a szerencseszám, a szerencseblézer, a szerencsecipő... ezen ne múljon!

annyira akrtam, hogy ez a vizsga sikerüljön, hogy megkerestem a szerencseszámomat viselő széket, és ott foglaltam el a helyemet.

Nagyon örülök neki, hogy ezt megtettem, így most boldogságomban itthon borozgatok..


De aludni így sem fogok túl jól, mert még van 2 dolog, ami aggaszt, és ott nincsenek számozva a székek..

színeváltozások

Hihetetlen magaslatokat és mélységeket élek meg a napokban. Miközben lépésről lépésre haladok a kis to-do listámon,  valahogyan elfelejtek élni.. Valahogy vicces, hogy vannak emberek, akiknek az a legnagyobb álmuk, hogy legyen egy bmw vagy nem tudom, szóval egy olyasmi, amit akár egy kis hitel felvételével is kétszer alá lehetne húzni és kipipálni. Ezzel szemben az én vágyaim csendben és aprólékosan kopasztanak meg. Ráadásul nem egy fordulósak, hanem mindjárt 3 és abból is az utolsó kettő még két részre van bontva.

Közben pedig képtelen vagyok kikapcsolódni.

Tegnap is Zazie elvitt a Gödöllői kastélyba, megnéztük az időszaki kiállítást és az állandót is, és nekem közben azon járt az eszem a Sisit ábrázoló képet bámulva, hogy vajon neki milyen céljai voltak, és ő mire vágyot igazán?

Aztán ahogyan sétáltunk a parkoló irányába, elénk toppant egy kisfiú. Sugárzó kék szemei voltak, és olyan áthatóan nézett vele. 9 éves forma lehetett tán és nagyon hüppögött.
Segítsünk neki, mert az anyukája nem ment haza a munkából. Már rég otthon kellene lennie, és nem találja, nincs telefonja, az apja romániában dolgozik, testvére sincsen. Ő pedig elindult, hogy segítséget kérjen. Felkísértük a kastélyba, és ott átadtuk a kastély rendészetének. 5 perc múlva hallom, ahogyan a rendőrnő veszekszik vele, hogy " gyere, megnézzük anyukádat a munkahelyén, de ha legközelebb ilyen van, nem hagyod el a lakást! érted? bármi törénhetett volna veled! Ilyet nem csinálunk!"

Úgy sajnáltam szegény gyermeket. Én az ő helyében ugyanezt csináltam volna.. Senki nem ül otthon és vár a jószerencsére.

Voltam megint búvártanfolyamon. Még csak az elméleti oktatás zajlik, ebből is az utolsó metódus, utána még pár uszodai merülés, aztán irány a tenger.

életed legjei

A feladat az, hogy meséld el 4 percben, mi is volt életed leg pillanata.
Legjobb
legrosszabb

Mihez mérte? A legjobb. Ha van jó, akkor van jobb is és magától értetődő ugye, hogy van legjobb is. Viszont ha van legjobb, akkor bizony van legrosszabb is. És ha van legrosszabb, akkor van leg. De ha van legjobb és van legrosszabb, akkor van középút is, azaz semleges. De ki dönti el, hogy mi a jó?

legundorítóbb
legbosszantóbb
legkedvesebb
legkártékonyabb
leglustább
leggings....


Kész vagyok.


ez a feladat. válassz ki egyet és meséld el, miért. És mi van akkor, hogyha nekem nincsen leg pillanatom? Én mindennek tudok örülni és semmit sem veszek úgy a szívemre. Ezekről pedig nem kell szonátát komponálni, mert szóra sem érdemes.

leg
l-e-g

három betű

legviccesebb?
leggyalázatosabb?
legmeghatóbb?
legoptimálisabb? . . DING! helytelen!





legkomolyabb?
legmegátalkodottabb?

Leginkább, most iszom egy pohár bort, és elgondolkodok a legendás dolgokról...


majd elfelejtettem! angolul leg-a-láb

Houston we have a problem!








elkezdtem nézni a Pretty Little Liars-t és nem tudom abbahagyni...


tudtam! ezért nem akartam elkezdeni....

Nem vagyok függő, ezért most el is megyek aludni..

..
Úgy értem, nézek még egy részt évadot, és elmegyek aludni.. holnap pedig beteget jelentek.

Élethosszig barátok

Épp a Déli pályaudvar mellett vezetett el az utam, és eszembe jutott, hogy Kócos barátomnak valamikor itt volt albérlete. Kócost felsőoktatási tanulmányaink közös egymásbafonódásának apropójaként ismertem meg, és meglepően hamar és mély barátság szövődött közöttünk. Hosszú ébenfekete haja volt, amit hátul mindig varkocsba kötött, fekete bördzsekije alá a favágó kockás inge félig kigombolt állapotban sem rejtette el a fehér polóját. Többnyire, ha találkoztunk, mindig csak percek kérdése volt, hogy a kezében megjelenjen egy korsó Soproni. És mivel egy csoportba jártunk, sokszot találkozunk. Úgy naponta. Hamar hozzánk szegődött egy másik srác, Sármi, aki ha bármerre mentünk, a lányok úgy forogtak utána, hogy belé roppant a nyakuk. Sármi ennek ellenére, vagy épp pont ezért bizonytalan volt magával szemben. Általában mindig azt hallgattuk, hogy ő mennyire szerelmes, majd két napra rá már szakítottak, és rettenetes haláltusát mutatott be. Fura csapat voltunk mi hárman, a vágó, az operatőr és a szerkesztő-riporter. Csak a gyakorlati óráinkon voltunk külön, az meg szerencsére havi egymást követő két nap volt, de akkor is a kocsmában kötöttünk ki. És mivel az egész hátsó sort mi foglaltuk el - volt pár jövevény ivócimbora - elég feltűnő volt, ha nem mentünk be órára.Természetesen Kócos kezdeményezésére.

Természetes volt, hogy ha bármelyiknek valódi szerelmi bánata volt, az én vállamon síra ki magát. Ennél fogva nem költöztünk egymástól túlzottan messze.

Amikor Londonban éltem, Sármi ott is meglátogatott, és Kócosra számíthattam akkor is, amikor épp az erejére volt szükségem.

Hogy különben mikor találkoztam velük utoljára, az most nagy kérdés, de az biztos, hogy az esküvőm előtt felhívtam őket telefonon. Kócost előbb.

-mennyiért vállalnál el egy esküvői fotózást?

-a te esküvőd? - röhög, tudja jól, hogy sosem volt álmom a házasság.

-igen..

-jó most komolyan!

-tényleg.

Szóval totláisan azon kaptam magam, hogy nosztalgiázom. A bolt közepén érett meg a gondolat, hogy épp itt az ideje annak, hogy összefussunk. Hívom Kócost.

- na mi van? megvan még a férjed?

-mire irányul a kérdés? elhantoltam-e vagy elhagytam-e?

-nem. Ő elhagyott-e?!

Pénteken aztán beültünk az Ördögkatlanba. Kócosnak már nincs ami kócos legyen, és habár az ing és a dzseki hasonló mint évekkel ezelőtt, már nem úgy áll rajta. Láthatóan megöregedett. Az évek alatt elfogyasztott töménytelen bulizással együttjáró alkoholbevitel megviselte a szervezetét is, májproblémákkal küzd. Nem iszok, mondja, csak sört. Az meg nem árt. Felőlem.

Viszont búvárkodik, épp most akar szintet lépni. Vannak tervei a jövőben, de egy biztos, nem akar örökké híradózni. Ő filmkészítésnél akar operatőrködni.  4 országba adta le a jelentkezését különböző egyetemekre, nem baj, ha nem beszél csak angolul és németül, meg fog tanulni. Én pedig hiszek neki, mert mindig így jutott előrébb. Hihetetlen agya van. Van barátnője, de nem akar házasodni. Még nem.

Sármi mint mindig, késve érkezik.  Megdöbbenek. Talán az évek az ő arcán hagyták a legnagyobb nyomot. Közben rájövök, 4 éve nem láttam. Már nem sármos, már nem fordulnak meg utána a nők. Nem is kell, mondja, hiszen pár hét és itt az esküvője. De bizonytalan. Arról kérdez, hogy én hogyan éltem meg az esküvő elötti és utáni napokat. Biztos voltam-e magamban? és Zazieban? ez egy nagy döntés, ismételgeti.

Ülünk ott hárman, mint annak idején, a kis furcsa csapatunk. A kemény, a lelkinyugodt sármos, és mellettük a törékeny kiscsaj. Mesélnek, nevetnek és megállapítják, hogy bizony mennyire érdekes, bárkivel találkoznak évek múlva, az mind ugyanott tart, nekik meg terveik vannak és a miújság felszólításra azonnal tudják darálni azokat az eseményeket, amik mostanában történnek velük. Velünk. De hiába, már mi sem vagyunk a régiek, a hajnalig tartó kocsmázást már nem tudjuk abszolválni, nem azért, mert várnak mindannyiunkra, hanem mert bizony nem is bírjuk..

Egy dolog maradt a régi, és ezt látom akkor, amikor Sármi átölel, elmosolyodik és "folyt köv."et all in-ol és ezt látom Kócos szemében, aki erősen megszorít és szinte könyörgőn néz, hogy legyen legközelebb. Látom a szemükben azt, amit én is érzek akkor, amikor rájuk nézek. Akármeddig nem találkozunk,  Ők az én igaz barátaim.

Amikor ellátogatok a barátnőmhöz, hogy babázhassak kicsit:) gyönyörű babája van. És úgy tud mosolyogni. 5 hónapos, és ha udvarlok neki akkor elpirul, a szája elé teszi a kezét és elbújik.

Kicsit egy Monty Phyton filmben éreztem magam, amikor kemény 3 percig próbáltam lehagyni Afutót, pedig kondiban is vagyok, és bár nem haltam bele az előzésbe, azért csak idegesítő volt, hogy szünni nem akaróan ugyanolyan hangerővel folyamatosan dobogott a lába alatt a föld.Mögöttem.

Ja és azt el is felejtettem mondani, hogy én versenybicóval voltam.

kisvad

így alszik:) de különben mindkettő, csak Kennyt még nem sikerült lekapnom.

Ezt pedig nem tudtam megállni, a kedvenc kis videóim búvárkodás témában




Ez nem teljesen búvárkodós, de azért megéri:) 4.23-tól víz:)




és ennek a videónak a tulajdonosa sajnos letiltotta a beágyazást, de ide kattintva megnézhető.

padi, nui, ssi,

Ez a hétfő több szempontból is egy fontos nap volt, és éppen emiatt eseménydús is.

Leadtam az elkészült művet, a kisvideómat (erről később bővebben)

Persze egész nap majd meghaltam a munkában, mert ez egy szigorúan titkos projekt a munkahelyemen is, és volt olyan, amikor egyszerre csörgött 3 telefon, mindkét gépen vágtam, és soha nem sikerült elsőre eltalálnom a géphez tartozó egeret.

Megvolt az első elméleti búvár órám. A félelem és az izgalom érzése váltakozott folyamatosan bennem. Alig várom, hogy már a hajón legyünk, és ezt az egész elméleti szöszt átugranám, de addig két vizsgát kell letennem. Közben Vazul, az oktatóm elmondta, hogy milyen felszerelésre lesz szükségem, csizma, ruha, maszk.. effélék. És akkor a nemzetközi búvárkártyát -ami nélkül nem igazán merülhetsz,- 50 euró, ja meg a merülési napló,60 euró - ne is számoljuk. Számolgattam, számolgattam és majdnem lefordultam a székről.. Nem vagyok túl előretekintő, annyi bizonyos..

Ráadásul a srác nagyon sokat késett, én meg ott álltam a semmi közepén, úgyhogy elindultam kávézót keresni. 5 villamosmegállóval később, 1 km-rel távolabb volt csak egy kis vendéglő, úgyhogy ott leültem, és addig olvasgattam.

Az órák után elindultam haza, és azon gondolkodtam, hogy nekem most nagyon meg kell húznom a gatyamadzagot, hogyha idén meg akarom szerezni ezt a búvárkártyát. Az egy dolog, hogy hosszútávra nem tervezek, így nem szükséges megvennem az összes kelléket,  hisz én csak delfinekkel akarok úszni. Vazul szerint azonban ha valaki rákap az ízére, az nem mond le erről az élményről.

10 perccel azután, hogy cserkészbecsszót tettem arról, hogy akkor egy forintot sem költök, ha az nem életbevágó, megvettem ezt a gyűrűt. Egyszerűen nem tudtam ott hagyni. Mennyire gyönyörű!

univerzum, jössz nekem eggyel!

Lesétáltam egy metrómegállót, mert gondoltam bemegyek abba a boltba, ami csak ott van. Csak amikor odaértem, akkor tudatosult bennem, hogy én ma még dolgozom, attól sajnos vasárnap van....

Az egyik kukában pedig derékig eltűnve egy 40 év körüli hajléktalan nő. Épp valami felismerhetetlen valamit majszolt, így meghívtam egy szelet pizzára, ha már úgyis ott megy el az utam.

Visszafelé sétáltam a parkolóba, és azon gondolkodtam, hogy a mai napi jó cselekedet is megvan, univerzum jössz nekem eggyel, amikor végre odaértem az autóhoz, és látom ám, hogy egy másik hajléktalan épp telibe vizeli a sofőr ülésnél az ajtót...

akkor kettővel jössz!

orchideák

kész! végeztem! Mármint a mai nappal.
Elhatároztam a reggeli kávé mellett, hogy kipakolom a garázst, mert már nem lehet betolatni úgy, hogy előtte ne állítsunk mindent a falhoz. De amikor hozzákezdtem, akkor jöttem rá, hogy a legegyszerűbb dolgom úgy lesz, ha dobozolom őket. Egy biztos volt, az IKEA-ba szombaton biztos, hogy nem megyek, a múltkor is az Árkádig állt a sor.
Felhívtam Gigit, hogy elmegyünk-e a praktikerbe, mert ott is lehet venni egész olcsón dobozokat, és megbeszéltük, hogy 1 óra múlva érte megyek. Addig gyorsan kimostam két adagnyi szennyest, és mivel 30 fok volt, ki is teregettem.
Persze a praktikerben nem találtunk dobozt, viszont vettem orchidea közeget és orchidea tápot, meg 2 kaspót.
Giginél 3 órát ücsörögtem, mire 8-kor elindultam haza.

Zazietól kapott orchideát elkezdtem átültetni, mikor látom, hogy hozott egy új hajtást, két bimbóval. Nagyon megörültem, és mivel tagnap álmatlanságom miatt az orchideák ápolásáról olvastam, gyorsan szét is választottam őket. Olyannyira belejöttem, hogy átültettem a másikat is, és annak is volt egy új hajtása. Közben jött a szomszéd, és amikor látta, hogy mit csinálok, gyorsan elrohant majd visszatért egy tök száraz gallyal, ami valamikor orchidea volt szerinte. Átültette egyszerű virágfüldbe, hátha majd újra nyílik, de már 2 éve csak ilyen, nekem adja. Lemondóan szedtem ki a cserépből, ahonnan minden ellenállás nélkül jött is a száraz kis csonk. Nagyon megörültem, amikor felfedeztem, hogy a száraz valamik közöt egy apró kis gyökér bújt el, így gyorsan beültettem, és most ott ücsörögnek a párkányon a "szanatóriumomban" . Fel is hívtam Anyumat, hogy elmeséljem neki, ő meg nem hitte el, hogy az összes növény ami jelenleg a házban van, mind mind virágzik! Nótórius virággyilkos voltam különben.. Egy kaktuszt is sikerült úgy kinyírnom, hogy nem túllocsoltam..

este 11kor kezdtem el megfőzni a holnapi ételt, és most végre végeztem. Megyek lefekszem..

Miért van minden vegyes müzliben mazsola?  Tejjel egyáltalán nem finom.

egymillió forintos kérdés:

egymillió forintos kérdés:


hogy küldöd el a férjed családját a fenébe úgy, hogy az amúgy is hiperérzékeny lelke az illetőnek ne sérüljön?


Családi kérdésekben amúgy sem voltam soha jó, pedig a probléma kezelésem igazán tökéletes, de azért a férjem családja akármennyire a családom, még sem az én családom...

kivételesen nekem nem a szüleivel van problémám, imádom őket. Nekem a nővérével van a problémám.. -pedig ő is nagyon kedves teremtés, csak így "öregkorára" megbolondul-

A kamasz gyerekeit a nyakunkra akarja küldeni, mert ő nem bír vele, de sem anyagi, sem lelki támogatásban nem segít. És ha azt mondjuk, hogy nem, akkor mi nem szeretjük őket... pedig de!

szomorú vagyok.. tanácstalan vagyok..

Zazienak fáj a torka

Zazienak fáj a torka.3 nap után sikerült rábeszélnem arra, hogy ha bekötjük a torkát, higgye el, jobb lesz neki.
Ma pedig ezzel a színes, csilli-villi selyemkendővel ment dolgozni.

Az előbb kaptam tőle egy smst, hogy már többen melegnek nézték, és szépen kéri, hogy ha van egy kis időm, szerezzek be neki egy másik, lehetőleg unisex sálat.