A legrosszabb időben, szitáló havasesőben és 18 óra körül indult el Zazie a kiságyért, méghozzá a Belgrád rakpartra. Morogva bújt bele a bakancsába, húzta fel a cipzárját, majd az ajtó becsukódása előtt még hátraszólt, hogy milyen jó kifogás számomra, hogy nem emelhetek, mert így egyedül kell mennie. Pár órával később érkezett haza. Kérdeztem, milyen a kiságy?
- olyan, mint amilyenben én is aludtam. -mondja.
Másnap elment dolgozni, aztán harmadnap is. Így esett, hogy Zazie már két hete sétáltatja a babaágyat. Az ugyanis még mindig a kocsi hátsó ülésén pihen...
