Feldmár

„Az egyetlen dolog, ami megengedi, hogy az ember nyugodtan regresszáljon az, ha megbetegszik. Mondjuk otthon. Szerintem a legegészségesebb az lenne, ha olyan emberekkel venné magát körül az ember, akiknek csak úgy meg lehetne mondani, hogy „Egy hétig ágyban akarok maradni, nem vagyok náthás, nem vagyok beteg, de azért légy szíves hozzál teát, etess meg, legyél kedves velem.” Ha ezt meg tudnánk tenni, s volna valaki, aki szeretne minket annyira, hogy megtegye amit kérünk anélkül, hogy náthásak lennénk, akkor nem kellene náthásnak lennünk. Nagyon jó lenne, ha az ember találna olyan barátokat, akikkel ezt meg lehet csinálni betegség nélkül.”

megalkuvás

mindig is arra vágytam, és mindig is érte nyafogtam neki.. aztán beteljesült a vágy, de ő nem volt többé

Feldmár

Ha a rét füvében egy halra találok, aki nagyon rosszul érzi magát, nem ajánlanám, hogy pszichoanalízisbe járjon, nem keresnék diagnózist, prognózist, kezelési tervet, hanem azonnal rohannék vele a legközelebbi folyóhoz vagy tóhoz, és gyorsan a vízbe dobnám.

Tudatállapot

"Mindannyian hipnózis alatt állunk, és a tudatállapotok szivárványának színei közül egy korlátolt kis sávba vagyunk hipnotizálva. Ezt a sávot nevezzük normálisnak, és akkor érezzük jól magunkat, amikor ezen belül élünk. Ha véletlenül bármelyik irányba kijjebb megyünk, akkor nagyon megijedünk, és megijesztjük azokat is, akik körülöttünk élnek, és véletlenül észreveszik, hogy nem a normális tudatállapotban vagyunk."
 
Feldmár András a tudatállapotok szivárványa

kutyás

Kutyás ember lévén 5 percig álltam a macskakajával a rám bízott állat fölött, mire rájöttem, nem fog leülni, hiába hajtogatom a megszokott parancsot..



ebben valószínűleg a fáradtság is szerepet játszott..

elmúlás margójára

Az ember nem egyszer születik meg. Egyszer jön a világra de többször éli azt át. csalódni sosem jó. Azt érzed, hogy valami olyat veszítettél el, ami nem pótolható. Valami meghal benned és ez egy kicsit meg is öl.
Csalódni csak abban tudsz, akit igazán szerettél. Mert ez az érzés, a csalódás, ugyanolyan mint amikor valakit nagyon nagy hévvel szerelemből szeretsz. De a legrondább az egészben mégiscsak az, hogy az adja az érzést neked, aki egykor szerelmes volt beléd, és már nem tud elviselni. A szerelem nem kér bebocsátást. Arra eszmélsz, hogy ott van és legközelebb akkor találkozol vele újra, amikor köszönés nélkül elillan. És te nem tehetsz ellene semmit.

Csak annak a helye marad,amit elvitt belőled. Az énedet.. És amikor legközelebb újra látod, na akkor születsz meg újra a világra.