2015. november 29., vasárnap

életek vagy valami hasonló

elrohantunk megvenni egy ajándékot, mielőtt ideér, akinek szántuk. Amig Zazie fizetett, én leültem egy padra a plázában. A mögöttem lévő ülésen 4 barátnő beszélgetett arról, hogy ki mi alapján választ magának pasit. Nem tudom miért döbbentem meg, azért, mert hihetetlenül egyszerűen látják a világot, vagy mert így látják?
Az egyik ugyanis közölte, hogy ő mindig azokra a pasikra bukik, akinek van gyereke. Már az előzőt is így szólította le, a kisfiával sétált. Mert az ilyen férfiak hálásak minden figyelemért, mert a felségük / barátnőjük figyelme megoszlik a gyerek és köztük, és ezért ők is rendkívül hálásak és figyelmesek vele. Ugyanakkor az a férfi, akinek van gyereke, nem akar házasodni, nem akar összeköltözni, így valójában a szabadságuk is megmarad.. WTF?

Ekkor ért oda Zazie, aki megpróbált felsegíteni, mert ma valamiért nagyon nehezen viseltem, ahogy húzódik a hasfalam, a lányok meg néztek minket, én meg próbáltam nem terhesnek tűnni, mert láttam, hogyan méregetik az én férjemet, aki épp velem volt gyengéd és figyelmes...



Délután pedig tesóm hívta fel a figyelmet arra, hogy az a rokon, akinek májusban volt az esküvője, a feleségével a facebook szerint már nincsenek kapcsolatban. A durva az, hogy ezen nem lepődtünk volna meg, mert egyértelmű volt, ennek valamikor vége lesz, de hogy ilyen gyorsan, ennyire hamar???


Végül pedig anyukámmal beszéltem telefonon, aki nem tudja feldolgozni, hogy 1 éve elváltak, és még mindig abban a korszakban van, amikor mindent és mindenkit vádol. Nem tudja elfogadni, hogy ez már nem változik meg. Próbáltam életet lehelni belé, de amikor elkezdte mondani, hogy mndenkinek az lenne a jó, ha ő meghalna, na az nagyon rosszul esett. Ő a saját anyukáját fiatalon veszítette el, 24 éves volt akkor. Ezzel példálózott, hogy ő is túlélte anya nélkül. Talán a depressziója miatt nem akar emlékezni rá, hogy nagyon megszenvedte, és a mai napig könnyebb lenne neki, ha itt lenne az anyukája. Elkezdtem vele veszekedni, hogy mondhat ilyet? mi az, hogy nincs oka élni? Kinek van joga eldönteni, hogy neki megéri élni vagy éppen nem? Az eszébe se jut, hogy ez a gyerekeinek mennyire rosszul esik. A gondolatától is szarul vagyok. És nem tudom, hogy rázzam fel?

2015. november 28., szombat

otthon projekt 1

Azért egy kicsit büszke is vagyok, vagy boldog inkább:)
Amellett, hogy a holnapi és hétfői munkámmal is végeztem ma, elmentünk a műszaki boltba és megvettük Anyu ajándékát. Utána beszaladtunk az ikeába és elintéztünk szinte mindent.
Megvan a kanapé és a fotel is. Szerintem annyira jó:)

   
Már csak a szekrényre van szükségünk, ezt jövő héten fogjuk elintézni, aztán bent fog állni minden a garázsban arra várva, hogy fessünk, alakítsunk. LEhet, hogy vésni is kell, mert az egyik falban lévő összes konnektor nem működik - a rézhuzallal van valami a villanyszerelő szerint - aztán utolsó simításként jöhet a babaágy és a hintaszék is...
 
 
Estefelé még bementünk a Libribe egy megrendelt könyvvért. Zazie fizet, én fogom az ikeás nagy műanyag dobozt. Eladó kérdezi:
-kérnek zacskót?
Zazie: - nem, van dobozunk.
Mind a 3 pultos felnézett és röhögni kezdett. Zazie pedig szépen belehelyezte a hatalmas dobozba a könyvet, majd uriasan kisétált. 
 

2015. november 27., péntek

Vitaminok

Régen mindig úgy kezdtem a reggelt,  hogy első körben elkészítettem a finom kis habos és igencsak látványos tejeskávémat,  majd a hírek olvasása közben finoman és óvatosan elnyalogattam. 
Ma már csak a hírek olvasása maradt a mindennapi reggeli rutinom része,  a többi felcserélődött. Az adag tea ☕ és a vitaminok szerves részét képezik az életemnek. 
És ezek a nyugalmas reggelek mindig olyan boldogsággal töltenek el.
Aztán jönnek az izgalmas részek,  a lakást át kell szervezni,  tervezni,  rendezni.  A tervezési folyamat a leghosszabb,  úgy 5 hónapja tart. 
 Emiatt a kivitelezés 2 hét alatt kellene megvalósuljon,  hogy karácsonyra már ne felstócolt könyvtornyokon kelljen átkommandózni magunkat. 

2015. november 25., szerda

Az éjszakát és a nappalokat


Ma is voltunk szűrővizsgálaton, ahol a szokásos mederben zajlott le minden. A doki megvizsgált, megnézte a bébit is, és közölte, teljesen egészséges, minden tankönyvi, és minden adat kifogástalan.
Arra mondjuk rácsodálkozott, hogy hosszúcombú növöget bennem. Azóta így hívjuk. :) a kis hosszúcombú.

Neveink még nincsenek. Ötletünk sincs. Én teljes egészében támogatnám, hogy úgy mint Angliában, itthon is csak a családi nevét írnák rá a kis öklére, és nekünk 3 napunk lenne, hogy kitaláljuk, az egyéniségéhez milyen név illik.


Én 5 kg-ot híztam, a hosszúcombú ebből fél kg. 2 kg meg tuti a mellem.
Viszont egy hete folyton vérzik az orrom, holott előtte sose volt ilyen. Reggel is arra ébredtem, hogy a fél arcomra már rászáradt a vér. Zazie jól meg is ijedt. De azt mondják, ez normális.
Ahogyan az is, hogy minden nap simán megeszek 1 kg narancsot. Ha az nincs itthon, akkor citromot. És egyáltalán nem érzem savanyúnak.


Rászántam magam arra is, hogy beszerezzek egy kismama farmert is.
2 napja újra fáj a derekam, de erről is biztosított a doktornő, majd elmúlik, úgy a gyerek 12 éves korában. Vaaagy elmegyek gyógytornázni. Esetleg úszni.



Délután pedig már az állatokkal foglalkoztam. Bekuporodtak mellém, mert nincs itthon Zazie, aki nem engedi őket a szobába, de nekem kell, hogy itt legyenek a közelembe.







Továbbá követelem, hogy minden munkahelyen 10-től kezdődjön a munka és 3-ig, na jó! 4-ig tartson.
Nem tudom magam kialudni, mert vagy wc-re járkálok, igen, egész éjjel, vagy mocorog:)
Most pedig megyek, és eszem egy kis narancsot:)

2015. november 20., péntek

2015. november 19., csütörtök

Már pedig változik..

Annak idején, amikor engem elkezdett foglalkoztatni a baba kérdés, Zazie csak a száját húzta. Mindig amikor szóba hoztam, legyintett, hogy "lesz, lesz, de később.." De én csak nem hagytam abba, és mindig felsóhajtottam minden babareklámnál, hogy " mikor lesz már nekem is kisbabám?"
Most, utólag vallotta be, hogy bizony csak azért engedett, mert tudta, különben elveszíthet.
A szülei szerint vígan eléldegélt volna továbbra is egyedül, ha én nem jövök képbe, már mindenki megbarátkozott a gondolattal, hogy ő agglegény marad.

Amikor elmondtam neki, hogy valószínűleg apa lesz, napokig kerülte a témát, esténént a barátainál lógott, és láthatóan aggódott.

Aztán meglátta a sziluettjét, meghallotta a baba szívverését, tapasztalta, hogy mozog. él.

És valahogy itt minden megváltozott.

Ha szembejön egy kisgyermekes család, ő le sem veszi róla a szemét, mosolyog, sőt, ha a baba valamit elejt, ő ugrik felvenni. Az apukákkal mélyremenő csevegésbe kezd, és mindent tudni akar arról, hogy érdemes-e félnie? Persze melyik apa fogja óva inteni?

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a férfiak igenis képesek a változásra.


hiro, hamada, and big hero 6 kép

2015. november 12., csütörtök

finom spenótos nokedli + védett bejegyzés

Ma rászántam magam és az 1 kiló spenótból készítettem spenótos nokedlit. Csak a tészta elkészülte után vettem észre, hogy valahol elhagytam a szaggató kanalat, és anélkül igen hosszadalmas lett a folyamat. Meg nyögvenyelős. 4 órán keresztül szaggattam, aminek valószínáleg az is az oka, hogy kicsit nagy mennyiségben gondolkodtam.


 Persze ennek a felét el is fogyasztottam mindjárt a ráreszelt sajttal egyetemben.

Képet nem készítettem, mert nagyon éhes voltam, de álljon itt Csilla által készített kép, rákattintva pedig a recept:http://szabobcsilla.blogspot.hu/2014/04/spenotos-galuska-gorgonzolamartasban.html



védett bejegyzés itt

2015. november 9., hétfő

hiányzó szerelmeim

Rakosgattam a cd-imet, és akkor jutott eszembe, hogy egy csomót a nagy sietség közben ott hagytam 6 évvel ezelőtt az exnél. Próbáltam keresni őket, melyik boltban szerezhetném be azt, amit annak idején Londonban vásároltam, és hát teljes csalódottság lett úrrá rajtam.

Persze én ilyeneket hallgatok, mint aphex twin, Ours Slampus, Grammatik, Nouvelle Vague, Blur, Blackmill, Aint, eDit, Alt J Bonobo, Pretty Lights, szóval chill, downtempó, de elkeserít, hogy sehol nem bukkantam rá, csak külföldről tudnám rendelni, azt viszont jó pénzért...

Hm nem tudom, lehet, hogy ki kéne már látogatni Londonba:)


arctic monkeys, music, and am kép

2015. november 8., vasárnap

cipellők

Igen, tudom, abszolút infantilis, és valószínűleg sose hordanám, de nekem nagyon tetszik ez a cipellő.
Olyan jó kedvem lesz tőle.



Bár amikor nem voltam terhes, simán jártam volna benne:)

Miért nem szül a magyar nő?

(nem feminim poszt) Az agyamra megy már, hogy mindenki azzal foglalkozik, a magyar nő miért nem szül?!
Hetek óta meg akarom írni, mi fortyog bennem amikor meghallom ezt a mondatot. Most valószínűleg nyers leszek és szétszórt.
Férfi emberek ülnek a stúdióba, a mikrofon elött, és vastag tudóskeretes szemüvegük mögül próbálják kategorizálni a nőket.

-mert karrierista
-mert önző
-mert szeret single lenni
-mert kifut az időből
-mert nincs elég pénzük
-mert nem bíznak a barátjukban, férjükben
-mert féltik a testüket
-mert albérletben laknak
-mert sz*rnak rá, hogy fogy a magyar

Elolvassuk az erről - szintén férfiak által írt - cikkeket, majd a hozzászólásokat és elkezdjük magunkat szégyellni nő létünkre, amikor erről a dologról a nők 98%-a nem is tehet.
Még ha van egy-egy egyed, akire ezek a felsorolt dolgok illenek is, miért várjuk el egy nőtől, hogy albérletbe szüljön, 100 ezres fizetéssel, amikor ha mégis ezt teszi, ugyanezek az emberek kiabálnak a leghangosabban, hogy felelőtlen? Miért terjeszti az állam, hogy segít a családokon, támogatja őket, amikor ha a nő szül, a lehető leghamarabb megköveteli a munkahelye, hogy rövid időn belül visszatérjen? Vagy miért van még mindig akkora szakadék a férfi és női fizetések között?  Mert féltik a testüket? Minden nő félti a testét. Mert minden férfi a szép formás nőket szereti, és ha valaki nem fogy le szülés után 9 hónappal, akkor ugyanezen férfiak szólják le őket, hogy igénytelenek. (Bencebendegúz vagy kiatököm ugye) black, fashion, and shoes kép
Nekem kinyílik a zsebemben a bicska, hogy miért tolják ránk a felelősséget? Miért nem nőt kérdeznek arról, hogy miért nem szül?
Milyen KSH adatok alapján derült az ki, hogy karrieristák vagyunk?
Mert ennél a sok mellébeszélésnél, találgatásnál és vádolásnál sokkal egyszerűbb lenne, ha egy kicsit figyelnének ránk, nőkre is. Mert a nő egyedül még mindig nem tudja megtermékenyíteni magát.

Nem a magyar nő nem szül, hanem a párok nem vállalnak gyereket!

2015. november 7., szombat

az álomszekrény

Kiváló szombati program gyanánt elmentünk szekrényt nézni, hogy elkezdjük a lakás gyerekbiztossá és alkalmassá tételét. A jyskben találtunk egy nagyon jót, de valahogy nem tetszett, hogy két nagy tere van, és nincs fiók, meg polc. A tökéletes szekrény számomra az, amiben jól lehet kategorizálni a dolgokat, és kiválóan pakolható, kvázi mindent elnyel. Na ez nem az volt.

Hirtelen ötletként dobtuk fel, hogy nézzünk be az ikeába, ebédidőben csak nem lézengenek annyian?!
Hülye ötlet volt, ugyanakkor virágzó!
Iszonyatosan sokan voltak, nem lehetett haladni tőlük. Ráadásul hiába vagyok félidőn rajtam nem látszik, hogy áldott állapotban vagyok, csak mint aki jól beebédelt. Ennél fogva simán könyököltek, löktek az emberek.  Angliában különben kiválóan alkalmazták a járdán a gyorsító sávot, amin csak olyan emberek haladhatnak, akik tényleg sietnek.. Ezt szorgalmaznám az ikeában is.

Aztán valahogyan eljutottunk a szekrényekig, és milyen jól tettük! Megtaláltuk álmaink szekrényét. Zazie szerint olyan playboy-os, számomra meg olyan igazán nőies! Hiszen van benne ilyen ékszertálca is. Zazie szerint nyakkendőtartó.


Ez egyébként az ikea Pax szekrényrendszer, és magadnak állíthatod össze, hogy milyennek szeretnéd a kis gardróbodat, na de ezt valaki megtette helyettünk. És mi ott álltunk előtte, tátott szájjal ( én teli hólyaggal és üres hassal ) és képzeletben belaktuk.
Hazafelé próbáltuk magunkat lebeszélni róla, mert szeretnénk kanapét is venni a mostani helyett, mert ez sajnos nem kihúzható, és ez pont annyiba kerül, mint az első kinézett szekrény a kanapéval.

 Én semmivel nem tudtam érvelni, Zazie meg csak annyival, hogy szerinte ez igazán luxus nekünk. Szerintem meg mi döntjük el, hogy nekünk mi a luxus.

 Így a jövő héten visszamegyünk és megvesszük.

elintézve

Végül nem kellett elmennem tanuskodni, mivel van papírom arról, hogy veszélyeztetett terhes vagyok. A doki azt mondta, hogy az állandó rosszullétek miatt állították ki, de nem is szóltak róla, csak amikor eljutottam a házorvoshoz, ő kérdezte, hogy akkor kiírjon-e táppénzre? mondom, minek? amíg tudok, dolgozom.
És mivel még mindig émelygek és esténként ölelgetem a fajanszot, ezért írtam egy kérvényt a bíróságnak, hogy ennek tudatában, tekintsenek el tőlem, mint tanutól. Azért reggel 8-tól délután 5-ig a tárgyalóban ülni nem szeretnék..

Azt mondták, akkor hívnak, hogyha nélkülem nem tudják bevarrni a kis enyveskezűt. Hát hála az égnek, eddig nem jött levél..
És most iszom egy finom nagy pohár kakaót.

winter, chocolate, and marshmallow kép

2015. november 6., péntek

Minden reggel

                                               Minden egyes reggelinél így néznek rám. 

2015. november 5., csütörtök

Csomagocska

 Nem tagadom online vásárlás függő voltam nagyon sokáig. Mostanában erre nem nagyon jut időm, ami mókás, mert pont azért szerettem meg, mert ezt betegen, otthon az ágyban is lehet csinálni. Vannak dolgok azért, amiket itthon nem, vagy nagyon drágán lehet megrendelni.
Több hónap visszavonult némaság után a napokban azért pár darabnak nem tudtam ellenállni.
Ilyen ez a kis újszülött zokni, ami szerintem azért nagy lesz, de milyen cuki már!!!



A másik pedig a Sophie zsiráfunkhoz a biztonsági kötő. Ugye eleve -úgy emlékszem - itthon kevésbé ismert és nem is lehet kapni Sophiet, de mi kaptunk Franciaországból. Kötő is kell hozzá. Hiszen nem veszíthetjük el azonmód.
És ez az elegáns, kedves stílus, ahogyan megérkezett!!!! Nem beledobva a zacskóba. Hanem szépen becsomagolva. Ez igen! Ez az igazi francia stílus, amiről annyit beszélnek..
Imádom!





2015. november 4., szerda

today

Amióta egy veszekedés kellős közepén közöltem a részvevőkkel és a jelenlévőkkel, hogy innentől kezdve egymással csak szépen és kedvesen beszélhetnek, ha én is ott vagyok, mert különben vígasztalhatnak hosszú percekig (igen, hormonok), azóta mintha egy musicalben lennénk. Hihetetlen, milyen kedvesen el lehet küldeni valakit a francba.


2015. november 3., kedd

pulzus

Miközben nem haladunk semmit az egyik dologgal, addig haladunk a másikkal. Sok dolog nem történik, de minden rendben.