pazar teafű tojások

Én nagy teás vagyok.. Az egyetlen dolog, ami a telet számomra több mint elviselhetővé teszi, azok azok a pillanatok, amikor egy nehéz nap után szépen bekuckózom a kanapén a takaró alá, és a tíz újjammal szépen átölelem a csésze meleg falát, amiben a finom tea lapul. Van egy kacsás teafű tartóm, meg a szokásos teafű tojás, amiben áztatni szoktam a teát.. De az ebayen olyan szépeket és ötleteseket találtam, hogy kicsit elgondolkoztam azon, nekem egész helyes kis gyűjteményem lehetne belőle.. bár 2ezer forintokat egyelőre ilyenért nincs kedvem költeni..

off

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de amikor a férjem arról mesél, hogy itt és itt egy lánnyal már járt, akkor én azt a helyet onnantól megutálom, és nem vagyok rá kíváncsi..

happy Autumn!

Visszatérve Olaszországból, maradt pár napunk, hogy pihenhessünk még egy kicsit. Ezért aztán, mivel Zazie megígérte, hogy idén is elvisz a Balatonhoz, hogy ezt betartsa, elvitt Zánkára.
Mindig hiányoltam belőle a sponteneitást, ő az abszolút előrelátó.
Bármit kitaláltunk, mindig ő látja reálisan a dolgokat. Én pedig mindig megvontam a vállam, nem kell ide semmilyen magyarázat, ráérünk ezen gondolkodni, ha ott vagyunk. Végül - bár nem jellemző rám, mindig engedtem neki, mert pl ki akar az erdőben éjszakázni.
No de most! Elindultunk, ha nem találunk ott szállást, majd haza autózunk. Nevettünk, hogy az idő tökéletes romantikázáshoz. Aztán az első helyen, ahova betértünk, a néni rögtön a kert végébe vezetett, hogy igen-igen, van egy szép kis szoba, a fürdőszoba ott van mellette, a másik ajtó, azaz.
Bementünk, és megállapítottuk egy nézéssel, hogy itt aztán nem fogunk romantikázni, annyira pókhálós és dohos volt minden, ráadásul a két ágy is külön állt, közte egy hatalmas elmozdíthatatlan tv monstrum..



Másnap elmentünk a Kőtengerhez, és  romantikáztunk egyet Tihanyban.

nyaralások

Az egy hétből két hét lett.

Sétáltunk a Ljubljanica folyó majd Grand Canale partján.
Eltévedtünk éjszaka Velencébe, pár nappal később Padovába.
Felvettük az olasz vezetési stílust, az olasz jómodort.

Kézen fogva futva megáztunk, ölelkezve andalogva lebarnultunk.

 Eltévedtünk egy erdőben, hogy kibukkanjon a fák között egy kis fogadó, ahol megismertünk egy 30 éve kint élő magyar hölgyet.

Újra szerelembe estünk..

Ha valaki tud kint munkát, ne legyen rest szólni nekünk.. :)

vígasztalások

Egyet mondok kettő lett belőle.
Két hétig csak nyaraltunk. Zuhogó esőben indultunk el, álmosan néztünk egymásra, hogy biztosan így szeretnénk tölteni a szabadságunkat? Ljubljanában is megálltunk gondolkodni, álltunk a folyó partján, a ciklámen színű esernyőbe kapaszkodva, a szerelemlakatok előtt. Ő nem szereti ezt a szerelemlakatosdit-mondja kérdés nélkül- semmi jó nem származik abból, ha valamit lelakatolunk, bezárunk. Így hát innen is lakattalanul megyünk el, mint pár héttel ezelőtt Pécsről..Kicsit bánom is, meg nem is. Évekkel ezelőtt rájöttem már, hogy az én barátom, mostmár férjem nem egy romantikus alkat.

Velence mellett táborozunk le egy kis faluban. A település közigazgatásilag még Velencéhez tartozik. Szép, tipikus olasz házakkal, kedves emberekkel.

Pár nap Velencében. Az egyik este kint ülünk a teraszon, vörös bort iszunk, csillog a szeme, mosolyog.  Beszélgetünk, túl sokat ittunk, nosztalgiázunk.

Másnapra mintha kicserélték volna. Andalogni akar a naplementében, szerelmes verseket akar írni nekem.

Egyik este vacsoránál szóba jön, hogy én már jártam erre, ő pedig a szívéhez kap, hogy neki ilyenkor itt fáj valami, nem tudja mi ez, hagyjam abba. Elmesélem neki, hogy ezt hívják féltékenységnek. Tipikus emberi tulajdonság, amit nem szabad túlzásba vinni. Ő meglepetten néz, soha nem érzett ilyet.. Ennek örömére iszunk mégy egy kis bort. A pincér rám kacsint, ő pedig morogni kezd.

reorganizáció

Most valahol úton vagyunk Velence felé. Bocsánat, Venezia felé. Beugrunk még pár helyre, alszunk egy kicsit kempingben, eszünk igazi olasz pizzát és pastát, aztán hazakeveredünk .. kb 1 hét.


Az őszölés az új nyaralás..