Amiota a legkisebb csaladtagunk velunk van, nagyjabol atlagolhato, hogy napi par oraban szedem rendbe a lakast, kapkodva, szobarol szobara haladva. Persze ebben altalaban semmi terv nincs, ha csak az nem, hogy rend legyen. Nagyjabol.
Minden este ugy fekszem le, hogy ma megint nem csinaltam semmit.
A ma este sem lesz kulonb, meginr ugyanugy fogom alomra hajtani a fejem, hogy tudom, ismet egy korkoros forgasban kelek, amikor a rendetlenseg, a szetdobalt jatekok egyenes aranyban nonek azzal a mennyiseggel, amit elpakolok.
De a ma nem azert nem csinalok semmit, mert nincs ra idom, hanem mert megtehetem.