Mennyire igazsagos ez a nyomorult elet, komolyan kerdem.
Marcius ota a mi csaladunk is szepen bezarkozott az adott korulmenyek miatt, szegyellem is magam, de mi meg elveztuk is. Z vegre itthon volt, nekik is leallt minden elo musor, igy megtudtuk elni egyutt az utolso par honapot 3 tagu csaladkent. Kozben ugye az anyukaja is itt lakik a szomszedban, es, hogy vigyazzunk ra, kisZ se ment ovodaba.
Aztan ez az allapot addig tartott, mig pont megszoktuk. Z ujra munkaba allt, es ugy tunt, az elmult ket honapot is beszuszakoljak a kovetkezo napokba, alig lattuk. Rendre ejjel erkezett meg, a ruhait, maszkjat, szemuveget a kertben levette, es alsonadragban, friss fertotlenito szaggal lepett be.
A Nagymama ebben az idoben nalunk is az ablakon keresztul tartotta a kapcsolatot. O annyiban volt szerencsesebb, hogy minden nap lathatta az uvegen keresztul, ahogy az unokaja az udvaron jatszik.
Az elmult idoszakban es a korlatozasok enyhitese alatt is megmaradt a maszk allando viselese ha atmentunk hozza, kisZ is kotelessegtudoan fulre akasztotta, valahanyszor atsetalt.
Zazie igy is feltette, hisz tul van mar a 80-on. En pedig mindig azzal nyugtattam, hogy soha nem megyunk sehova, se o se mi, hogyan is kaphatna el?
*elet: adok neki egy kis strokeot, majd a korhazban a hazaengedes napjan pozitivat tesztelnek, igy ismeretlen idore bent marad.
Kedves elet! Ez csak egy kib*szott koltoi kerdes volt!
Hozzateszem, a stokeot atelt, pacemakeres, szivritmuszavaros 83 eves anyosom teljesen tunetmentes covidra. A szivgyogyszereit meg nem sikerult beallitani..