(megváltoztattam a címet, mert kissé elragadtattam magam amikor írtam)
Nem volt sok kapcsolatom, egy komoly volt úgy igazán. Az utóbbival, aki pont Zazie előtt volt, nem túl nagy összhangban váltunk el (lévén, hogy megcsalt). A többiekkel viszont igen. Megbeszéltük, kezet ráztunk, megöleltük egymást. Néha összefutunk véletlenül az utcán, akkor nagyon örülünk a másiknak, beszélgetünk, kivel mi van, hol tart az élete, és megeggyezünk, hogy keresni fogjuk egymást, mert jó volna hosszan eldiskurálni. Ezeknek a férfiaknak a fele ( és mondom egy kezemen meg tudom számolni mennyi az összes) gyermeki barátság volt csupán, kézenfogva sétáltunk és más nem is történt. Aztán persze egyikünk sem hívja a másikat, mert én is tudom, ők is tudják, hogy a párunknak, barátnak, barátnőnek nem esne jól.
Az egyik pár évvel ezelőtt többször is hívott. Nem tudom miért, nem vettem fel a telefont. És hogy miért? mert nem érdekelt. Nem volt miért keressen. És mert nem akartam Zazienak fájdalmat okozni. Azt mondja, nem féltékeny tipus, de amikor 2 évvel ezelőtt Velencében voltunk, és az egyik ex bejelentkezett, akkor annyira féltékeny lett, hogy válóperrel fenyegetett..
Ezt azért mondom most el, hogy lásd, valószínűleg ő is ugyanezt tenné a helyemben.
Jó, nem bőgne egész nap a wcn, vagy a parkban egy padon ülve, bár ha terhes lenne, akkor talán mégis.
Álltunk ketten a bejárat előtt, és arról beszélgettünk, hogy mégis csak ki kéne menni egy hosszú hétvégére Athénba, vagy Nápolyba, amikor megcsörren a telefonja, még én szólók neki, felveszi, majd elkerekedett szemmel kinyomja. Kérdezem mi az, ki az? pedig már tudom. Most jutott el a hír, hogy babát várunk. Kicsit sok időbe telt, az esküvőről 3 nap múlva értesült a 10 évvel ezelőtti exbarátnője.
Az az exbarátnő, aki az együttlétük alatt néha megcsalta, aki lenézte, mert az ő családja gazdag, és Zazié nem, és miért nem akar Zazie gazdag lenni, és mivel nem akart, otthagyta. Majd visszakönyörögte magát, majd Zazie hagyta ott. Akkor volt egy kis szünet, aztán elkezdte hívogatni, hogy menjenk együtt moziba, mármint Zazie az akkori új csajával és ez a kis ...a az új pasiával. Persze Zazie nemet mondott.
Jöttem én. Megtudta, hogy Zazienak már fél éve komoly barátnője van, és felhívta, hogy találkozzanak. Addigra már férje volt. Zazie kérdezte is tőle, hogy dehát miért hívsz? "unatkozom a férjem mellett. Nem találkozunk?"
Nem. Az eskövőnk után két nappal felhívta Zaziet, hogy elmonda neki, nagyon sajnálja, hogy megházasodott, mert az álmaiban még mindig Zazie várja az oltár előtt.
Most nem tudom miért hívta.
Kinyomta, hogy majd visszahívja. Majd azt hazudja neki, hogy lemerült a telefonja. Nekem pedig itt pattant el a húr. Miért? miért hazudik neki, és miért hívja vissza? Mert nem akarja megbántani.
És kit érdekel a nő?? ( nőnek nem nevezném) érzése? ne hívogassa. Tudjuk miért hívja. Zazie is én is. És ez így fog menni mindaddig, amíg egyszer nem lesz vele igazán elutasító. Én pedig ebbe belepusztulok.
Tudom, hogy nem érez iránta semmit. Tudom, mert állandóan szídja, néha mesél róla, és ez egy hisztis kurva.
De az ő érzelme fontosabb. Én pedig most el akarok tünni a világ szeme elől. Nem hiszem, hogy ezt érdemlem.
És békés ember vagyok, de nagyon imádkozom, hogy az utamba kerüljön, mert nem teszi zsebre...
Egész este azon merengtem, hogy milyen jó lenne összepakolni, és elmenni messzire. ahol senki sem ismer, ahol új esélyt kapnék arra, hogy boldog legyek, hogy mindenki megismerje azt ami én vagyok. hogy senki aki ismer ne tudja, hogy nekem még mindig fáj a végkimenet.. mégha nem is érzem úgy, de egyedül vagyok...
