A kocsimnak is van ám vonzereje!

Ma pedig becsöngetett egy melegítőnadrágos úriember, hogy látja, nem használom a kocsit, ő most itt kifizeti.
 Cuki volt, meg minden, de amikor mondtam, hogy nem eladó, mert de használjuk, a kisfiamat azzal furikázom, akkor közölte, neki is van, és asztmás is.. aztán úgy nézett...

Sajnálom, de nem adom el.

Édes kis kocsim, hát vonzod a bolondokat?

kicsi a bors, de gurul

Ez talán úgy van, hogy amelyik autó nem 220 lóerős, de legalább nem 200 az átlagsebessége, az nem autó, csak valami akadály. Valószínűleg ezért néznek engem folyton levegőnek. Vagyis annak nem, mert végülis kikerülnek, még ha néha fékeznem, félre rántanom is kell a kormányt. 
De ma nem volt kedvem légneműnek lenni.

2 sávos elején a lámpánál állunk, mögöttem a fekete bmw gyakorlatilag a seggem partját súrolja. A mi sávunk, tudom, 10 m után meg fog szünni, ezért majd be kell sorolnom a bal sávba. Még mindig piros van.  Fél kézzel markolom a kormányt, a másik kezem a váltón. Szugerálom a lámpát, nézem a bmwt mögöttem. A srác türelmetlen.. Hogy ne lenne! bizserek a talpai alatt az aszfalt, a szelek szárnyán röppenne tovább, de ott vagyok én, AZ akadály. SÁRGA.
Gáz. egyesből rögtön hármas lesz, és már az 5-ös. Egy szempillantás alatt megelőzöm a sort (jobbról nem előzünk!) Nézek hátra, a nyomomban van, de a reakcióideje pár másodperccel elcsúszott, ezzel helyzeti előnyt hagyva nekem, így kicsit több időbe tellett, mire megelőz.. Látom, ahogyan benéz az ablakon, és nem hisz a szemének. Egy lány.... Így értünk el a következő pirosig. Ott is a pillantóban fürkész, én röhögök, persze, hogy jól esik, egy ilyen kis kocsival ráverni..még ha pár tized másodperccel is a másikra.
Elindul újra a kocsisor, én még két autót beengedek jobbról, majd a következő pirosnál leindexelek jobbra, hogy egérutt nyerjek. Szépen elmegyek mellette, látom, hogy még mindig engem néz, ő is röhög.

Gyanítom, hogy neki napi szinten megy a "gyorsulás" nekem viszont ez egy óriási sikerélmény volt.

Az egérúton egy hosszú szakaszt vágok le. Visszamegyek a főútra, és leindexelek balra. Persze jön a hév. Várok. Pár perc múlva beér, és megáll mellettem ugyanaz a kocsi. Néz. Nem érti..
a mai napi happy little pill.

Agresszív emberek

Olyan jól indult ez a nap. Alig bírtam felkelni, de sikerült, és aztán nyugodtan meg is tudtam inni a kávémat, ami már akkor boldogsággal töltött el. Olyan jó, hogy már csiripelnek a madarak és 6-kor is süt a nap! Az állatok a lábamnál fekszenek, és tényleg minden tök szuper.
És hiába indultam késve, időben beértem. A főni közölte, hogy van 20 percem oda érni egy sajtótájékoztatóra, az amúgy 15 perces útra és a felkészülésre számolva. A kezdeti sokk után, ami egész a sajttáj végéig eltartott, egész szépen vettem a kanyart, majdnem annyira felbátorodva,hogy magával Orbán Viktortól akartam interjút készíteni. Szerencsére félúton a Régikedvenv kollegina karjaiba futottam, akinek annyira megörültem, hogy el is felejtettem mindent. Olyannyira, hogy megint csak fél órám maradt visszaérni a rádióba(15 perc)  megírni az anyagot (minimum 45 maximum 160 perc)  kívágni a hangokat a 4 felszólalótól, és beülni a deles adásba.
Magamat is megleptem azzal, hogy sikerült. Majdhogynem hasonló délutánon vagyok túl, ami nem is lenne rossz.
Csak aztán beültem a kocsiba. Meg volt beszélve egy találkozás, csomag átvétel. Felhívtam a csajt, hogy akkor mindjárt ott vagyok, erre közli, elfeletette a találkozót, de az Örsön van, menjek oda. A baj ott kezdődött, hogy ott nem lehet szinte sehol megállni. És bár elsőre sikerült abszolválnom a dolgot, -a nőt alig bírtam lerázni, - mivel kiállásnál csak egyirányú volt az utca. Emiatt eltévedtem. Aki pedig ismeretlenben jár, jobb ha lassan vezet. A mögöttem lévő meg folyton előzni akart. Gondoltam szegény, ne én tartsam már fel, meg a mögötte lévő 4 kocsit, ezért a következő kereszteződésnél ahol mind jobbra akart menni, én meg balra -lehetett - ezért kicsit kijebb mentem, hogy elférjen. Csakhogy akkor ért oda szemből a smart-os agresszív szőke hal, aki, gondolom a tátogásából, ordítva mutogatott nekem, pedig csak annyi lett volna a dolga, hogy mosolyogva elenged -ahogy különben én szoktam - de jött rám elölről, így totál patthelyzet alakult ki, mert a mögöttem feltorlódott kocsisor miatt totál esélytelen volt tolatni, így mosolyogva mutattam neki, hogy akkor menjél én ráérek, és felemelem a kezem, hogy hajrá. Ez persze megjobban feldüítette, gondolom azt várta, hogy beintek neki. A mögötte lévő taxis vagy mert megsajnált vagy mert ő is abszolút hülyének nézett, elozekenyebbnek bizonyult, és én az egészben csak azt sajnálom, hogy nem emlékszem, megköszöntem-e neki....

Országutak versenye

Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy szégyelljük magunkat. De nem veszélyeztettünk senkit!  Körültekintőek voltunk és szabályosak!

A bál után este bepattantunk a kocsiba. Ő az övébe én az enyémbe.

És anélkül hogy megbeszéltük volna, versenyezni kezdtünk.

Hajnalodott már, szinte senki sem volt az utakon, de mi úgy szlalomoztunk és kergettük egymást, mint a filmekben. Kétszer előztem meg és hagytam ott, aztán az egyik lámpánál a kétsávoson állva hagyott. Pedig tövig nyomtam a pedált.  Lehet, hogy nincs szükségem másik kocsira, így is sokkal többet engedek meg magamnak néha, mint amit egy ilyen kis kocsival szabadna.

crash

Megállunk a pirosnál, besorolunk.Villog a piros lámpa, lezárul a sorompó, jön a HÉV. Előttünk egy terepjáró. Egyszer csak elkezd tolatni. Zazie lefagy én pedig türelmet erőltetek, mert mikor legutóbb átnyúltam előtte amikor ő ült a kormánynál, 10 perces morgás volt a fizetségem. Ez át is fut az agyamon. De hát mit tudnék tenni? a terepjáró felcsücsül a kocsink elejére.

A férfi kiszáll, fogja a fejét és sűrű elnézéseket kér. Ő nem látott minket és hát miért nem dudáltunk. Félreállunk. Zazie visszahúz a kocsiba, odasúgja nekem: " légyszíves ne bántsd, szegény sokkban van"

Tényleg nem akaram bántani, nem akaram kötözködni, mert láttam, hogy nagyon bántja a dolog és hogy őszintén sajnálja. De mit tegyen az ember, hogyha december első hetében lenyomják az autóját és mindjárt itt a karácsony és mindenfele menni kell?? kíváncsi leszek mikor lesz kész.

addig pedig mercédesszel és volvoval (busz) járunk dolgozni.

egy nehéz nap éjszakája

Éppen az ablak előtt álltam, a még nedves ruhát terítettem a radiátorra, amikor egyszercsak CSAT!!

A szemem előtt ment bele a kadett a mi parkoló autónkba. De hogy?! A teljesen lehúzódott autót frontálisan kapta úgy telibe, hogy a sebességbe tett és behúzott kézifékkel levő járművet kitolta az útra. Az opel kadett a mi járművűnktől 10 méterre állt meg a szomszéd kerítésére állva fél centivel. Az első kerekei kitörtek és mindkét oldalán úgy felgyűrődött mint egy rossz selyem szalag. A kérdés már csak az, hogy hogyan tudott mindkét oldala így megsérülni. A mi autónknak a lökhárítója széttört, a motorháztető felgyűrődött és a hűtővíz tartály benyomódott. Ennyi a külsérelmi nyom.

A csattanás pillanatában felrántottam az ablakot, nyugodtan hátraszóltam I-nek, hogy széttörték az autót, majd kikiabáltam a gyereknek, lévén, hogy csak azt hallottam, hogy indítózik, újra és újra. Féltem, hogy elhajt, és már azon gondolkodtam, hogy kiugrom az ablakon keresztül, mit tököl már ennyit I., amikor a szemben lévő kocsmából kiözönlött a nép, és vasvillákkal nekirontott a sofőrnek. "szálljá' ki b*meg.." "nem mész te sehova, k*cs*g!"  Addigra I. is odaért, rápillantott a kocsira, megtapogatta, majd elindult ő is a sofőr felé. azt tudni kell, I. maga a megtestesült nyugalom. NEm ő nyugodt, ő MAGA a fogalom. Ha azt mondod, hogy most olyan nyugodt vagyok, simán felcserélheted a szót arra, hogy most olyan I. vagyok. Tudja ezt a környék és annak összes ismerőse. Na de, ha valami feldühíti.... arról csak urban legend van. És mivel az autó megtapogatása után nem legyintett és jött be csendben, -érdekli is őt, hogy közben tömegverekedés alakul ki a háta mögött, mondom, ő ilyen nyugodt fiú, na!- ezért sejteni mertem, hogy van baj.

Mentem én is -nem az ablakon- hátha kell a segítségem, de a sofőr -talán azért, mert nem indult be az autója, talán azért mert 10en állták körbe, együttműködő volt, szépen kitöltöttük a Kéksárgát, ami majdnem 2 órába tellett. Közben a srác és az enyhe cefre szaga,  mindent elismert, alá is írta, ő a hibás.

Állítása szerint egy fiú ugrott ki a bokorból, nyilván pisilt, -mondja, és ő nem látta a kocsit, megmondja őszintén, se a fényvisszaverő rendszámtáblát, se a hatalmas kéken másodpercenként villogó, egész autót betöltő riasztót sem, és hogy ne üsse el a hátizsákos, hosszúhajú magas fiatalembert, aki épp a sliccét húzta fel, hát elrántotta a kormányt..

Később ez annyiban módosult, hogy egy biciklis srác jött szembe, aki nem volt kivilágítva, szóval sosem tudjuk meg.

Hajnali 4-kor arra ébredtem, hogy kék fény villogja be a szobát.
Mivel az éjszaka folyamán a totálkáros kadett semerre sem ment, ahogyan a mi kocsink sem, a hajnalban hazaérkező szomszéd azonnal kihívta a rend őreit, jött is mindjárt három kocsinyi, és őrülten nyomták a csengőt. Szépen kikísérték I.-t, azt gondolván, majd újat mutatnak neki.
I. annyit mondott a kint töltött fél óráról: " az egyik megkérdezte: és be volt b*szva? " majd felvették az Ő adatait és felszólították, hogy vontassa el a másik autóját..