A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elmúlás margójára. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elmúlás margójára. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. szeptember 9., péntek

ezt hogy küldjem el?

Több mint 4 napja üldöz egy érzés. Próbáltam elhesegetni, mivel nem tudtam rájönni, mit akar jelenteni.Aztán mikor azt hittem végre lelépett a színről, egy beszélgetés után újra ugrálni kezdett s széles karmozdulataival vigyorogva kandálta a "hellooooo itt vagyok újra " köszöntő mondatot...De a köszöntő mondatokat csak a boldogan látott vendégeinktől fogadjuk el... 

book, boho, and hipster kép

2016. február 28., vasárnap

mindennapi kihívások(k)

Csütörtökön elmentem úszni. Szerencsém volt, a nénik addigra leúszták a hosszokat, csak pár fiatalabb lézengett a medencébe. Beereszkedtem a szokott sávomba, s élvezve a szabadságot, szép lassan saját tempóban elkezdtem úszni. 10 perc után vettem észre, hogy a mellettem lévő sávban egy srác úgy úszik, hogy fröcsköl. Gyorsúszást szeretett volna produkálni, de valamiért mindig akkora tenyerest adott a víznek, hogy az hatalmas cseppekben koppant a fejemen, a számban vagy előttem.

persze tudom, nekem semmi sem jó.

Aztán amikor tudtam végre koncentrálni, arra lettem figyelmes, hogy lenyúlok és nem érzem a hasam. Mármint úgy értem, éreztem, de nem volt akkora dudor, mint amit megszoktam. Ettől úgy megrémültem, hogy kimásztam a vízből és a medence szélén állva kémleltem vissza; tejóég, elhagytam a gyereket!! 
Ez most így hülyén hangzik, de tényleg elhittem, hogy én vagyok a százezerből az az egy, akiből észrevétlen csusszan ki az utódja, és még észre sem veszi, a baba meg biztos ott lebeg a vízben. Természetesen aztán megmozdult, én pedig megnyugodtam. 
Annyira jól érezte magát, hogy úgy feküdt be a medencémbe, hogy a hasam szinte eltűnt. Én pedig szépen bepánikoltam. A védőnő szerint terhesség alatt ez állandó tünet, és sose tudhatom, mi hozza ezt ki belőlem.
mint pl egyik éjszaka, amikor kiszaladtam wcre, de útban volt az ágy támlája, amibe teljes hassal rohantam bele, és akkor ott ráztam Zaziet,hogy biztos kiszúrtam a gyerek szemét, vagy eltörtem a karját, mert nekem annyira fájt ez a találkozás, hogy szabályosan a pánik jelei mutatkoztak rajtam. 

Ráadásul mindkét eset után olyan lúzer idiótának éreztem magam, holott azt hittem, én ennél azért okosabb vagyok. 

A mindennapi készülődések kiakasztanak. Alapból az lelkitörést okoz, hogy találjak olyan ruhát, amiben jól érzem magam és nem leggings és nem hosszú ing. 
És mivel mostanában sűrűn sétálunk a nagyvaddal, ezrét össze kell szednem magam, mert mint tudjuk, a leggings nem nadrág.



Meg is találtam az egyik nem kismama, de nagyobb farmeremet, amit ugyan be tudtam gombolni meg cipzározni, bár kényelmetlen volt, a legrosszabb az a felismerés volt, hogy a combjaim és a bokám is kicsit meghúsosodott. Hát igen, így a végén kicsit elkezdtem vizesedni. Aztán mindezt tetézve nem tudtam felvenni a cipőmet, és míg ezzel szenvedtem, eszembe jutott egy kolléganőm mondata, aki nyáron szülte meg második gyermekét , hogy szerinte a nyár a legjobb időszak arra,hogy terhes legyen,mert olyankor elég belecsusszannia egy papucsba és már menetkész is.. észben tartom.

Különben az öltözködés elég jól sikerült, mert aznap többen dudáltak rám, és fütyültek utánam munkások, aztán megfordultam és ők jól meglepődtek. Ebből két következtetést vontam le; az egyik, hogy a seggem bár nem jó, de elfogadható, vagy/ és tavasz van..





Ma megpróbáltam kifesteni a lábkörmöm. Én, akinek arra sem volt türelme, hogy a kezemen befessem. Ment az mindenfele, Gigi pedig megsajnálva a szerencsétlenkedésemért kifestette. Na ezek után döntöttem úgy, hogy a lábkörmeimet is kifestem.. Zazie távolról nézte a műveletet, majd úgy 10 perc után megkérdezte, hogy biztos ezt akarom ?? mondtam neki, hogy legfeljebb ő fogja kifesteni. Nem örült. Pedig szintén sokat tapasztalt barátnőm azt is megosztotta velem, hogy az ő férje a harisnya és zokni felvételében is segédkezett. Az intim dolgok rendbetételét már ne is említsük. Szóval azt hiszem, Zazienak egy büdös szava sem lehet... 

2015. március 9., hétfő

átlagos hétvége

Pont a napokban dicsekedtem el a barátnőmnek, hogy nekem nincs őszhajszálam, erre ma találtam kettőt. Kicsik voltak, 2-3 cm hosszúak, de senki nem hívta őket, úgyhogy a legrosszabbat tettem velük, kihúztam őket.

öregszem na!

2015. március 6., péntek

értem?!

na most az van, hogy egy kicsit híztam. Csak alíg észrevehetően, de arra épp elég, hogy engem zavarjon. Persze, hogyan is várhatnám el, hogy ne így legyen, amikor egész nap ülök, és mostmár második hónapja nem járok edzésre? ( a karom szép, súlyokat emelgetek itthon)
Az is az én hülyeségem, hogy írom a közösségi oldalon rátalált edzőnek a morze jeleket, erre visszaír, hogy "itt a könyvem, vedd meg, és akkor fogyni fogsz"
csókolom, nem tollam van, hanem úszógumim...

2012. január 28., szombat

elmúlás

Felemelem a kezem. A fejem zúg..semmi sem olyan mint régen. Látom,látom a dolgokat,de hogy miértelme, nem tudok rájönni. Hiányzik valami, ami kitöltené a nagy űrt..ami ott van pont ahol helye van, ami az enyém..Mintha egy nagy tükör apró szilánkjait ölelném magamhoz, úgy érzek most.
Semmi sem lehet tökéletes...
82544760_large_y_14ebb2d7_large
Nézem magam a tükörben. Ez az arc..ez ismerős, de nem, teljesen idegen..igen, nem ismerem.
A szem üvegesen mered vissza rám, az ajkak nem mozdulnak, pedig kiáltok, ordítok, vagy csak szeretnék?
Nem érzem, hogy kint fúj a szél, senem, hogy esik az eső.
Kiállok.széttárom karom, kezem az ég felé, becsukom a szemem és engedem, hogy az eső, a cseppek elmossák az arcomat.
érzek..de nem ezt, nem azt, amit akarok, hanem mást, teljesen feleslegesen.
leülök. Be a sarokba. Egyedül vagyok. megölelem a térdeimet, nem engedem el, csak várok.
a csend...
Megfojt..    a csend.... 

2011. november 20., vasárnap

egy élet margójára

Nem ismertem annyira, hogy meseszép élmények kötődjenek hozzá. Máshoz kötődtek, és ő is szerepet játszott időnként ebben a "regényben" .

Hány olyan ember van, aki belép az életembe, pedig sokáig létezését se tudtam, majd kilép úgy, hogy nem is tudok róla, már nem létezik..


Milyen érzés lehet elveszíteni egy apát, egy testvért, egy fiút és egy férjet egy személyben?

NEm tudom. De én nagyon szerettem, így csak elképzelni tudom milyen érzés lehet azoknak akiknek a mindent jelenthette..

és bár már ez is egy emlék, de köszönöm neki azt a két embert, aki része volt az elmúlt 4 évemnek, az egyik főként.



Wass Albert
Úttalan utakon



Úttalan utakon,
bozótokon és szakadékokon,
árkokon és vízmosásokon
törtetünk láthatatlan cél felé.

Úttalan utakon,
imádkozva vagy szitkozódva,
békés szívvel vagy lázadozva,
de menni kell, mert vissza nem lehet:
fekete falat épített a Múlt
a hátunk mögött.

Úttalan utakon...
De túl lélek-határon,
túl gondolaton, túl minden álmon
valami messze vár reánk,
egy fénysugár e rút világon:
talán egy "mindent felejtés".
Talán egy "mindent újrakezdés"
a végső sziklaszálon.

Úttalan utakon,
végső szívdobbanásig,
utolsó sóhajtásig,
s ha nem ma, holnap, vagy sok-sok év után:
de egyszer eljutunk a sziklaszálig!