Voltak olyan hetek az életemben, amikor korán végeztem haza mentem és semmi sem történt a nap hátralevő részében.
Most azokat a heteket élem, amikor korábban megyek dolgozni és későn is végzem. Ez idő alatt mint a megkergült, hormonos csirke, futok egyik géptől a másikhoz, narrálok, olvasok, szöveget írok, anyagot gyártok, határidőktől hanyatt esek, és amikor ezekkel mind véletlenül időben végeztem, akkor a nyakamba kapok egy gyakornokot is. Aztán mire kész leszek az ő feladatával, már rég sincs sehol. Aztán akkor fogorvoshoz rohanok /heti 2 néha 3alkalom, szivességet teszek, és találkozom a barátaimmal. Néha lemondják, néha én mondom le de akkor is biztosan szól valaki, hogy most ráér, máskor nem. Csaknem 2hete boltba menni sincs időm, ezért éjszaka sütök főzök abból ami van, és már úgy megszoktam ezt a felgyorsult állapotot, hogy most is mennék bármerre.... Mondjuk abban nem vagyok biztos, hogy ez nem azért van -e, mert épp megint fogorvosnál várok a sor(s)omra .
