Tegnap is ott ültem a kanapén, és átvillant az agyamon, hogy én bizony lassan átminősülök couchpotato-vé
Pedig van egy kutyám is. És miért? mert mindenki úton útfélen azzal vígasztal, miközben pont eszembe sem jut, teszem hozzá, hogy "és? van már valaki? mi a helyzet a pasikkal? hogy birod az egyedüllétet? mi van vele? beszéltek? de a legeslegjobb mégiscsak az, amikor azt mondják"ne bánkódj, lesz jobb, örülj, hogy most hagyott el, és nem amikor már gyereketek van, hidd el, így könnyebb, egy ilyen embertől jobb is ha megszabadulsz.....és akkor csodálkoznak, hogy valóban vénlányként fogom végezni??