Ami segít túlélni mostanában

Mert szeret ♥

merre van a hol? irány mexikó?

Amikor előcsomagoltam ezt a listát magamnak ebben az életben, akkor még nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan kihúzhatok pár dolgot róla:)

btw megbeszéltük Zazieval, hogy nem megyünk Krétára, mert oda jövőre is tudunk menni, viszont már azt hiszi a családja, hogy nem szeretjük őket, vagyis én nem, mert nem látogatjuk meg őket mexikóba.

Eddig ugyanis mindig ők jöttek. És ennek több oka van. Az egyik, és ez a legfontosabb, hogy félek a repüléstől. Nem is azt mondanám, hogy félek, hanem egyszerűen utálom!
Felesleges időpocsékolásnak tartom azt az időt, amíg ott ülünk. Nem tudok nézelődni, és ha ébren vagyok, akkor érzem a nyomáskülönbséget is. Ergo bedugul a fülem, az orrom, érzem, hogy nehezen kapok levegőt. Így minden repülőút előtt direkt keveset alszom, hogy fent pihenjek. Nincs is annál jobb, amikor az ember arra ébred, hogy szállnak le..

És Mexikóba azt hiszem tizenvalahány óra az út. Kérdem én, nincs szebb hely közelebb? devan!

Mindenesetre télen elrepülünk a télből a nyárba, hogy meglátogassuk a családját. Az ér, hogy már most a merülési lehetőségeken töröm a fejemet?

amikor a youtubeon a 10 évesek...

Amikor a youtubeon a 10 évesek összevesznek, és az a legnagyobb sértés, hogy "olyan vagy mint egy 7 éves...."
Akkor kicsit öregnek érzem magam...

búcsú a tengertől

Reggel 6kor elindultunk, hogy magunk mögött hagyjuk Horvátországot. Nem mondom, hogy jól vagyok. Egész hajnali fél 3-ig fenn voltunk, mert a többiek átjöttek a mi szállásunkra, és iszogattunk, beszélgettünk.
Amikor úgy éreztem, nem bírom tovább nyitva tartani a szememet, akkor szépen elbúcsúztam, és felmentem a szobámba. Már annyira fáradt voltam, hogy nem érdekeltek a kabócák együttes koncertje. Éppen letettem a fejemet, amikor csörgött az óra. 6.00. Olyan rosszul voltam a kialvatlanságtól, és az sem segített, hogy a szigetről egy szerpentinen jöttünk el, és a kisbusz leghátsó szektorában ülők éreznek minden apró rezgést, mozzanatot.. Azt hittem, elhányom magam. A mellettem ülő dokinövendék mondta, hogy próbáljam nézni az utat, mert a szervezetem mérgezésnek hiszi, ha a kép és az amit érzek nem párosul egymással.. valahogy így mesélte. De olyan álmos voltam basszus, hogy nem tudtam az úton tartani a szemem.. Szóval többször imádkoztam, hogy ne hányjam el magam..


Most valami benzinkútnál ülünk és várjuk, hogy Vazul megebédeljen... Lennék már otthon..

3. nap a tengeren

Az egyik lány a reggeli merülésnél bepánikolt. Letépte magáról a maszkot, mert nem tudta üríteni, így viszont az orrán keresztül vett egy nagy levegőt. Vagyis vett volna, és az így beszívott víz hatására köhögni kezdett. fél órán át próbálták megnyugtatni, sikertelenül.


Ez tegnap történt, az esti merülésen már nem is vett részt. Pedig az barlangban történt.
Ma reggel gyakorolni kellett megint a vizsgafeladatokat. Szerencsére csak 11-kor merültünk, így végre egy kicsit pihenhettünk.

Egy merülés különben általában 30-40 percig tart. Ez idő magába foglalja a lemerülést és a feljövést. Általában 200 bar levegővel a palackban merülünk. Egy erős dohányos ezt a mennyiséget simán elfogyasztja 30 perc alatt. Nagyjából egy kezdő is. A tapasztalt búvárok már tudnak olyan egyenletesen lélegezni, hogy észre sem veszik. Észrevétlenül veszik a levegőt, mint én, aki most ezt írom.
Nekem viszont a víz alatt még mindig figyelnem kell arra, hogy egyenletesen vegyek levegőt és úgy fújjam ki. Mert az elején bizony jó nagy levegőt vettem, teleszívtam a tüdőmet, ilyenkor elindultam a felszín felé akaratlanul, majd teljesen kipréseltem, ílyenkor pedig kordinálatlanul elkezdtem süllyedni. Hangsúlyozom, ez 10 m alatti merüléseknél lehet veszélyes, a depó idő betartásának fontossága miatt.

Szóval a svéd lány bepánikolt, a barátnője, aki viszont már több merülésen van túl, elkezdte neki elemezni, hogy mit rontott el. Hallotatok ti már svéd embereket veszekedni?? Eszméletlen...

Holnap is hajós merülések lesznek. Végül vizsga.