A logika istennője vagyok

Én sosem voltam soha körömlakkos, de szerintem agyamra ment a terhesség,  mert az elmúlt hónapban olyat kerestem,  ami tartós, és szülés közben (??F*ck logic??) se kopik, meg pattogzik le.  Feladtam különben,  most azon gondolkodom,  hogy elmegyek shellackoztatni egy manikűröshöz.  Az tuti tartós...

No panic

Még jó,  hogy ma két embernek is eldicsekedtem a problémamentes terhességemről, így nem kell meghazudtolnom Murphy-t.

Ugyanis a legutóbbi laboreredményeim csapnivalóan silányak lettek. 

Nem!  egy dolog tökéletes,  az pedig a cukrom.

Szerencsésen bekaptam viszont egy súlyos hugyúti fertőzést,  amit akár az úszodából is hazahozhattam.  Mert a nőgyógyászom azt mondta,  hogy használjak megelőzésképpen kúpot.  Hát használtam,  de minek?!

Ez azért baj,  mert vesemedence gyulladást okozhat,  és antibiotikumot nem kellene szedjek. De muszáj. Az azt jelenti,  hogy az egy hét alatt,  amíg a kúra tart,  ágyhoz leszek kötve.

Az én drágán megfizetett magánnőgyógyászom különben azt is mondta,  hogy a terhesség első harmada után elhagyhatom a folsav és B12 vitamin szedését,  mert az csak addig fontos.  Most pedig olyan pangás van belőlük,  hogy a háziorvosom itt is a súlyos szót használta. 

Oda már vissza se megyek,  hogy korábban küldött el cukorterhelésre,  majd lecseszett,  hogy nem küldött. 

Aztán megijesztett,  hogy nagy a gyerek és hogy hamarabb fogok szülni.  És kezdjük el hamarabb az nst-t aztán amikor hívtam őket,  akkor nem értették,  hogy én miért akarom hamarabb elkezdeni... 

Most viszont lefekszem,  mert a gyógyszer mellékhatása a fejfájás,  szédülés és hirtelen fáradtság nálam jelentkezik.  A baba meg tök jól érzi magát,  gyakorlatilag a szívem a párnája,  annyira fent van.  És ha így folytatja, ebből bizony április egy lesz,  csak hogy bebizonyosodjon,  olyan,  mint az apja. 

Szemrehányás

Zazie kezd türelmetlen lenni az egyre növő babaruha halom láttán.  Az sem vígasztalja,  hogy a 98 százalékára öröklés útján tettünk szert. 
Ráadásul a legtöbb kapott dolog- nem csak ruha -csak a gyermek egy éves korától lesz használható, és ezeket tárolni kell valahol. 

Ma,  amikor a 40 literes akváriumot tisztította,  rendezgette és pakolgatta, egyszer csak hátraszólt nekem,  miközben teljes U meghajlással görnyedt a kádba :
Kicsikém, homokozókészlete van már a gyereknek? kéne a kislapát..

mindennapi kihívások(k)

Csütörtökön elmentem úszni. Szerencsém volt, a nénik addigra leúszták a hosszokat, csak pár fiatalabb lézengett a medencébe. Beereszkedtem a szokott sávomba, s élvezve a szabadságot, szép lassan saját tempóban elkezdtem úszni. 10 perc után vettem észre, hogy a mellettem lévő sávban egy srác úgy úszik, hogy fröcsköl. Gyorsúszást szeretett volna produkálni, de valamiért mindig akkora tenyerest adott a víznek, hogy az hatalmas cseppekben koppant a fejemen, a számban vagy előttem.

persze tudom, nekem semmi sem jó.

Aztán amikor tudtam végre koncentrálni, arra lettem figyelmes, hogy lenyúlok és nem érzem a hasam. Mármint úgy értem, éreztem, de nem volt akkora dudor, mint amit megszoktam. Ettől úgy megrémültem, hogy kimásztam a vízből és a medence szélén állva kémleltem vissza; tejóég, elhagytam a gyereket!! 

Ez most így hülyén hangzik, de tényleg elhittem, hogy én vagyok a százezerből az az egy, akiből észrevétlen csusszan ki az utódja, és még észre sem veszi, a baba meg biztos ott lebeg a vízben. Természetesen aztán megmozdult, én pedig megnyugodtam. 

Annyira jól érezte magát, hogy úgy feküdt be a medencémbe, hogy a hasam szinte eltűnt. Én pedig szépen bepánikoltam. A védőnő szerint terhesség alatt ez állandó tünet, és sose tudhatom, mi hozza ezt ki belőlem.

mint pl egyik éjszaka, amikor kiszaladtam wcre, de útban volt az ágy támlája, amibe teljes hassal rohantam bele, és akkor ott ráztam Zaziet,hogy biztos kiszúrtam a gyerek szemét, vagy eltörtem a karját, mert nekem annyira fájt ez a találkozás, hogy szabályosan a pánik jelei mutatkoztak rajtam. 

Ráadásul mindkét eset után olyan lúzer idiótának éreztem magam, holott azt hittem, én ennél azért okosabb vagyok. 

A mindennapi készülődések kiakasztanak. Alapból az lelkitörést okoz, hogy találjak olyan ruhát, amiben jól érzem magam és nem leggings és nem hosszú ing. 

És mivel mostanában sűrűn sétálunk a nagyvaddal, ezrét össze kell szednem magam, mert mint tudjuk, a leggings nem nadrág.

Meg is találtam az egyik nem kismama, de nagyobb farmeremet, amit ugyan be tudtam gombolni meg cipzározni, bár kényelmetlen volt, a legrosszabb az a felismerés volt, hogy a combjaim és a bokám is kicsit meghúsosodott. Hát igen, így a végén kicsit elkezdtem vizesedni. Aztán mindezt tetézve nem tudtam felvenni a cipőmet, és míg ezzel szenvedtem, eszembe jutott egy kolléganőm mondata, aki nyáron szülte meg második gyermekét , hogy szerinte a nyár a legjobb időszak arra,hogy terhes legyen,mert olyankor elég belecsusszannia egy papucsba és már menetkész is.. észben tartom.

Különben az öltözködés elég jól sikerült, mert aznap többen dudáltak rám, és fütyültek utánam munkások, aztán megfordultam és ők jól meglepődtek. Ebből két következtetést vontam le; az egyik, hogy a seggem bár nem jó, de elfogadható, vagy/ és tavasz van..

Ma megpróbáltam kifesteni a lábkörmöm. Én, akinek arra sem volt türelme, hogy a kezemen befessem. Ment az mindenfele, Gigi pedig megsajnálva a szerencsétlenkedésemért kifestette. Na ezek után döntöttem úgy, hogy a lábkörmeimet is kifestem.. Zazie távolról nézte a műveletet, majd úgy 10 perc után megkérdezte, hogy biztos ezt akarom ?? mondtam neki, hogy legfeljebb ő fogja kifesteni. Nem örült. Pedig szintén sokat tapasztalt barátnőm azt is megosztotta velem, hogy az ő férje a harisnya és zokni felvételében is segédkezett. Az intim dolgok rendbetételét már ne is említsük. Szóval azt hiszem, Zazienak egy büdös szava sem lehet... 

változás..

A Nagyvad mostanában mintha meg lenne sértődve. Ha bejövök a lakásba, akkor ő kivonul. Ha hívom, nem jön be. Biztató, hogy a kaját még elfogadja tőlem. Bár ezt az egészet nehéz elfogadnom, hisz eddig ő volt az árnyékom. Zazie szerint meg kéne vele beszélnem a dolgot, ezért tegnap leültem vele szembe, és elmondtam neki, hogy attól, hogy lesz egy kisfiú is a háznál, nem jelenti azt, hogy neki mennie kell. Tulajdonképpen kap egy játszótársat.

Nem tudom, hogy mit tehetnék még, amikor tanultam az állatok pszichológiáját és az idomítást, erre nem volt semmi utasítás, én pedig tanácstalanul állok minden előtt, mert most is addig ugatott az udvaron, amíg Zazie be nem hívta. Én továbbra is valami utálatos valami vagyok számára.

hát idáig fajulnak a dolgok...

-ezt teszi a várandósság!  Legyint az asszisztens, ahogyan mea culpázva lépek be a rendelőbe.
Már a második alkalmat felejtem el, és csörög rám, hogy ide érek-e?

Hát én ezt nem fognám a terhességre, de teljesen ledöbbentem, hogy már megint ennyire figyelmetlen vagyok.

Aztán hazudtam a nőgyógyásznak. Miért? Mert egyszerűen megijedtem tőle, és többször elpróbáltam magamban, hogy mit is fogok mondani, ha felteszi a kérdést, voltam-e cukorterhelésen?!
Én pedig rávágtam, hogy igen. Ez még nem hazugság. Az már igen, hogy pár hete, mert persze ezt is megkérdezte. Közben pedig izgultam, hogy Zazie ne köpjön be. Mert ott ült mellettem. De hát nem akarok megint olyan sz*r cukros löttyöt inni. Főleg, hogy az orvosom és a védőnőm is azt mondja, egyáltalán nem indokolt, ráadásul többet árt mint használ.

A gyermek egy hónap alatt - karácsonyt is beleértve - 800 dekát hízott. Én viszont most már 2 hónapja tartom a súlyomat. Ez azért jó dolog. Most 1800 dkg a súlya, és 6 cm hosszú talpacskája van. A heréi is leszálltak, szóval minden a legnagyobb rendben vele. Egy héttel fejlettebb a koránál, pedig már direkt leálltam a vitamin adagok mindennapi bekapkodásával, mert eddig egy hónappal volt az. Nem akarok nagy babát szülni. Viszont ezzel nem veszélyeztetem, ha úgy volna, akkor nem érdekelne.
 Elkezdtem óvatosan lábra és fenékre edzeni, néha csinálok egy kis fekvőtámaszt, ez a lelkemnek is jót tesz, és úgy tűnik, a testem is elfogadta, hogy eddig és ne tovább.

Cserébe, hogy előkerestem az úszó cuccomat, holnap reggel elmegyek pancsolni egyet.

Kiváltottam a Felicitas csomagot is a patikából, úgyhogy már van 6 cumink, ugyanennyi sudocremünk és mindenféle tejfakasztó teánk.. Hát nem mondom, hogy hasznos kis csomagok ezek..

Különben tök jól viselem

Napok óta látom, hogy Zazie nem OK. Néha a lakás külöböző pontjairól verődik vissza a sóhaja, aztán szembe jön, és szomorúan néz. Kérdeztem, mi a baja. Mindig csak a fejét rázta.

Tegnap kiszálltak a kádból. Beálltam a tükör elé.( csak a férfiak szerelik fel a tükröt a káddal szemben)
Az érhálózatom nem változott, most is ugyanúgy rajzolódik ki a bőröm alól, mint az elmúlt három hónapban. Újabb anyajegyek jelentek meg rajtam, már nem is számolom, hogy hanyadik, de legalább nincsenek striáim. A fenekem már nem olyan feszes, nem is vagyok vele elégedett, de legalább nem vizesedik a bokám.
Remek! narancsbőr, helló, jó, hogy jöttél, mikor mész?
Nem baj, legfeljebb nem kisgatyában fogok aludni. NA de, nincs pizsamanadrágom.
Eszembe jut, hogy van egy lenvászon nadrágom, ami mindig nagy volt rám, majd most azt veszem fel. Nem baj, hogy nem tudok hosszú nadrágban aludni, majd megszokom. Melltartót sem hordtam soha, most meg azt is kibírom.
10 perc után azonban feladom a kapálózást, ennyi, nem jön rám a nagy nadrág. Ledobom az ágyra és mellé huppanok. Az utóbbi napokban néha alig kapok levegőt, nyilván a gyerek nyomja a tüdőmet is.
Tehát ott pihegek, a habtestemmel és feltett lábakkal, hátrafelé lógatva a fejem, amikor bejön Zazie, és ezt a pillanatot ítéli tökéletesnek arra, hogy elmondja, aggasztja őt ez a gyerek.

én meg csak annyit tudtam neki mondani, hogy: " miért, b*szdmeg! te szülöd meg?"

boldog korszak

Tegnap elmentünk az Ikeába, hogy megvegyük a szekrényt, meg minden egyebet, ami kellhet.
El nem intéztünk semmit, de ha már ott voltunk, gondoltam meglátogatom a toalettet.

Jó szokásához híven, az ajtón túl állt a sor. Odaálltam, nyílik az ajtó, a bentiek ki tekintenek, hogy erőt merítsenek a még pár percnyi várakozáshoz, a kintiek meg a bentieket stírölik, mint hatalmas mázlistákat. Újra nyílik az ajtó, és egy nő kiszól:
-A kismama jöjjön előre!
Nézek körbe, senki nem mozdul. Milyen rendesek azért, gondolom még magamban, amikor valaki megérinti a karomat, hogy nekem szólt a kedves invitálás.
Annyira meglepődtem, és meghatódtam egyszerre, hogy elkezdtek potyogni a könnyeim, és míg magamra zártam az ajtót, addig a kintiek a saját tapasztalataikat osztották meg egymással.

Így kezdődik tehát a "boldog korszak"?

Az éjszakát és a nappalokat

Ma is voltunk szűrővizsgálaton, ahol a szokásos mederben zajlott le minden. A doki megvizsgált, megnézte a bébit is, és közölte, teljesen egészséges, minden tankönyvi, és minden adat kifogástalan.
Arra mondjuk rácsodálkozott, hogy hosszúcombú növöget bennem. Azóta így hívjuk. :) a kis hosszúcombú.

Neveink még nincsenek. Ötletünk sincs. Én teljes egészében támogatnám, hogy úgy mint Angliában, itthon is csak a családi nevét írnák rá a kis öklére, és nekünk 3 napunk lenne, hogy kitaláljuk, az egyéniségéhez milyen név illik.


Én 5 kg-ot híztam, a hosszúcombú ebből fél kg. 2 kg meg tuti a mellem.
Viszont egy hete folyton vérzik az orrom, holott előtte sose volt ilyen. Reggel is arra ébredtem, hogy a fél arcomra már rászáradt a vér. Zazie jól meg is ijedt. De azt mondják, ez normális.
Ahogyan az is, hogy minden nap simán megeszek 1 kg narancsot. Ha az nincs itthon, akkor citromot. És egyáltalán nem érzem savanyúnak.

Rászántam magam arra is, hogy beszerezzek egy kismama farmert is.
2 napja újra fáj a derekam, de erről is biztosított a doktornő, majd elmúlik, úgy a gyerek 12 éves korában. Vaaagy elmegyek gyógytornázni. Esetleg úszni.

Délután pedig már az állatokkal foglalkoztam. Bekuporodtak mellém, mert nincs itthon Zazie, aki nem engedi őket a szobába, de nekem kell, hogy itt legyenek a közelembe.



  

Továbbá követelem, hogy minden munkahelyen 10-től kezdődjön a munka és 3-ig, na jó! 4-ig tartson.

Nem tudom magam kialudni, mert vagy wc-re járkálok, igen, egész éjjel, vagy mocorog:)

Most pedig megyek, és eszem egy kis narancsot:)

Már pedig változik..

Annak idején, amikor engem elkezdett foglalkoztatni a baba kérdés, Zazie csak a száját húzta. Mindig amikor szóba hoztam, legyintett, hogy "lesz, lesz, de később.." De én csak nem hagytam abba, és mindig felsóhajtottam minden babareklámnál, hogy " mikor lesz már nekem is kisbabám?"
Most, utólag vallotta be, hogy bizony csak azért engedett, mert tudta, különben elveszíthet.
A szülei szerint vígan eléldegélt volna továbbra is egyedül, ha én nem jövök képbe, már mindenki megbarátkozott a gondolattal, hogy ő agglegény marad.

Amikor elmondtam neki, hogy valószínűleg apa lesz, napokig kerülte a témát, esténént a barátainál lógott, és láthatóan aggódott.

Aztán meglátta a sziluettjét, meghallotta a baba szívverését, tapasztalta, hogy mozog. él.

És valahogy itt minden megváltozott.

Ha szembejön egy kisgyermekes család, ő le sem veszi róla a szemét, mosolyog, sőt, ha a baba valamit elejt, ő ugrik felvenni. Az apukákkal mélyremenő csevegésbe kezd, és mindent tudni akar arról, hogy érdemes-e félnie? Persze melyik apa fogja óva inteni?

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a férfiak igenis képesek a változásra.

Ezen a képen hangosan felnevettem:

Ne

Nem vagyok jól.  Visszajött a hányinger és 5.-ik napja megy a hasam.  Tudom,  hogy ez most valami vírus.  Nagyon nem hiányzott. Alig bírok felkelni. 
Az eddig rám rakódott 5 kilóból most kettőt el is hagytam.
Energiám mondjuk nem mintha eddig lett volna.  Szedek minden vitamint de eddig csak azt értem el,  hogy nagy a baba a korához képest.. 

Minden rendben lesz csak múljon el ez a hülyeség. . 

ilyen hétfőket kívánok

Ma még itthon pihegek egy kicsit, a doki javaslatára.
Glamour napokon nem voltam, de novemberben lesz Joy napok, akkor majd beszerzek pár kényelmesebb ruhát.

 Az állatok itt szuszognak körülöttem.
Egyszer voltam kint, elmentem a patikába a promoboxért, és éreztem a tél illatát. Igen, azt mondják az okosok, hogy két héten belül leeshet a hó.

Mindenesetre ez az egész hetem jól indul, ma egy csomag, holnap a Iparfümériás rendelésem jön meg, szerdán vagy csütörtökön pedig a Pixibox.

Még egy kicsit orrhangom van, de most megnézek pár Két pasi meg egy kicsi sorozat részt, este pedig Zazie elvisz moziba.

Úgy szeretem ezt a békét magam körül:)

dac

fél órája azon röhögök, hogy nem birok felkelni. dőlök jobbra, dőlök balra, mint egy felfordított kis katica,  de mindig fájdalmakba ütközöm.. Zazie 3 óra múlva hazaér.. asszem így maradok.ja. teregessen ő ki!

hátország

ma munka után el akartam menni a glam napok miatt kb 3 dolgot beszerezni, de reggel óta a tökéletes pozíciót keresve most hason fekszem (ja mert még tudok, az élet apró örömei ) és dolgozni se mentem.

Azért persze ez a  pozíció sem tökéletes, és közben azon aggódom, hogy a mosógép, ami épp szörnyű hangok között mos, be is fejezze a műveletet.

Milyen érekes, hogy mennyi mindenhez használjuk a hátizmunkat. ( nem tudok olyan mozdulatot tenni, amire bele nem nyilalna) Csak most jövök rá.

Tegnap este azon gondolkoztam, hogy több mint 7 évvel ezelőtt, amikor még Londonban éltem, ugyanezek a dolgok történtek velem. Csomó lett a mellemben, és a doki ki akarta műteni. Pont december 25-én. Mondtam neki, hogy akkor épp Magyarországon leszek, de ha visszamentem, akkor lehet róla szó. Mire eljutottam volna oda, annyira megrémültem a műtéttől, hogy a csomó összement és eltünt. Mondták, hogy akkor is ki kéne szedni, mert hogy betokozódott és vissza fog jönni. Hát eddig nem tette.

Abban az időben a barátnőm épp terhes volt, és hogy ne emelgessen, megtettem helyette én. Épp a fodrászatban dolgoztam, amikor egy hajolásnál éreztem, hogy valami pattan a  derekamban, és már fel se tudok állni. Viszont az egyik lakótársam masszőr volt, így elég hamar megszabadultam ettől a rettenettől.
Janek, a kisvad most ült a hátamra.. aztán idejött szigorúan nézni:)

Közben beszéltem tesómmal, aki Olaszországban él és a férjével gesztenye erdejük van. Komolyan.. Gesztenyemézt termelnek a sok szép és okos méheikkel, és amikor leesik a gesztenye, összeszedik, és eladják hajnalban a piacon. Mindezt egy csodaszép helyen. Lényeg, hogy most ő is beállt derékkal fekszik otthon. Csak neki szabad mindenféle veszélyes terméket magára kennie, nekem meg marad a panadol.. belsőleg..

no de! jelzett a mosógép, kész a mosás, most megyek, hogy finom illatos legyen a lakás a kiteregetett ruháktól.

orvosok élet és amit akartok

Nem tudom, hogy mindig ilyen volt -e az orvosok hozzáállása,  vagy csak nekem volt szerencsém eddig.  Nem vagyok az a betegeskedő fajta,  vérvételre is kétszer volt szükségem majd 30 év alatt, kórházban kétszer jártam,  akkor is bagatell dolgok miatt( kígyómarás, fejösszevarrás) aztán hamar is távoztam. 

Amikor a belvárosban laktam, volt egy remek háziorvosom, egy öregúr, aki ráadásul morgós is volt, de minden alkalommal, amikor ellátogattam hozzá, pusztán kedvtelésből, mindig ment az adok-kapok, és ezzel együtt nagyon bírtam őt és a szigorúnak tűnő asszisztensét is.

Azonban különböző okok arra kényszerítenek, hogy minél közelebb keressek szakembert. Így elsétáltam az utca végén található orvosi rendelőbe. Az orvosig el sem jutottam, az asszisztense támadott le rögtön az ajtóban, hogy én nem ide tartozom, menjek a 20-30 perc sétányira lévő kollégájukhoz. A védőnő azt javasolta, hogy várjak a férfi dokira, aki pont akkor ment el egy hónap szabadságra. Vártam. Tegnap elmentem a 4-kor kezdődő rendelésre. 

Kezdődött azzal, hogy fél 4-re ott ücsörögtem egyedül, elsőként. Pont 16.00-kor belépett egy nő a nyamvadt 1. sorszámmal a kezében, majd pár perccel később a kettes, hármas és négyes birtoklói is, én pedig szorongattam a kis ötös sorszámomat, és majdnem odaszóltam nekik, hogy amit művelnek, az etikátlan. 

Fejenként fél órát töltöttek bent a dokinál, majd amikor végre bejutottam, a férfi doki közölte, hogy nem ide tartozom, menjek a másik kollégájához. Hát, tőle jövök, mondom, erre mosolyogva közli, hogy akkor nem tudja, hogy hova tartozom, de hozzá nem. jó mondom, nyugodjon meg, engem csak két beutaló érdekel, az viszont nagyon fontos. 

igen, tudna adni beutalót, de jobb, hogyha a háziorvosomtól kérek. és igen, szabad orvosválasztás van, de az akkor, hogyha az orvos is azt akarja. Akkor ezek szerint nem akar engem ellátni? nem nem akar, hanem megvan a kvótája, és nem tud már velem is foglalkozni..

Itt szakadt el a cérna, a hormonok, és könnyek között közöltem vele, hogy tudja, nagyon szép dolog, hogy ilyen állapotban dobálnak egymás között azok, akik mások segítésére esküdtek fel, de nem is érdekel, jobb is így, mert amíg majd 3 órát vártam magára, miközben elsőként érkeztem, plusz egy hónapot, hogy visszajöjjön a nyaralásról, addig beszélgettem kint a betegeivel, akik olyan rossz dolgokat meséltek magáról, hogy jobb is ha nem lesz az orvosom. 

Tudom, nem szép dolog, és minden elismerésem az orvosoknak, mert tudom, hogy kevesen vannak és a legtöbb a legjobb tudása és akarata szerint cselekszik, de az ilyenek miatt megy el a kedvem mindentől és ezért kezdik el sokan magukat gyógyítani googlen keresztül. 

Aztán, mire hazaértem, a frissen kitakarított lakás helyett egy szemétdomb fogadott, mert Kenny kutya, a nagyvad, úgy gondolta, hogy a szemetet, amit reggel Zazienak kellett volna kivinnie, de persze elfeledte, szanaszét cincálta, módszeresen apró darabokra szelte és a ház minden szegletébe széthordta. Azt nem tudom, hogy Janek, a kisvad segítségére volt-e ebben, gyanítom, igen, mert olyan fenséges lenézéssel trónolt a legmagasabb szék fokán és tekintett az alant lévő káoszra, hogy az minden kétséget kizárt. 

vérnyomása.....nincsen?

-90/50 a vérnyomása - mondja a doki, majd rámnéz az sztk-s kerete mögül:
-és maga még él?

Ami segít túlélni mostanában

Mert szeret ♥