padi, nui, ssi,

Ez a hétfő több szempontból is egy fontos nap volt, és éppen emiatt eseménydús is.

Leadtam az elkészült művet, a kisvideómat (erről később bővebben)

Persze egész nap majd meghaltam a munkában, mert ez egy szigorúan titkos projekt a munkahelyemen is, és volt olyan, amikor egyszerre csörgött 3 telefon, mindkét gépen vágtam, és soha nem sikerült elsőre eltalálnom a géphez tartozó egeret.

Megvolt az első elméleti búvár órám. A félelem és az izgalom érzése váltakozott folyamatosan bennem. Alig várom, hogy már a hajón legyünk, és ezt az egész elméleti szöszt átugranám, de addig két vizsgát kell letennem. Közben Vazul, az oktatóm elmondta, hogy milyen felszerelésre lesz szükségem, csizma, ruha, maszk.. effélék. És akkor a nemzetközi búvárkártyát -ami nélkül nem igazán merülhetsz,- 50 euró, ja meg a merülési napló,60 euró - ne is számoljuk. Számolgattam, számolgattam és majdnem lefordultam a székről.. Nem vagyok túl előretekintő, annyi bizonyos..

Ráadásul a srác nagyon sokat késett, én meg ott álltam a semmi közepén, úgyhogy elindultam kávézót keresni. 5 villamosmegállóval később, 1 km-rel távolabb volt csak egy kis vendéglő, úgyhogy ott leültem, és addig olvasgattam.

Az órák után elindultam haza, és azon gondolkodtam, hogy nekem most nagyon meg kell húznom a gatyamadzagot, hogyha idén meg akarom szerezni ezt a búvárkártyát. Az egy dolog, hogy hosszútávra nem tervezek, így nem szükséges megvennem az összes kelléket,  hisz én csak delfinekkel akarok úszni. Vazul szerint azonban ha valaki rákap az ízére, az nem mond le erről az élményről.

10 perccel azután, hogy cserkészbecsszót tettem arról, hogy akkor egy forintot sem költök, ha az nem életbevágó, megvettem ezt a gyűrűt. Egyszerűen nem tudtam ott hagyni. Mennyire gyönyörű!