Hát de hülye vagyok, ha a kereket nem is, odaadom a bringámat!- ez a mondat kb azután hangzott el, jócskán azután, hogy Z . felvetette, ha már nálam van a bringa, és ha már voltak olyan kedvesek az illetékesek a bicikliutat a munkahelyig húzni, hát hajnalban innen is mehetnék a kétkerekűvel.
A bajok nem is ott kezdődtek, amikor belementem ebbe, mert hajnalban nagyon szeretek biciklizni, kellemes, hűvös de nem hideg, és felébredek a testmozgásban mire beérek dolgozni.

Elbicikliztem tőlem hozzá, mindenféle utakon, keresztül pár üvegszilánkon és kátyún, és mindig dícsértem is peugeotkát, hogy így bírja, mert minden karc és durrdefekt no meg leeresztés nélkül elértük a végcélt.
Szóval bajok. Átkerekeztünk B.hez, akinek egy Moser-e van. Az ott töltött idő alatt B is én is és R. is felpattantunk a nyeregbe, ám amikor Z. a nyilt utcán tett pár kört, és mi még azon viccelődtünk, hogy akkor tuti lesz valami baj, Z. lefékezett mellettem és már hallottam is a félreérthetetlen susogást..
3 fej hajolt közelebb az első kerékhez, ám a sziszegés hirtelen elhallt, mi pedig megnyugodtunk, amikor kézrevételeztük és jól megnyomkodtuk a gumit, ami ugyanolyan keménynek bizonyult, mint volt.
Persze B. felajánlotta, hogy ha mégis valami baj lesz, hajnalban mehetek az első kerekét odaadja.
Z. pedig azzal kontrázott, hogy max bevisz hajnalban, ha reggelre leereszt.
Amikor beértem a házba, akkor vettem csak észre a hatalmas szürke tüskét, amely peckesen állt és vigyorogva köszöntött, majd érintésemre a gumi ahogy volt , összeesett..
Biciklit visszatoltam, hogy az első kereket átszereljük, ami -azóta se tudjuk miért- nem sikerült. Erre B. felajánlotta, hogy akkor toljam az övét, de annak meg a hátsó kereke volt tökéletesen egy síkban az aszfalttal, pumpa pedig nagy biciklis egyikünknek sincsen.
Hát ez kérem Murphy. vagy artur block. köszi köszi...