számottevés

Visszanézek. Keresem azt az egy dolgot, amire emlékezni fogok 2014-ben. És nem látom. Ez az az év, ami unalmasan és semmisen telt. NEm tudok egy nagyon boldog pillanatot kiemelni az összes közül, hogy azt mondhassam, erre mindig is emlékezni fogok. Van ennek jó oldala is, mert rosszat sem tudok megragadni. Ez az év abban segített, hogy megerősödjek? túléljek? vagy esetleg pihenjek...




Soha nem tettem fogadalmat egyik újévre sem. Most se fogok. Viszont egy dolgot nagyon szeretnék elérni. Megtalálni önmagamat.

Annyi ember mondja, hogy légy hű önmagadhoz, és találd meg önmagadat, légy tisztába önmagaddal.

Sosem értettem, mert miért kell keresni önmagamat, amikor elég egy tükör és máris szembe tudok nézni saját magammal..

Mostanában viszont egyre nagyobb az üresség bennem. Szeretném ezt megérteni. Mit akarok én?
ki vagyok én?
Jó ember vagyok?


Ha a 2015 évben mást nem is, de ezt elérem, hogy tudjam, akkor már volt értelme az évnek....

Arra ébredtem, hogy ülök az ágyon, és Zazienak kiabálok, hogy üsse már le azt a nagy pókot. Pók sehol sem volt, én mégis a falat bámultam. Zazie felettem állt és nézett.
Mostanában ezt játszuk.
Az álomvilágom összekeveredik a valósággal.

Üresek városa

Egy régi padláson kutakodsz, aztán a vastag porréteget áttörve a bogarak porhüvelyét félresodorva valahol a doboz legalján régi, ütött és megkopott, elsárgult és félig eltűnt fényképekre bukkansz. Ahogy nézed őket nem létező történeteket kreálsz a szereplőkről, az életükről, a kép készítésének MIÉRT-jéről és HOGYAN-járól. 

Valahogy így képzelem a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei c. könyv és természetesen a második kötet, az Üresek városa kötet születésének körülményeit is.

Az első könyvet agyon promozták és tényleg minden metrószerelvényen és minden könyvesboltban a könyv borítója köszönt vissza rám. Máig emlékszem a levitáló lányra.

Pár napja ajándékvásárlás apropóján tértem be a Libribe, és amikor megláttam a hasonló borítót, kiesett a kezemből a könyv. Ez is elárulja, hogy nekem nagyon tetszett Ransom Riggs agyszüleménye. Az összes üres szörnnyel, a nem létező - bár ki tudja- különleges gyermekkel és a szürreális világával. 

Maga a történet is egy különös fényképekből álló gyűjteményből indul ki és egy olyan világba kalauzolja az olvasót, ami megérdemli, hogy figyelmet szenteljünk neki. 

Nem titkolt imádója vagyok Tim Burton (A halott menyasszony, Karácsonyi lidércnyomás, Frankenweenie) szürreális birodalmának, a hangulatnak, amit az írásaival teremt. És ugyanígy vagyok  Neil Gaiman könyveivel is( Coraline, Csillagpor, Temetők könyve, Farkasok a falban) És Ransom Riggs e két világ között tökéletesen egyensúlyoz. 

A könyvet, jelentem már kiolvastam. 2 nap alatt. Remélem, hogy az író mindeközben karcolta a papírt a tollal :)

 

meglőve

Alapjában véve az a típus vagyok, akinek fontos az, hogy mit ad a másiknak ajándékba. Szeretek olyan meglepetést adni, amiről biztosan tudom, hogy a célszemély örülni fog neki.
Tegnap becsomagoltam az összes ajándékot - itt jegyezném meg, hogy csillagászati ára van a csomagoló papírnak és a masniknak is - és ültem a káosz felett, azon gondolkodva, mivel lepjem meg Zaziet.

Teljes kétségbeesésbe ugyan nem estem, mert ismerem magamat, tudom, hogy ha máskor nem, hát az utolsó utáni pillanatban úgyis lesz ötletem.
Pár nappal ezelőtt megvilágosodtam. Mivel úgyis annyit vág, gondoltam, veszek neki egy másik monitort, és mint a profik, majd az egyiken fut a kezelőfelület, a másikon a képi világot látja.
Mivel ez az ötletem a Média Markban támadt, éppen amikor a nagy tv-ket és kijelzőket néztem, már ott is termett egy eladó. Zazie fejét épp 4 sorral arrébb, a fényképezőgépeknél láttam bukdácsolni, így nyugodtan bocsátkoztam kérdésekbe. Épp a képi minőségnél tartottunk, amikor az eladó mellett megjelent Zazi, és az állát simogatva nézegette azt, ami előtt mi is álltunk. Én rámeredtem, abbahagytam a kérdezést, és a szememmel próbáltam jelezni a boltosnak, hogy mi most épp le fogunk bukni. De szegény egyáltalán nem vette a füstjeleimet, a nagy hallgatást és a kidülledt szemeimet értelmezhette úgy is, hogy én most ráharaptam a témára, és nagy lendülettel folytatta is - "még az sem fontos, hogy a két monitor minőségre megegyezzen. Ebben az esetben ezt a monitort javaslom itt."
Zazie ekkor fordult felém, hogy minek nekünk monitor?

Lelki szemeim előtt látom, ahogyan aznap este a zárásnál a munkatársainak meséli, hogyan rontott el egy nagy meglepetést..

gingerman

Tegnap, ahogyan ültem a konyhában és tenyereltem a mézeskalács szaggató figurára, eszembe jutott, hogy azért vannak nekem jó emlékeim is a karácsonyi készülődés idejéről. Ilyen például az az időszak, amikor otthon együtt gyúrtuk be a tésztát a sütiknek és együtt szaggattuk ki és pláne együtt festettük.
Görbültünk a figurák felé a félhomályban, és közben a mézes és fahéjas illat belepte a lakást,  valahol pislákolt egy két gyertya lángja, mi meg lopva tömtük a szánkba a szerintünk hibás -vagy annak vélt- mézeskalácsot.

Én pedig ezt most egyedül csináltam. Lenyomtam megint a figuraszaggatót és nagyon hiányzott a családom.

homokóra

November vége volt már jócskán, amikor kitaláltuk, hogy meg szeretnénk nézni valamit az Operában. Mivel ő is és én is csak pár évesek voltunk amikor láttuk, így a választásunk a Diótörőre esett. Csak hogy novemberben már híre-hamva sincs az előadásra szóló jegyeknek. Milyen szerencse, hogy ismerünk egy kitűnő jegyüzér, így hát Piroskának hála, csütörtökön beültünk megnézni.
A Diótörő fesztivál egyébként november 30-án kezdődik, ilyenkor ha bárki elsétál az Operaház előtt, biztosan találkozik egy-egy szereplővel. Mi éppen az egérkirályba futottunk bele.
Oldalt két faházikóban az operaház színészeitől, előadóitól lehet vásárolni mézeskalácsot, csereszeket és forralt bort. De még gesztenyést is találtunk, abszolút korhű ruhákban.






A rádióban a múlt héten bent volt Ákos. Most mi is kaptunk tőle pár tiszteletjegyet, így hát pénteken este már a koncertjén, az első sorban voltunk. Fokozatosan szorultunk hátra, így a végén már teljesen oldalt álltunk, nekitámaszkodva az ülőhelyektől elválasztó kordonnak, de onnan énekelve - torkaszakadtából- a Barátom és a többi Bonanza Bansai-os dalokat. A móka ott kezdődött, hogy Ákos testvére - aki megszólalásig hasonlít az énekesre - fel-fel tűnt mellettünk , Zazie pedig ilyenkor elkezdett ásítozni, hogy számára mennyire unalmas ez a dolog. És közben ott röhögött mellettem. No igen, ő kifejezetten csak akkor kedveli, amikor jön ki a stúdióból.



Szombaton este folytatódott az őrület. Az egyik kolléga elhagyta a hajót, és szokássá vált ezt egy búcsúbulival emlékezetessé tenni. Ezekre általában mi rendre nem megyünk el, azonban ez a lány már-már a barátunk lett, ráadásul a számára készült ajándékot én csináltam, és mindenképpen látni akartam az arcát, amikor meglátja.. De mivel Zazie hajnalban kezdett a rádiónál, így hamar leléptünk,

Ezek után Zazie egy hős.

my happy little pill

Nem tudom mi van velem. Igyekszem pozitív lenni. Ez egy kesergő poszt lesz, úgyhogy nem biztos, hogy tovább akarod olvasni..



pozitív, pozitív és pozitív. Sulykolom magamba ma reggel is, amikor kinyitom a szememet és megébred végre a tudatom is. A tudatom, az akaratom, aminek örülnie kellene, mert végre ma szabadnapom van. De nem örül. Összehúzza a gyomromat és máris egész testemben szorongok. Még egy nappal közelebb a karácsony.
Még egy nappal közelebb az év vége.
Sok dolgom van. Le vagyok maradva a készülődésben az ajándékokban és igen, a kedv, ami ilyenkor az egész karácsonyt és az arra várakozókat jellemezni szokott, nekem nincsen. Illetve néha jön, meglátogat, hogy ilyennek kellene lennie a várakozásnak, aztán elmegy - még nagyobb ürességet hagyva maga után. Ezek az én kis my happy little pill-im.

A karácsonyaim az elmúlt években rendre katasztrofálisra sikeredtek. Van némi apró emlékem arra, hogy gyerekként milyen volt, és mennyire vártuk. Aztán ezek kikoptak. Megnőttünk mind, és mindenkin egyre inkább eluralkodik a javak szerzése iránti vágy.

Én is változom. A sírás szorongat, valahányszor eszembe jut, hogy mostanában senkivel, de senkivel nem egyezik a véleményünk a családomban. Elkeserít, hogy nincs közös érdeklődésünk és teljes depresszióba tud taszítani a gondolat, hogy mi lesz, ha velük kell lennem. Veszekedés? sértődés?

Utálom a karácsonyt, mert kötelezőnek érzem azt, hogy megajándékozzak valakit. Utálom ezen okból a születésnapomat is, ami most volt nemrég, és ugyanezen okból, mert nekem kötelezően senki ne vegyen ajándékot. Egy születésnapnak, és főként egy karácsonynak NEM erről kellene szólnia.

De időközben az, amiben az ember hisz, amiben én hiszek egyszer csak nincs. széthullik darabjaira. És ez azt vonja maga után, hogy többször kell megünnepelni a karácsonyt. Egyszer itt és egyszer ott..

ÉS nem tudom azt mondani, hogy "jó, akkor ezt most itt kiradírozzuk és akkor újra rajzoljuk"

Mert mindaz, ami körülvesz az egy olyan dolog, amit már régen tudom, hogy nem szeretnék megtapasztalni..

És lehet, hogy én vagyok az, akire mások azt szokták mondani: rossz ember.

crash

Megállunk a pirosnál, besorolunk.Villog a piros lámpa, lezárul a sorompó, jön a HÉV. Előttünk egy terepjáró. Egyszer csak elkezd tolatni. Zazie lefagy én pedig türelmet erőltetek, mert mikor legutóbb átnyúltam előtte amikor ő ült a kormánynál, 10 perces morgás volt a fizetségem. Ez át is fut az agyamon. De hát mit tudnék tenni? a terepjáró felcsücsül a kocsink elejére.

A férfi kiszáll, fogja a fejét és sűrű elnézéseket kér. Ő nem látott minket és hát miért nem dudáltunk. Félreállunk. Zazie visszahúz a kocsiba, odasúgja nekem: " légyszíves ne bántsd, szegény sokkban van"

Tényleg nem akaram bántani, nem akaram kötözködni, mert láttam, hogy nagyon bántja a dolog és hogy őszintén sajnálja. De mit tegyen az ember, hogyha december első hetében lenyomják az autóját és mindjárt itt a karácsony és mindenfele menni kell?? kíváncsi leszek mikor lesz kész.

addig pedig mercédesszel és volvoval (busz) járunk dolgozni.

Lineáris algebra avagy a kétismeretes egyenlet

Ültem a kockás füzetem felett,  kezem szürke volt a papíron végigsiklott grafit porától, és igyekeztem a lehetőségemhez mérten felszedni egy kis tudást. 

Valahogyan így teltek a középiskolás éveim a matekórákra való felkészüléssel.

Még arról is van némi rémképem, hogy segítséget kérek sokat megélt szüleimtől, először Anyunak, aztán apunak fohászkodom, hogy a 2x+y= 5 közül legalább csak azt árulja el, hogy az y most mennyi is?

Anyu pedig elküldött Apuhoz, hogy majd ő segít.. talán, viszont Apu már nem tudott tovább küldeni, mert még az utcában is szinte csak mi laktunk ( nyaraló környezet)

Így maradtak a verítékkel kikövetkeztetett gyökök és négyzetek.

Most ezt csak azért osztom meg veletek, mert ültünk az irodában, és négyen kerestünk utána az egyenletmegoldó képletnek úgy negyed órán keresztül, és számolgattunk vele ki példákat. Vagyis legalább megpróbáltunk. Merthogy nem sikerült! Annak ellenére sem, hogy négyünkből kettő 5-ösre érettségizett.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy gyorsan össze kell szednem magamat, ha én nem akarom majd a gyereket tovább küldeni, nálunk ugyanis rohadt hosszú az utca.

a kormány és az övéi...

Most az volna illdomos, hogy rosszul érezzem magamat. Hogy én is csendben közlekedjek be a munkahelyre, ott ücsörögjek a sarokban,  hatalmasat sóhajtsak, - ha senki nem kérdezi meg, hogy mi a baj, akkor megismétlem - és sokatmondóan rázzam a fejemet, miközben azt mondogatom, hogy nincs ez így rendjén.

De nem teszem. Szégyellem is maga. Legalább.  Mert nem azért nem siránkozom, és sajnálom azokat, akiket kirúgtak, mert nekem nincsenek érzéseim, és nem nyűgök azon, hogy mi van ha én leszek a következő, mert nem gondolom, hogy ez velem is megtörténhet.

Megtörténhet. De az is, hogy nem én leszek a következő. Akkor minek kezdjek el már most sírni?
Hát ez van, én már csak ilyen kis reális vagyok, nem megyek a pofon elé. Majd ha kell, hát lépek. Addig pedig a lehető legkevesebbet érintkezem azokkal, akik már most kikaparták a saját maguk sírját, és belefeküdtek..

A hét pszichopata és egy shi-cu

Annak idején leértékelve - potom 500 Ft-ért - hozzájutottam az Erőszakik című filmhez. Elég nagy kedvenc lett, bár inkább Brugge fogott meg az egész 107 percből.

Aztán tegnap este valahogy rábukkantam erre a filmre. A hét pszichopata. Először nem is nagyon érdekelt, csak úgy félvállról vettem a trailerét, aztán amikor Woody Harrelson, Christofer Walken és Sam Rockwell arca is egymás után felvillant, eldöntöttem, hogy meg kell nézzem ezt a filmet. Természetesen Colin Farrell is játszik benne, de ők négyen a főszereplők.. leginkább.

Pylones

Még Velencei kalandunk alatt, amikor sétáltunk a grand Canale és a szűk utcácskák között, megpillantottam egy gyönyörű kirakatot. Ezt:

pazar kád dugók

Pazar kis dugókra bukkantam ismét az ebayen. Én teljesen beleszerettem a halas kád dugóba..

Maci otthon

Mert még nem voltunk, elmentünk megnézi a Veresegyházi medveotthont. Az egyik gondozót ismerem, sokat jön be hozzánk a rádióba,néha hoz magával mosómedvét, kígyót, vadászgörényt. Mackót nyilván nem.. Farkast sem. Pedig ő amúgy tiszteletbeli farkas. Bizony. Többször szólt, hogy nézzünk be, mert akkor megsimogathatjuk a farkasokat. Persze pont akkor érkeztünk amikor többed magával a farkasokat sétáltatta. Kutyákkal.
Így aztán csak körbe sétáltunk a parkban, én tisztes távolságból, mert egyszerűen megesik rajtuk a szívem és mindet meg akarom ölelni..

Főleg az után, hogy az egyik kíváncsi medvebocs a kerítéshez nyomta az orrát, egy kis kósza mézet remélve.igen ám, de a kerítés belülről körbe van biztosítva elektromos vezetékkel, amit az idősebb medvék látványosan elkerültek, ő viszont nassolni akart és így esett, hogy fülének hegyével éppen csak egy pillanatra ért hozzá a dróthoz, az csattant egyet, a kicsike pedig sírva, bőgve eliszkolt tőlünk a legmesszebb.. Rémületét jól példázza, hogy futás közben bepisilt. Azt hittem sírva fakadok. Édes kicsi szívem..

Amikor elértük a mosómedvéket, azok apró lábaikon már az elektromos drót alatt parádéztak, én meg ott izgultam és rángattam el Zaziet, hogy megelőzzük..

Annyira tudom sajnálni az állatokat...

Ketlebell

Igen, sajnos kezdem tapasztalni azt amiről a nálam idősebbek beszélnek mindig amikor kiderül, hogy fiatalabb vagyok.
-Majd amikor petyhüdt lesz a bőröd, majd ha nem lesz ilyen feszes a feneked, majd ha megjelennek a narancsbarázdák, ennyi idősen én se festettem magam, most meg egyre több időt töltök a fürdőben reggel.... És így tovább..

pazar teafű tojások

Én nagy teás vagyok.. Az egyetlen dolog, ami a telet számomra több mint elviselhetővé teszi, azok azok a pillanatok, amikor egy nehéz nap után szépen bekuckózom a kanapén a takaró alá, és a tíz újjammal szépen átölelem a csésze meleg falát, amiben a finom tea lapul. Van egy kacsás teafű tartóm, meg a szokásos teafű tojás, amiben áztatni szoktam a teát.. De az ebayen olyan szépeket és ötleteseket találtam, hogy kicsit elgondolkoztam azon, nekem egész helyes kis gyűjteményem lehetne belőle.. bár 2ezer forintokat egyelőre ilyenért nincs kedvem költeni..

off

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de amikor a férjem arról mesél, hogy itt és itt egy lánnyal már járt, akkor én azt a helyet onnantól megutálom, és nem vagyok rá kíváncsi..

happy Autumn!

Visszatérve Olaszországból, maradt pár napunk, hogy pihenhessünk még egy kicsit. Ezért aztán, mivel Zazie megígérte, hogy idén is elvisz a Balatonhoz, hogy ezt betartsa, elvitt Zánkára.
Mindig hiányoltam belőle a sponteneitást, ő az abszolút előrelátó.
Bármit kitaláltunk, mindig ő látja reálisan a dolgokat. Én pedig mindig megvontam a vállam, nem kell ide semmilyen magyarázat, ráérünk ezen gondolkodni, ha ott vagyunk. Végül - bár nem jellemző rám, mindig engedtem neki, mert pl ki akar az erdőben éjszakázni.
No de most! Elindultunk, ha nem találunk ott szállást, majd haza autózunk. Nevettünk, hogy az idő tökéletes romantikázáshoz. Aztán az első helyen, ahova betértünk, a néni rögtön a kert végébe vezetett, hogy igen-igen, van egy szép kis szoba, a fürdőszoba ott van mellette, a másik ajtó, azaz.
Bementünk, és megállapítottuk egy nézéssel, hogy itt aztán nem fogunk romantikázni, annyira pókhálós és dohos volt minden, ráadásul a két ágy is külön állt, közte egy hatalmas elmozdíthatatlan tv monstrum..



Másnap elmentünk a Kőtengerhez, és  romantikáztunk egyet Tihanyban.

nyaralások

Az egy hétből két hét lett.

Sétáltunk a Ljubljanica folyó majd Grand Canale partján.
Eltévedtünk éjszaka Velencébe, pár nappal később Padovába.
Felvettük az olasz vezetési stílust, az olasz jómodort.

Kézen fogva futva megáztunk, ölelkezve andalogva lebarnultunk.

 Eltévedtünk egy erdőben, hogy kibukkanjon a fák között egy kis fogadó, ahol megismertünk egy 30 éve kint élő magyar hölgyet.

Újra szerelembe estünk..

Ha valaki tud kint munkát, ne legyen rest szólni nekünk.. :)

vígasztalások

Egyet mondok kettő lett belőle.
Két hétig csak nyaraltunk. Zuhogó esőben indultunk el, álmosan néztünk egymásra, hogy biztosan így szeretnénk tölteni a szabadságunkat? Ljubljanában is megálltunk gondolkodni, álltunk a folyó partján, a ciklámen színű esernyőbe kapaszkodva, a szerelemlakatok előtt. Ő nem szereti ezt a szerelemlakatosdit-mondja kérdés nélkül- semmi jó nem származik abból, ha valamit lelakatolunk, bezárunk. Így hát innen is lakattalanul megyünk el, mint pár héttel ezelőtt Pécsről..Kicsit bánom is, meg nem is. Évekkel ezelőtt rájöttem már, hogy az én barátom, mostmár férjem nem egy romantikus alkat.

Velence mellett táborozunk le egy kis faluban. A település közigazgatásilag még Velencéhez tartozik. Szép, tipikus olasz házakkal, kedves emberekkel.

Pár nap Velencében. Az egyik este kint ülünk a teraszon, vörös bort iszunk, csillog a szeme, mosolyog.  Beszélgetünk, túl sokat ittunk, nosztalgiázunk.

Másnapra mintha kicserélték volna. Andalogni akar a naplementében, szerelmes verseket akar írni nekem.

Egyik este vacsoránál szóba jön, hogy én már jártam erre, ő pedig a szívéhez kap, hogy neki ilyenkor itt fáj valami, nem tudja mi ez, hagyjam abba. Elmesélem neki, hogy ezt hívják féltékenységnek. Tipikus emberi tulajdonság, amit nem szabad túlzásba vinni. Ő meglepetten néz, soha nem érzett ilyet.. Ennek örömére iszunk mégy egy kis bort. A pincér rám kacsint, ő pedig morogni kezd.

reorganizáció

Most valahol úton vagyunk Velence felé. Bocsánat, Venezia felé. Beugrunk még pár helyre, alszunk egy kicsit kempingben, eszünk igazi olasz pizzát és pastát, aztán hazakeveredünk .. kb 1 hét.


Az őszölés az új nyaralás..

A pozitív gondolatok

és a jókedv kézenfogva jár.

Mint például amikor a farakást próbálom megállítani, hogy ne dőljön rám kilapítva engem azt ordítom, hogy " mert nekem szuper erőm van" és közben Zazie a röhögéstől levegőt se tud venni...

reinkarnáció

Hónapok óta egyre fáradtabb vagyok. Még az elején nőiesen viseltem. Na de mostanában...Már amikor reggel kinyitom a szemem, és a fejem fel sem emeltem a párnáról, azon gondokodom, hogy milyen jó lesz majd ide visszafeküdni. A kávé iszogatása közben pedig különböző terveket szövök arra, hogy miért ne kelljen bemennem dolgozni, a munkában támasztom az asztalt, és mindennel minnél hamarabb akarok végezni - a rádió előnye, ha kész vagy, mehetsz- aztán a hazaúton érzem a kezem alatt a párna selymességét, ahogy átölelem és rám libben a finom paplan.
És mostmár hiába értem haza egyre korábban, beestem az ágyba, ha 6 óra volt úgy, ha 8 óra hát úgy. És aludtam addig, amíg meg nem szólalt a vekker, és kezdődik minden előlről. Nyilván a sok hajnalozás miatt van, gondoltam én, de helló, 3 hete nem is hajnaloztam.


Emlékszem, amikor felfedeztem magamon. Álltam a tükör előtt, és potyogtak a könnyeim, hogy nekem ez nem kell, én ilyet nem kértem, nekem igenis nagyon szép lábaim vannak és akkor ez a valami idetelepszik.. Próbáltam kezelni de nem lett jobb. a szép selymes combomon narancsbőr jelentkezett úgy, hogy heti 3 nap másfél órákat edzek - ja a futópadon is el tudok aludni - és napi négyszer étkezem, a dohányzásról 4 hónapja leszoktam, inni csak vizet iszom.. Akkor kezdtem megijedni amikor egymást követő 3 éjszaka arra ébredtem fel, hogy mindjárt hányok.. Később kiderült, hogy megállíthatatlanul tört fel a gyomorsav.

Elkezdtem az internetet bújni, és akkor döbbentem rá, hogy minden összefügg tiszta savas a szervezetem, tele vagyok salakanyaggal és méreggel.
3 napja iszom a Puridren koncentrátumot, és már a második napon eltünt a narancsbőrőm, és egyelőre iszonyatosan mossa a vesémet. A kúra többi részében még számítok egy kis rosszullétre, de már most érzem, hogy jól döntöttem. Időnként kell egy kis tisztitókúra.

the real woman

Azt mondja nekem, miközben ül velem szemben, hogy a férfiak vágják a körmüket, a nők reszelik.Igen, a lábukon is. Nem, nem te leszel a kivétel.
Jól nekem is esett, miközben elmagyarázta, hogy miért fontos igazán nőnek lenni. És hogy a smink, meg az ápolt -reszelt és festett ebben az esetben - körmök elengedhetetlenek ahhoz, hogy a férfiak igazán nőnek tartsanak..

happy

:)




Most csak ennyi:)

random beszélgetéseink

-te nem mondhatod meg nekem, hogy mit csináljak!
-nem mondom meg, de azt igen, hogy mit ne!

**

White

A napokban megérkezett az a gyönyörű szép felső, amit már több, mint 3 hónapja megrendeltem. Egyszerűen imádom! Jó ránézni, mert tiszta, és emellett olyan érzéseket közvetít, ami megnyugtató.
Rám ez a szín így hat. Vannak nagyon színes bloggerek, emberek. Szeretem az ő stílusukat, és sokszor elcsodálkozom azon, hogy milyen szépérzékük van a színek párosításához úgy, hogy nem egy olyan szín kavalkádot hoznak létre, ami maga a káosz, hanem látszik benne a koncepció.

Én abszolút a fehér, a szürke és a barack, tehát a lágy színek kedvelője vagyok. Ha tehetném, az egész lakás így nézne ki:) Ezt meg is osztottam a sógórnőmmel, aki felhívta a figyelmemet arra, hogy gondoljak a jövőre, mert majd amikor a gyerekek csokis kézzel végigtapicskolják a fehér kanapét, akkor biztosan nagyon boldog leszek. Csak napokkal később jöttem rá a válaszra, mert a fehért a legkönyebb tisztítani...
No de! vissza az álomfelsőmre: Így néz ki:

gyerek kérdés, as always....

Folytatva az előző témát:

Ültünk az asztalnál, a gyerkőcök rohangásztak, és Zazi -férjem- leült velük játszani. Idönként súlyos pillantásokat vetett felém, hogy látom-e, majd mellém huppanva felsóhajtott, hogy milyen édes ez a kisfiú, és ő is ilyen volt. Említettem már, hogy a gyerektéma nálunk is mindennapos lett. Időnként megbeszéljük, hogy jöhet, aztán utána valamelyikünk elkezd érvelni amellett, hogy miért kellene még kicsit várni. Csak egy kicsikét..

ismét a vezetésről...

Zazie szóban hagyta, hogy egyedül vezessek, de természetesen amíg lehetett, addig húztuk, hogy tényleg egyedül üljek autóba. Beszéltünk is róla, hogy nyugodtan mehetek, de hol az eső esett, és azt mondta, ne ilyenkor vezessek egyedül, vagy az aszfalt olvadt meg, szóval mindig volt valami. Aztán nem lehetett tovább húzni, elérkezett a nap, amikor hajnalban kellett bemenjek dolgozni. Ez az időszak tökéletes arra, hogy beüljek a kormány mögé, mert ilyenkor nincsenek olyan sokan az utakon.. Soha! kivéve, ha nyár van.. Vannak ugyanis olyan elvetemültek, akik ilyenkor indulnak a balatonra.. Épp aznap hajnalban ezt többen gondolták így..

egy kollégáról..

Amikor a héten a ki tudja hanyadik kollégám kérdezi meg, hogy nem tudom-e, miért bunkó a Miss Destiny kolleginánk, röhögöm kellett. Én nem vettem észre. Engem a kezdetektől utál, minden nap bunkó velem, ha teheti hozzám se szól. És ebben az a jó, hogy kiszámíthatóan viselkedik velem, vagyis ha szar a kedve, azt én észre sem veszem...

Jó, mondjuk a multkor kedvesen kérdezett tőlem valamit és még mosolygott is, szóval akkor kicsit magam alá csináltam....

kapcsolatom az állatokkal

A parti nagyon jól sikerült. És mivel Zazie, a férjem egy igazán jó ember, felajánlotta a szüleimnek, hogy hazaviszük őket. Ezzel nem is volt gond, igazán kedves gesztus tőle. (vagyis tőle nem, mert ő mindig ilyen) A probléma csak ott kezdődött, hogy ő ivott. Nem sokat, annyit viszont igen, hogy ha vezetni akar, akkor biztos, hogy elveszik a jogosítványát. Röhög - ő nem is gondolta, hogy ő vezetne. Hanem én! Bizony.
A másik probléma pedig, hogy én eddig a kis Fitost vezettem, a csapott orrú szappantartót, azzal pedig úgy is tudok parkolni, hogy felemelem és odateszem a helyére. Abba viszont a család negyede nem fér be. Nincs mese, Zazie kocsiját kell vezetnem. A nagy családi autót. Ami majdnem olyan hosszú, mint egy limuzin..
Az odaút egyhangú és unalmas volt, inkább a visszaútról ejtenék pár szót.
Mivel épp pár csepp benzinünk volt, hát útba ejtettük a benzinkutat. Amit épp egy lengyel csapat vett birtokba. A bazi nagy jeepjeikkel úgy álltak meg a kúton, hogy én már amikor megálltam tudtam, hogy ezt az ívet ezzel a kocsival nem fogom tudni elsőre teljesíteni.

Zazie instruált.

 finoman másik irányba tekered, nagyooonügyes, mostakkorszépenráfordulunk...tekertekerteker....jó! most akkor tolat,még.még.mééég.szuper. Neki ne menj a bmw-nek mert nem fizetem ki. na most akkor szépen elindulunk. óvatosanóvatosanóóvatosan. szép!

Közben az összes lengyel túrista - azt hittem maximum 4-en vannak - előjött és sorfalat állt nekem. Többen mutogattak, legyeztek, igeneztek. Amikor már kifordultam a kútról és csatlakoztam a főúthoz megtörtem a csendet:
-ez mindig ilyen ciki érzés?
-igen...
-?!
- de ne aggódj, szőke nő vagy, tőled nem is várnak mást. ilyenkor csak mosolyogj..

haul

KisG-t azért szeretem, mert ő is bolondul a divatért. Azonban nem tököl egyik boltban sem, mert ő is tudja, hogy mit akar. A vele való vásárlás úgy szokott kinézni, hogy felhív, "mit csinálsz? nem megyünk el a ...? és már ott is vagyunk. Bemegyünk a boltba, célirányosan, ő is leveszi az akasztóról ami neki kell, én a polcról, magunkhoz mérjük, láttamoztatjuk a másikkal, aztán a kasszánál vagyunk és az autóban ülünk. Vele ennyire egyszerű az élet. Ez is a vele való mainap zsákmánya:

haul

Valamelyik nap annyi időm volt, hogy bementem a Rossmannba.
Mivel a hajam növésnek indult és sajnos nem tudtam időt szakítani arra, hogy elmenjek fodrászhoz, most nagyon nehéz úgy megcsinálni, hogy jól álljon. Ezért vettem hajhabot és hajlakkot is, hogy ezt a folyamatot megkönnyítsem. Nem ragad tőle a hajam és tartós.

A Gabi márkáról ódákat tudnék zengeni.  És tudom, hogy babáknak találták ki, de én attól még használom. Nem csak fürdésre, de sokszor ha mosok, az öblítő mellé teszek ebből is egy kicsit. Imádom az illatát!

Valójában nem vagyok nagy körömlakkos. Van úgy 5-6 darab, az pedig akkor cserélődik, amikor az egyik beszárad. Ez a kellemes korall szín pedig olcsó is volt és illik az egyik felsőmhöz. Egyébként a Miss Sporty körömlakkjait azért is részesítem előnyben, mert iszonyat sokáig kitartanak. Mármint fennmaradnak a körmön. Az ugyanolyan rúzs pedig azért kísért haza, mert kellemes nyári színe van, és finom sárgadinnye illatú.

Ez a kamu birckenstock pedig az auchanból van. Sajnos fél számmal kisebb, mert csak levettem a polcról és itthon próbáltam meg, annyira siettem, és mikor visszamentem már csak 36 és 37 méretben vannak, úgyhogy bánhatom, ilyen hülye vagyok. Viszont itthonra hordom, itt senkit nem zavar, hogy lelóg a lábujjam róla, viszont nagyon kényelmes. ÉS tetszik a szine. Az új kedvenc színem a sárga :)

A borotvafejeket pedig azért nem mutattam meg, mert mint sokszor, most se sikerült eltalálnom, hogy milyen fej illik a borotvámra..

hurrá vezetek

Csaknem 1 hónapja, hogy megérkezett a jogosítványom, és kicsit több mint egy hónapja - ebből kiindulva - hogy levizsgáztam.

Igen, elsőre, és fél óra alatt. Szerintem bunda volt, mert előtte való napon az oktatómmal egy teljesen új útvonalon kellett megmutatnom a tudásomat, mondta, hogy ez is egy lehetséges vizsgavonal. De arra soha nem mentünk. Erre mit tesz az ég, ezt kapom másnap a tételhúzásnál. És Y megfordulás...
Kedvencem. De tényleg! Még fel is kiáltottam és mondtam is az oktatómnak, hogy ugye, megmondtam.. A vizsgabiztos meg csak pillogott rám, hogy mi a bajom. Szóval a 40 perc vizsga végül nem egészen 30 percet vett igénybe, és amikor megálltunk, a biztos csak ennyit mondott: " gratulálok, ön sikeres vizsgát tett. Kiemelném, milyen jól parkol."

3 nap múlva elrohantam a közlekedési hatósághoz, majd az onnan kapott igazolással beálltam a sorba az okmányirodában. 4 napon belül jött az sms, hogy megérkezett a plasztik kártyám, mehetek érte. Épp jókor, mert másnap volt az ominózus eset, amikor az ország összes okmányirodája leállt technikai okok miatt...

Másnap este pedig már rodeóztam a közelebbi utcákban. Zazie boldogságára.
Épp jókor is jött a dolog, mert a hétvégére nagycsaládi találkozó van megszervezve. És mivel csak az én oldalamról nagyon sokan vagyunk, több testvérem van, mint amennyi gombócot meg tudok enni, és nekik meg van barátjuk/férjük/feleségük, ezért még anál is többen leszünk.

Úgyhogy most neki is állok főzni.

Titulusok

Ide nekem a világ legjobb felesége címet. Ha Zazie csokis roppanós sütit akar enni éjjel egykor akkor Zazie csokis roppanós sütit fog enni..

és ti mikorra tervezitek a gyereket?

A férjem családjának csak egy részét ismertem eddig. És azért csak most jött el az idő arra, hogy megismerjem a másik felét is, mert a másik felével nem volt eddig túl jó viszonyuk. Az unokatestvéreit még tizenéves korukban látta utoljára, azóta pedig mind családos emberek lettek.
Az egyik Trófea étterembe ültünk be majd harmincan, köztük 3 apró és egy fél gyermekkel.

És természetesen feljött a kérdés, hogy "és ti akartok gyereket?" 
Az elmúlt évben ez a kérdés határozza meg a napjainkat. Egyrészt, mert amikor felteszik ezt a kérdést, nem tudom, hogy milyen választ várnak rá. Pontosan mondjam el a fogantatás időpontját? mert tulajdonképpen a majd felelet nem szokott elég lenni.Ráadásul itt inkább az a kérdés, hogy amúgy önzőek vagyunk-e, vagy gondolunk a csökkenő magyar népességre?! Ilyenkor mindig végigmérnek, hogy ezzel is jelezzék, nekem már anyának kéne lennem, mikor ha nem most? és másrészről meg olyan érzésem van, mintha ezzel akarnák kivenni a részüket a népesedés növelésével kapcsolatban.
Ha pedig azt mondom, hogy persze, akkor azt nem fogadják el válasznak, mert ezzel nem lettek okosabbak. A jobbik esetben persze úgy teszik fel a kérdést, hogy "mi mikor szeretnénk gyereket?" mert ebben már legalább feltételezik, hogy akarunk..

Már összeültünk - a férjem és én - hogy megtárgyaljuk, mi erre a tökéletes válasz, de eddig nem tudtunk rájönni. Azért annyiban maratunk, hogy a "tervben van" megfelelő lesz. De vannak olyanok, akiket ez sem tántorít el a továbbkérdezésben.. Mintha lelki szemeik előtt megjelenne a "next" gomb, amit folyton sürgetve nyomogathatnának..
Másrészről ez a kérdés pedig igencsak indiszkrét. Mi köze hozzá? ha akarunk gyereket, ha nem. Ha nem, akkor miért magyarázzam, hogy nekem miért nem fér bele az életembe? ha igen, úgyis hamar rá fog jönni, nehéz lenne titkolni..

Rémes randik

egyébként már el is felejtettem, de aztán több mint 4 év távlatából egyszer csak e-mailt írt.

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy egy ismerősöm megelégelte a szakítás utáni mélabúmat és "bemutatott" egy ismerőse által jól ismert füll-orr-gégésznek. Odaadta a srácnak a telefonszámomat és az email címemet. Cserébe pár napra kaptam egy félig profil fotót, és azon nem volt semmi gond. Elkezdtünk beszélgetni, levelezgetni és szimpatikus volt, bár nagyon nem mozgatott meg. De üsse kavics, amikor elhívott egy randiranem mondtam nemet.. Délután 5-re beszéltük meg, de smsben tájékoztatott, hogy késni fog, olyan 7 felé ér ide, mert hogy sok a paciens. Megbeszéltük, hogy amint elhagyja az egyik utcát, hív, hogy induljak el. De amikor csörgött a telefon, akkor csak annyit kérdezett, hogy :na hol vagy?
És amikor azt válaszoltam, hogy hát itthon, akkor elkezdett velem veszekedni, szinte ordított, hogy nem ezt beszéltük meg, és ő már itt van, miért kell rám várni?

Már ekkor majdnem azt mondtam neki, hogy akkor menj te a fenébe, de nem mondtam, úgy gondoltam annyival tartozom neki, hogy most ne küldjem el a fenébe, ha már ide eljött.. A kocsiban ült. Meglátott, ki se szállt. Letekerte az ablakot. -most itt a külsejéről ne ejtsünk szót. Szerintem sejteni.
 -ülj be.-mondta
-én oda be nem ülök.hova megyünk?
-arra gondoltam, hogy itt a kocsiban beszélgethetnénk.
-ne haragudj de idegen ember kocsiába nem ülök be. Menjünk igyunk valahol egy kávét.

morogva kiszállt a kocsiból  - tejóégmégpúposis..és elindultunk az Andrássy-n az oktogon felé. Közben kitépte a zsebéből a pénztárcáját, majd előttem jó nagyra tárta, hogy hát nála egy ezres van.
Mondhattam volna, hogy nem baj, az enyémet én fizetem, de már akkor azon járt az agyam, hogy hogyan válljak füstté. Javasolta , hogy akkor üljünk be a mekibe. Én nem vagyok nagyravágyó.Nem vagyok anyagias. De az, hogy valaki aki tudja, hogy randizni megy, az ne egy ezressel és semmi tervvel akarjon levenni a lábamról. Tiszteletlenségnek éreztem. Hát ennyit sem érek?
És aztán sajnos elkezdtünk beszélgetni. Nem, túlzás. Csak bámult rám üdvözült mosollyal -tejóég,ezakarvalamit- és először nem beszélt. Aztán sajnos mégis. A téma pedig arról szólt, hogy mennyire szarul keres, a szüleivel él és el akarja hagyni ezt a r**** országot és soha nincsen pénze. És az abortusz.. Gyorsan felhívtam a barátnőmet, hogy viszek neki kaját. Még kérdezte, hogy elkísérjen-nyilvánnem- és hogy nagyon jól érezte magát, majd hív-ebben az elmúlt 20 percben holjárt???


Na szóval 2 napra rá észrevette, hogy én nem keresem, ezért rámírt. Mire kénytelen voltam elmondani neki, hogy sajnos ez eddig tartott, el sem kezdődött. Teljesen kiakadt, hogy mert ő ronda és a magamfajtának csak a nagyonhelyesek jönnek be, ... akkor azért, mert nem keres jól?
-nem, egyszerűen csak nem mozgattál meg bennem semmit - most mondjam el, hogy egy katasztrófa vagy??
-akkor legyünk barátok. találkozzunk.holnap? nembaj, holnap után? esetleg a jövő héten?
-bocsi de van elég barátom. neharagudj.
-te is mekkora lovon ülsz?! azt hiszed, te jobb vagy?
nagyjából így zajlott a "szakításunk" majd közölte, hogy töröl az életéből.Navégre..

Több mint 4 éve... Azóta talán egyszer jutott az eszembe? amikor valaki a rémes randijáról beszélt. Most viszont, egész pontosan tegnap kaptam tőle egy levelet, hogy nem találkozunk-e.
Nyilván nemet mondtam, és emlékeztettem arra is, hogy milyen hangnemben beszélt velem.
Nem emlékezett semmire, szerinte nem cseszett le, és nem érti, hogy miért nem akarok vele találkozni.Muszáj volt elmondani neki, hogy az én szemszögemből hogyan zajlott ez a szerinte tökéletes, szerintem katasztrófális randi." igérem,többet nem untatlak az unintelligens,sopánkodós,igénytelen és ronda stilusommal."



csak újabb 4 év múlva?

.

Food porn

Annyira egyszerű és nyilvánvalóan finom :) paradicsomos bazsalikomos sajtos padlizsán..

1. A padlizsánokat megmossuk, és vastagabb  szeletekre vágjuk. A tetejét rácsformában bevagdossuk, és megsózzuk, majd sütőpapírral kibélelt tepsibe fektetjük a szeleteket.
2. A paradicsomokat nagyon apró kockákra vágjuk, és egy tálban picit megsózzuk, bazsalikomot szórunk rá, a fokhagymát fokhagymanyomón átnyomjuk, és ezt is beletesszük a paradicsomhoz.
3. A sajtot lereszeljük, és kb. 1/3-ad részét a paradicsomhoz adjuk. Az egészet jól összekeverjük.
4. A padlizsánok tetejét jó bőven bekenjük olívaolajjal, és a paradicsomos keveréket elosztjuk a padlizsánokon.
5. Mehet az előmelegített sütőbe: légkeverésesen 180 fokon addig sütjük, míg a padlizsán megpuhul.
6. Kivesszük a tepsit, és a maradék sajtot elosztjuk a padlizsánok tetején, majd pár percre még visszatoljuk a sütőbe, hogy a sajt megolvadjon.

So, honey..

Mivel a hétvége úgy telt el, hogy a stressz faktor magasan kilengett, és ráadásul nem is dolgoztam volna csak helyettesítő munkakört töltöttem be, a mai és a holnapi napot megkaptam szabadnapnak. Ilyenkor mindig rosszul érzem magam egy kicsikét mert most meg engem kell helyettesíteni, de a rádióban nincs semmi ésszerű, már ami a beosztást illeti. Ráadásul választás is volt, szerencsére most újabb 4 évig semmi, és nekem nincs közöm a politikához, most meg duplán megkövetelték.
Viszont a szerencse az, hogy I. Azaz Igazi, aki a továbbiakban Zazi, szintén ma és holnap szabadnapos, eltöltöttünk egy kellemes ebédet az állatorvos és a takarítás között. Az embernek ilyenkor nincs kedve főzni...

Holnap sajtótájékoztatóra megyek, lemezbemutató formájában, Ákoshoz, majd visszaszámlálva az utolsó 7. Ik vezetésre. Merthogy megvan már az időpont.

Rain

Annyira esik az eső, hogy újra neki álltam körbenézni a gumicsizmák között.

Erre most bukkantam rá, szerintem aranyos.
Ioferröl: