért, méghozzá a Belgrád rakpartra. Morogva bújt bele a bakancsába,  húzta fel a cipzárját, majd az ajtó becsukódása előtt még hátraszólt, hogy milyen jó kifogás számomra, hogy nem emelhetek, mert így egyedül kell mennie. Pár órával később érkezett haza. Kérdeztem, milyen a kiságy?
- olyan, mint amilyenben én is aludtam. -mondja.

Másnap elment dolgozni, aztán harmadnap is. Így esett, hogy Zazie már két hete sétáltatja a babaágyat. Az ugyanis még mindig a kocsi hátsó ülésén pihen...