Szeretném leszögezni, hogy mi kutyás nép vagyunk. Mindketten kutya szőrébe csimpaszkodva tanultunk meg járn, a kutya tanított meg esni minket, amikor valahányszor elmenve mellettünk fellökött, és a kutya nyalogatta a sebünket is amikor a fellökés következtében felhorzsolódott a térdünk.
Na de Kenny kutya jó kutya. Csendes, jön, ha jönnie kell és megy, amikor úgy érzi magányra vágyik. Odabújik az ágy lábához amikor lefekvés van, és a konyhában is csendesen ül a legközelebbi sarokba, hogy onnan szemlélje a "véletlen" leeső finom falatokat.
Nem úgy mint Janka. Janka egy igazi, tipikus,szembeötlően megrendíthetetlen példája annak, hogy milyenek is valójában a macskák.. Jön amikor nem kéne, kapaszkodik amikor nem kéne, karmol amikor nem kéne, ugrál a kutya hátán, szétszórja a zsebkendőket, nyivákol, és a tüdőmre fekszik amikor nem kéne.. Egyetlen egy dolgot tud mindig eltalálni.. Hogy mikor kell elszaladnia.. Mondjuk azt meg nem nehéz...
