A kocsimnak is van ám vonzereje!

Ma pedig becsöngetett egy melegítőnadrágos úriember, hogy látja, nem használom a kocsit, ő most itt kifizeti.
 Cuki volt, meg minden, de amikor mondtam, hogy nem eladó, mert de használjuk, a kisfiamat azzal furikázom, akkor közölte, neki is van, és asztmás is.. aztán úgy nézett...

Sajnálom, de nem adom el.

Édes kis kocsim, hát vonzod a bolondokat?

panaszáradat..

Hát ezek se mi lennénk, ha nem karácsony előtt kezdünk bele a lakásfelújjításba.
De belekezdtünk és azóta olyan stresszben élek, hogy szívem szerint inkább minden nap este 8-ig bejárnék dolgozni.. Persze ez nem csak a felújjításnak köszönhető.

Itt van Zazie testvére.Nevezzük a Született feleségekből Edi Britnek.  Az a személy, akitől a saját családja is fél. mindenkit és mindennel, mindenhogy kritizál. Kinyílik a bicska a zsebemben, ahogy az anyját okolja, ahogyan kinyilatkoztatja, hogy neki mennyire nincs pénze semmire,- a fia itt él 3 éve, ne feledjük, azóta egy kanyit nem költött rá - aztán arról beszél a következő percben, hogy amióta nem él vele a fia, azóta bármit meg tud venni magának, és több a hobbiya, mint a világ bármely emberének. Estélyi ruhákat vesz, bundát, úszni jár, táncolni tanul, szépészeti beavatkozásokat hajtat végre magán és így tovább.Aztán meg amikor a 21 éves dolgozó fia pénzt kér, ő úgy tesz, mintha meg se hallaná. Mindent nem merek leírni.
50 éves, de a fent említett dolgoknak köszönhetően 35 körülire lehetne saccolni. Most éli  második fiatalságát. És ahogy a férfiakkal bánik!! Házas férfiakkal hozatja viteti magát, de nem akar tőlök semmit, csak a bókokat.. Aztán csodálkozik, mikor benyújtják a számlát..

Van a Zazienak egy gyerekori barátja. A srác kicsit bogaras, néha elgondolkodm azon, ha párat rásóznék a fejére egy vaskos gerendával, talán a javára válna. Nevezzük Bugnak. Hamar magára maradt. Az anyja kiskorában meghalt, az apja ivott , majd huszonévei elején egy lakással és egy jelzáloggal hagyta magára. Összejött egy csajjal, aki hamar szült neki egy kislányt. Aztán elhagyta. Azóta se dolgozott, most lett egy hosszabb munkája, eddig az ismerősei segítségével maradt fent, ők adtak neki mindenféle ház körüli munkát, amiért kapott némi pénzt. Sose volt pontos, néha elfelejtett jönni, ha jött, akkor nagyon szép munkát végzett, kapott kosztot, csomagoltunk neki otthonra is,  aztán olyan is volt, hogy pofátlan árat mondott az elvégzett munkáért. Ő az a fajta ember volt, akiről minden lepergett, miközben bárgyú vigyorral az arcán közölte, hogy neki így jó. Ettől függetlnül szerettük, mindn hibájával együtt, mert rendkívül szórakoztató személyiség volt, a munkákban pedig precíz. Aztán egyszer csak nem jött többet. Több mint fél évig nem is hallottunk róla.

Most újra felbukkant, hogy segítsen a felújjításban. Teljesen megváltozott.. Engem például folyton kritizál. Én vagyok mindennek az oka, és megpróbál tanítani, hogyan is kellene Zaziet kezeljem. Ilyenkor nem csak én, Zazie is szemöldök pantominba kezd, egyikünk sem érti. Nálunk ugyanis Zazie az úr. Bár közösen döntünk, soha semmit nem tiltottam neki, nem beszéltem rá semmire amit nem akart, de érveltem amellett, amit én gondoltam jónak. Ráadásul ismerem, ezért tudom, mikor mondja a saját ötletét, és mikor mondja a másét. Például akkor, amikor a Edi elmondja, hogy a téglakirakás a falon mennyire király már, és Zazieval éveket röhögtünk ezeken a kőfelületeken, amik a 90-es években nagyon menők voltak. Vagy kétezresben. mittudomén. Szóval egyszer csak Zazie azt mondja nekem, hogy ilyen kőfelülettel díszítsük fel a falat. Vagy amikor Bug áradozni kezd neki a zöld antikolt szaténfalakról.. Itt most hagyok egy kis szünetet, hogy el tudjátok képzelni ezt a remek összhatást.

Na és azt mondja nekem Bug, hogy Zazieval ezt megbeszélték, és hagyjam végre, hogy ő döntse el, mit szeretne..
Aztán ma kiderült, hogy Zazie arra számított, hogy én megtorpedózom ezt az idétlen ötletet, mert ő csak nem akart már vitatkozni, ezért egy vállrándítással intézte el, lévén, ez az én izlésmércémen nem fog átmenni..

Na csak azért mondom el mindenzt, mert most ez a két ember felváltva szívja a véremet, hogy szerintük mit kellene tennem, hogyan kellene csinálnom, és legfőképpen mit nem kellene csinálnom. Jó, nem csak az én véremet, de nekem ez új. Nem vagyok áldozat tipus. Én hallgatok, mert ha Edit megbántom, azzal Zazienak is fájdalmat okoznék, és tudom, hogy mellettem állna ki, de nem akarom összeugrasztani őket.
Buggal pedig tanácstalan vagyok, mert ő nem ilyen volt, de megtudtam, hogy a volt csaja, akivel sose voltak házasok, és aki a gyermeke anyja, most másfél milliót követel tőle, különben eltiltja a lányától. Azt, hogy miért követel, nem tudom, és bár nem rendszeresen, de amikor tudta fizette a gyerektartást, hisz a lánya a mindene, az biztos, hogy ennyivel nem tartozik neki. Megállapították, hogy suicid depresszióban szenved, így meg már nem akarom bántani. Meg nyilván azért haragszik minden nőre, anyára, mert saját problémája van, de nem tud a saját öszvére fejére koppintani..



Bár mondjuk ma rezgett a léc nagyon, el is kellett mennem sétálni, annyira felhúzott.

Már tegnap és tegnap előtt is megtörtént,: megtalálta a vitaminjaimat, amiket a doki írt fel, és amiket terhesvitamin helyett szedek. Például a rohadt drága c-vitamint. Szépen elkezdte szedni. Úgy voltam vele, legyen, napi egy max egy hétig nem gáz. De aztán megláttam, hogy óránként kettesével kapkodja be, és már a felét elhasználta. Kérdés nélkül. Zazie tanácsára ma eldugtam. Aztán elmentünk a családommal találkozni, addig a Zazie mamája itt volt, olvasott, beszélgetett Buggal. Amikor megjöttünk, látom, hogy a nap folyamán 6 bögréből ivott. Ebből egy kupicás pohár és 3 kávés pohár volt.


Most ugorjuk át azt a részt, hogy én sajnos elég kényes vagyok bizonyos dolgokra, pl van pár bögrém, amit nem adok akárkinek. Van oylan, amiből még Zazie sem ihat. Hát nem ezeket találta meg? Tekintsünk el attól is, hogy belenyúlt a hűtőbe, meg a szekrénybe is. Már az első nap, amikor megérkezett, lekapta a kalaptartóról a drága hódszőrből készült kalapomat, és abban kezdett el gipszet keverni, meg vakolni, és a kalapokkal és sapkákkal is úgy vagyok, hogy max Zazie fején lehet, ha másén van, akkor soha többet. Aztán megtalálta az olaszországban vásárolt nyári szalmakalapomat, amire szintén nagyon vigyáztam, és azt is összekente. Nyilván rászóltam, de amikor ma elmentünk, megint felvette...ZazieMama szólt rá, hogy leveledemostazonnal..

Szóval! Látom, hogy az egyik bögréből kakaót ivott. Na de hogy találta meg a kakaót? hogy jutott eszébe? Aztán hirtelen bevillan, hogy hát én a kakaó mellé dugtam a vitaminjaimat. Ő pedig szépen megtalálta. Erre olyan ideges lettem, hogy nem érzékeli, miért tettem el?
Ráadásul irigynek érzem magam, pedig nem vagyok. Csak nekem ez olyan pofátlan dolog...


Most igyekszem lenyugodni, mert már rég aludnom kell, ugyanis holnap megint jön, és megint itt lesz egész nap, én meg itthonról kell dolgozzam, főzzek, - ő 3 ember adagját eszi meg, és hiába rakod ki elé a neki szánt roppant nagy adagot, utána megkeresi a maradékot, hogy még egyen, és el is fogyassza. Aztán pedig el kell mennem megvenni Zazie ajándékát..

Zazie szerint túl türelmes vagyok Buggal. Osszam ki. De ki tenné meg azzal a tudattal, hogy suicid????

Ó

Ó hát azt nem is mondtam,  hogy feltörték a kocsimat.

Szépen benyomták a zárat.  Mindezt a rádió előtt. El nem vittek semmit,  maximum csak a csudijó kutyás ernyőmet tudták volna. Egyik kolléga mondta,  hogy ő már meg sem csináltatja a zárat,  mert annyiszor törték fel.  Kiváló lehetőségek! 

a behajtócég

A héten megkaptam a levelet a behajtócégtől, melyben kiküldték a részletfizetési csekkeket, és egy nyilatkozatot, amiben elismerem, hogy él a tartozásom és joggal! Írjam alá, küldjem vissza, különben ugrott a részletfizetés.

Úgy felhúztam magam, hogy először ráírtam a papír aljára, nem ismerem el, hazug rabló banda, aztán amikor elgyalogoltam a postaládáig, és félig betoltam  a borítékot, megremegett a kezem, és inkább nem küldtem el nekik.
Viszont, hogy ne legyen ebből véletlenül egymilliós tartozásom, inkább befizettem egyben, legyenek boldogok. Végülis csak magamat hibáztathatom..


Délután pedig ment a rádióban a "kedvenc műsorunk" amire a hallgatók is mindig megírják, hogy totál felesleges. A téma az apatest volt, ne kérdezzétek, ötletem sincsen, majd éles váltásban az, hogy a hülyék miért nem veszik észre, hogy hülyék. Mindezt azzal a műsorvezető hölggyel, aki közel s távol az épületben hirhedten ostoba. Congrats!

Én például tudom, hogy nem igazán értem a politikát. Ezért a hozzáértőkkel nem kezdek el vitatkozni, nem állítok, hanem kérdezek.. Hát házhoz megyünk már a pofonért is?

a teljesség igénye nélkül

és még az is történt, hogy felhívott egy behajtócég, hogy ők kezelik mostantól az adósságomat. Azt az adósságot, ami kb 5 ezer ft volt, és elfelejtettem befizetni a múlt hónapban, (egy rendelt omega3 gyógyszernek nem minősülő készítményről beszélünk) és most majdnem 20 ezer forintot követelnek tőlem. Persze mindezt olyan hangnemben, hogy az agyam eldobom..

orvosok élet és amit akartok

Nem tudom, hogy mindig ilyen volt -e az orvosok hozzáállása,  vagy csak nekem volt szerencsém eddig.  Nem vagyok az a betegeskedő fajta,  vérvételre is kétszer volt szükségem majd 30 év alatt, kórházban kétszer jártam,  akkor is bagatell dolgok miatt( kígyómarás, fejösszevarrás) aztán hamar is távoztam. 

Amikor a belvárosban laktam, volt egy remek háziorvosom, egy öregúr, aki ráadásul morgós is volt, de minden alkalommal, amikor ellátogattam hozzá, pusztán kedvtelésből, mindig ment az adok-kapok, és ezzel együtt nagyon bírtam őt és a szigorúnak tűnő asszisztensét is.

Azonban különböző okok arra kényszerítenek, hogy minél közelebb keressek szakembert. Így elsétáltam az utca végén található orvosi rendelőbe. Az orvosig el sem jutottam, az asszisztense támadott le rögtön az ajtóban, hogy én nem ide tartozom, menjek a 20-30 perc sétányira lévő kollégájukhoz. A védőnő azt javasolta, hogy várjak a férfi dokira, aki pont akkor ment el egy hónap szabadságra. Vártam. Tegnap elmentem a 4-kor kezdődő rendelésre. 

Kezdődött azzal, hogy fél 4-re ott ücsörögtem egyedül, elsőként. Pont 16.00-kor belépett egy nő a nyamvadt 1. sorszámmal a kezében, majd pár perccel később a kettes, hármas és négyes birtoklói is, én pedig szorongattam a kis ötös sorszámomat, és majdnem odaszóltam nekik, hogy amit művelnek, az etikátlan. 

Fejenként fél órát töltöttek bent a dokinál, majd amikor végre bejutottam, a férfi doki közölte, hogy nem ide tartozom, menjek a másik kollégájához. Hát, tőle jövök, mondom, erre mosolyogva közli, hogy akkor nem tudja, hogy hova tartozom, de hozzá nem. jó mondom, nyugodjon meg, engem csak két beutaló érdekel, az viszont nagyon fontos. 

igen, tudna adni beutalót, de jobb, hogyha a háziorvosomtól kérek. és igen, szabad orvosválasztás van, de az akkor, hogyha az orvos is azt akarja. Akkor ezek szerint nem akar engem ellátni? nem nem akar, hanem megvan a kvótája, és nem tud már velem is foglalkozni..

Itt szakadt el a cérna, a hormonok, és könnyek között közöltem vele, hogy tudja, nagyon szép dolog, hogy ilyen állapotban dobálnak egymás között azok, akik mások segítésére esküdtek fel, de nem is érdekel, jobb is így, mert amíg majd 3 órát vártam magára, miközben elsőként érkeztem, plusz egy hónapot, hogy visszajöjjön a nyaralásról, addig beszélgettem kint a betegeivel, akik olyan rossz dolgokat meséltek magáról, hogy jobb is ha nem lesz az orvosom. 

Tudom, nem szép dolog, és minden elismerésem az orvosoknak, mert tudom, hogy kevesen vannak és a legtöbb a legjobb tudása és akarata szerint cselekszik, de az ilyenek miatt megy el a kedvem mindentől és ezért kezdik el sokan magukat gyógyítani googlen keresztül. 

Aztán, mire hazaértem, a frissen kitakarított lakás helyett egy szemétdomb fogadott, mert Kenny kutya, a nagyvad, úgy gondolta, hogy a szemetet, amit reggel Zazienak kellett volna kivinnie, de persze elfeledte, szanaszét cincálta, módszeresen apró darabokra szelte és a ház minden szegletébe széthordta. Azt nem tudom, hogy Janek, a kisvad segítségére volt-e ebben, gyanítom, igen, mert olyan fenséges lenézéssel trónolt a legmagasabb szék fokán és tekintett az alant lévő káoszra, hogy az minden kétséget kizárt. 

Az ébredések az alvások(k)..

Mindig amikor azt álmodom, hogy egy fiúval cicázok - nem igazán értem miért - borítékolható,  hogy a következő alvással töltött óráimban Zaziet kapom rajta egy csajjal, és amíg én rettenetesen szégyellem magam akár egy kis flörttől is, addig ő - még mindig álmomban - totál ádámkosztumben lazán hanyatt fekve, a ribivel az oldalán közli, hogy "drágám nem történt semmi,  ne hisztizz "

* mondjuk nézőpont kérdése, hisz mindig amikor felébredek,  ott fekszik lazán hanyatt fekve, csak a ribi helyett én vagyok az oldalán

crash

Megállunk a pirosnál, besorolunk.Villog a piros lámpa, lezárul a sorompó, jön a HÉV. Előttünk egy terepjáró. Egyszer csak elkezd tolatni. Zazie lefagy én pedig türelmet erőltetek, mert mikor legutóbb átnyúltam előtte amikor ő ült a kormánynál, 10 perces morgás volt a fizetségem. Ez át is fut az agyamon. De hát mit tudnék tenni? a terepjáró felcsücsül a kocsink elejére.

A férfi kiszáll, fogja a fejét és sűrű elnézéseket kér. Ő nem látott minket és hát miért nem dudáltunk. Félreállunk. Zazie visszahúz a kocsiba, odasúgja nekem: " légyszíves ne bántsd, szegény sokkban van"

Tényleg nem akaram bántani, nem akaram kötözködni, mert láttam, hogy nagyon bántja a dolog és hogy őszintén sajnálja. De mit tegyen az ember, hogyha december első hetében lenyomják az autóját és mindjárt itt a karácsony és mindenfele menni kell?? kíváncsi leszek mikor lesz kész.

addig pedig mercédesszel és volvoval (busz) járunk dolgozni.

Rémes randik

egyébként már el is felejtettem, de aztán több mint 4 év távlatából egyszer csak e-mailt írt.

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy egy ismerősöm megelégelte a szakítás utáni mélabúmat és "bemutatott" egy ismerőse által jól ismert füll-orr-gégésznek. Odaadta a srácnak a telefonszámomat és az email címemet. Cserébe pár napra kaptam egy félig profil fotót, és azon nem volt semmi gond. Elkezdtünk beszélgetni, levelezgetni és szimpatikus volt, bár nagyon nem mozgatott meg. De üsse kavics, amikor elhívott egy randiranem mondtam nemet.. Délután 5-re beszéltük meg, de smsben tájékoztatott, hogy késni fog, olyan 7 felé ér ide, mert hogy sok a paciens. Megbeszéltük, hogy amint elhagyja az egyik utcát, hív, hogy induljak el. De amikor csörgött a telefon, akkor csak annyit kérdezett, hogy :na hol vagy?
És amikor azt válaszoltam, hogy hát itthon, akkor elkezdett velem veszekedni, szinte ordított, hogy nem ezt beszéltük meg, és ő már itt van, miért kell rám várni?

Már ekkor majdnem azt mondtam neki, hogy akkor menj te a fenébe, de nem mondtam, úgy gondoltam annyival tartozom neki, hogy most ne küldjem el a fenébe, ha már ide eljött.. A kocsiban ült. Meglátott, ki se szállt. Letekerte az ablakot. -most itt a külsejéről ne ejtsünk szót. Szerintem sejteni.
 -ülj be.-mondta
-én oda be nem ülök.hova megyünk?
-arra gondoltam, hogy itt a kocsiban beszélgethetnénk.
-ne haragudj de idegen ember kocsiába nem ülök be. Menjünk igyunk valahol egy kávét.

morogva kiszállt a kocsiból  - tejóégmégpúposis..és elindultunk az Andrássy-n az oktogon felé. Közben kitépte a zsebéből a pénztárcáját, majd előttem jó nagyra tárta, hogy hát nála egy ezres van.
Mondhattam volna, hogy nem baj, az enyémet én fizetem, de már akkor azon járt az agyam, hogy hogyan válljak füstté. Javasolta , hogy akkor üljünk be a mekibe. Én nem vagyok nagyravágyó.Nem vagyok anyagias. De az, hogy valaki aki tudja, hogy randizni megy, az ne egy ezressel és semmi tervvel akarjon levenni a lábamról. Tiszteletlenségnek éreztem. Hát ennyit sem érek?
És aztán sajnos elkezdtünk beszélgetni. Nem, túlzás. Csak bámult rám üdvözült mosollyal -tejóég,ezakarvalamit- és először nem beszélt. Aztán sajnos mégis. A téma pedig arról szólt, hogy mennyire szarul keres, a szüleivel él és el akarja hagyni ezt a r**** országot és soha nincsen pénze. És az abortusz.. Gyorsan felhívtam a barátnőmet, hogy viszek neki kaját. Még kérdezte, hogy elkísérjen-nyilvánnem- és hogy nagyon jól érezte magát, majd hív-ebben az elmúlt 20 percben holjárt???


Na szóval 2 napra rá észrevette, hogy én nem keresem, ezért rámírt. Mire kénytelen voltam elmondani neki, hogy sajnos ez eddig tartott, el sem kezdődött. Teljesen kiakadt, hogy mert ő ronda és a magamfajtának csak a nagyonhelyesek jönnek be, ... akkor azért, mert nem keres jól?
-nem, egyszerűen csak nem mozgattál meg bennem semmit - most mondjam el, hogy egy katasztrófa vagy??
-akkor legyünk barátok. találkozzunk.holnap? nembaj, holnap után? esetleg a jövő héten?
-bocsi de van elég barátom. neharagudj.
-te is mekkora lovon ülsz?! azt hiszed, te jobb vagy?
nagyjából így zajlott a "szakításunk" majd közölte, hogy töröl az életéből.Navégre..

Több mint 4 éve... Azóta talán egyszer jutott az eszembe? amikor valaki a rémes randijáról beszélt. Most viszont, egész pontosan tegnap kaptam tőle egy levelet, hogy nem találkozunk-e.
Nyilván nemet mondtam, és emlékeztettem arra is, hogy milyen hangnemben beszélt velem.
Nem emlékezett semmire, szerinte nem cseszett le, és nem érti, hogy miért nem akarok vele találkozni.Muszáj volt elmondani neki, hogy az én szemszögemből hogyan zajlott ez a szerinte tökéletes, szerintem katasztrófális randi." igérem,többet nem untatlak az unintelligens,sopánkodós,igénytelen és ronda stilusommal."



csak újabb 4 év múlva?

.

nem az én problémám

MA egy kicsit türelmetlen vagyok. voltam. Már elzártam magam egy szobába, távol minden élőlénytől és most nagyon jó.
Kicsit kezdek is megijedni ettől, mert elég sokszor érzem azt az emberekkel kapcsolatban, hogy idegesítenek. Idegesít, ha rám mosolyog, ha kérdez valamit, ha hozzám ér.


Az egyik kollégám szinte minden nap végig mustrál, és az összes ruhámról, ékszeremről megkérdezi, hogy "ezt hol vetted?"  Nőről beszélünk. Először még élveztem is, hogy tetszik neki az izlésem, de kicsit kezd számomra terhes lenni ez a mindentmegtapogatunkéskérdezünk hozzáállás. Néha ráadásul a leglehetetlenebb pillanatokba toppan elém a folyosón vagy épp a számból lóg ki egy fél paradicsom, és már mozog a szája. Egyébként szeretem, csak kicsit sok na.

A másik a cuki imádnivaló barátném, akivel naponta 2 órákat is tudunk telefonon beszélni, ha nem találkozunk. Most szegényem, ő is idegesít. Hiába magyarázom el neki, hogy nem , nem utálja őt senki, és nem, nem fogják kirúgni se, 2 perc után görbül a szája, és olyan borúsan látja a világot, hogy London időjárása hozzá képest szégyen.

Így a mai napom úgy nézett ki, hogy folyamatosan a vécébe bújkáltam, ami azért nagyon mókás, mert általános iskolában ezt például kihagytam.

Közbep persze rendületlen járok vezetni, igen, az oktatóm is idegesít és már levezettem a 30 óra és 580 km kötelezőt, az utóbbit 2 napja, és az oktatóm folyton arról próbál meggyőzni, hogy jelentkezzünk be vizsgára, én viszont totál be vagyok sz*rva, mert szerintem még nem vezetek olyan jól, úgyhogy ez állandó vita közöttünk.

Mindennek a tetejében, ma el akartam menni futni, hát nem leszakadt az ég? 

Pokoli szomszédok

Türelmes ember vagyok! igen is! El tudom viselni, ha valaki napközben 1 körül vésővel üti a falat, holott én hajnalozás után akkor alszom. Elviselem, ha az ablakom előtt ordítoznak, ha este 8-ig bőg a legmocskosabb techno meg r'n'b a felső szomszédba, azért se szólok egy szót se, ha hajnalban szintén a felső szomszéd edzeni készül, és súlyos vasgolyók selymes puffanása zavarja fel álmomat, amikor 1 órán belül kelnem kell..
Még azzal is kibékülök, hogy a szerencsétlen 3. emeleti lakók 2 hónapja kizárólag szombaton és vasárnap fúrják, faragják,bontják,átépítik, elmozdítják a falakat felettünk ( ha engem irritál a zaj, a közvetlen alatta lakót, aki a felső szomszédom, hogy zavarhatja) és én még mindig csendben ülök a kis lakásomban és n-e-m szólok semmit se.. Na de az! hogy szombaton minden előjel, minden figyelmeztetés nélkül egyszer csak el megy a víz, én pedig a zuhany alatt állok szappanosan, na az kicsit levágta a bennem lévő nem létező biztosítékot..

És csak azért nem mentem fel szólni, mert rohangásztam fel-alá a lakásban, hogy lehiggadjak, miközben a kutya követett és próbálta megszerezni a rajtam lévő szappan habot..



Próbálok toleráns lenni, hisz senki nem szereti, ha folyton csesztetik a legkisebb nesz miatt, de mire elszánnám magam, teljesen megőrülök és csak a kutyámmal leszek hajlandó szóba állni.. Még az is elképzelhető, hogy együtt nyaljuk majd a szappanhabot...  szemét intoleráns felsőbbrendű érzéssel megáldott bunkó lakók!