Megérkeztünk, itt vagyunk a búvárbázison. A hely egy magyar úriemberé. Tegnap amikor megérkeztünk este, Vazul kiosztotta a szállás helyeket. 19 óra volt már, egész nap csak autóban ültünk. Közölte, hogy én két másik svéd lánnyal egy innen 5, na jó maximum 8 perc sétára lévő hostelben kaptunk már csak helyet. A svéd lányok nem igazán értették, igaz én sem, hisz megkérdeztem egy csomószor, hogy egy helyen leszünk és lesz -e WiFi. Mindenre kielégítő választ kaptunk, erre kiderül, hogy ló @#!<t!
Elvittek minket kocsival a szállásra, majd tájékoztattak, hogy 9-kor megkapjuk a felszerelést, addigra érjünk vissza. Kérdeztem, hogy boltba mennek -e? Mondta igen, és ha akarom, 10 perc múlva értem jönnek és mehetek én is. Ez volt 7 után pár perccel.
Fél 9-kor a két svéddel elindultunk a partmenti sétányon, dúlt bennem a düh, hogy miért nem azzal a csapattal maradtam akikkel eddig a tanfolyamra jártam, mert könnyen barátkozom, de a komfort érzésem nem volt meg egyáltalán, hogy sem a hely, sem a helyzet sem a nyelv és az emberek sem ismerősek körülöttem.
A lányok egyébként hasonlóan gondolkodtak így végül még örültem is, hogy velük maradhattam.
Boltba nem mentem mert a srácok elfelejtettek, kiderül, hogy csak épp 9 előtt akartak felvenni. Csakhogy 9-re a bázison kellett lenni. Nem is voltak ott.
A hely különben gyönyörű, és a víz!:)
Így a bázisvezető srác elvitt minket is boltba, és mesélt a helyeikről.
Na de most mennem kell, 8-ra itt kell lenni összeszerelni a felszerelést és 9-kor merülünk. És 15 perc a szállásig a séta.
