Megvolt a három hónapos státusz kontroll.
Amikor beléptünk rendelőbe, köszöntem az asszisztensnek, aki szokásához híven visszamorgott valamit. Megfordultam, Babo a kezemben, így pont szembe került vele.
Egyemmeg!!! - hallom a hangját -
hogy mosolyog! hogy hívják?
Válaszolok.
ó! az anyatejesünk. *- beszól a dokinak-
itt az anyatejes baba. És hogy vigyorog!
Behívnak. Megmérik, három hónapos, 5430 g .
Még mindig csak anyatejet eszik?
igen.
nagyszerű, nagyszerű.
53 cm volt, amikor elhoztuk a kórházból, most 58.
kil
engés: mindig, amikor megkérdezik,mennyivel született és elmondom, hogy 3330 g-al, akkor mindenki szörnyülködik, hogy milyen nagy baba volt,pedig a 3500 az átlag. Ráadásul mindkét szobatársam babája jóval több volt, az egyik szinte 4 kg volt,a másik meg már majdnem 5. Szóval nekem ne!
Forgatja, teszi, méri.
Milyen jókedvű! Látszik rajta, hogy élvezi az életet. Láthatóan kiegyensúlyozott. Ritka manapság. -mondja a doki.
Három hónaposan kiválóan tartja magát, mászni még nem tud, de látszik, hogy menni fog neki. Minden mozdulat megvan, csak épp nagyon unja. Állni akar egyfolytában, már lépéseket is tesz. Tudom, ez hihetetlen, de tényleg így van. Ülni is tud már, bár még azt sem tökéletesen. Egyre több az óó, eő,ű, u,nagyon szépen utánoz.
A doki hümmög:
érdekes! Minden baba,aki egészséges, minden babánál van egy pici eltérés. Semmi sem tökéletes. Kivéve Babót. Neki minden értéke pont ott áll, ahol a tankönyv szerint kell. Igen, ezt mondták a terhesség alatt is. Azt most hagyjuk, hogy a vége elromlott. Szóval semmi eltérés nincs. Nem kell neki csípő probléma miatt az a tágítópelenka, ennek érdekében mondjuk mindent megtettünk a magunk részéről. Folyamatosan masszíroztuk és tornáztattuk. Az izmai nem kötöttek emiatt.
Megkapta az injekcióját amit először görbülő szájjal, majd kacagással fogadott. 4 hónaposan kap még egyet, vagyis kettőt, aztán egy évesen**. A szívem szakadt meg a sírásától, amikor a 2 db két hónapos oltását megkapta. Szerencsére nem lázasodott be, de úgy tud sírni.
A doki elmondta, hogy néha hagyni kell a gyereket sírni, mert attól tágul a tüdeje. Attól lesz egészséges. Mivel nem sírós, és az altatások is egyfajta paródiába mentek át, így amikor sír, hagyom.
Altatás : A rutint kialakítottuk, fürdés után a mi ágyunkon szoptatom meg, abba bele alszik, ott hagyom egy órát, hogy még mélyebbre menjen, aztán átteszem a kiságyába. Na most ez három napja megint változott. Nem alszik be az etetésnél, hanem bohóckodik. Belefúrja a fejét a matracba, majd hirtelen kifordul és hatalmas vigyorral elkezd kacagni. Vagy keresztbe tett ujjakkal tök komolyan magyaráz. Ha látom, hogy nem éhes nem erőltetem, hasra fordítom, gagyorászik még, aztán vagy elalszik magától, vagy nyűgös lesz, kap egy cumit és alszik is.
Esténként elnézem a kis buksiját, a csukott szemhéja alatt mozgó szembogarát, ahogy álmodik, a kis sóhajait, és eszembe jut, hogy hamarosan ő is haza hozza a barátnőit, nélkülünk megy nyaralni és már nem mi leszünk neki a legfontosabbak. És ilyenkor szabályosan megijedek. Pedig ez az élet rendje.
* nem tudom, mióta szoptatjuk együtt.
** később kiderült, hogy a gennyes agyhártya gyulladást kérésre beadják 5 hónaposan majd az emlékeztetőt egy éves kora előtt. Vagy egy éves kora után egyben.
