A mai napomról tudtam előre, hogy nem lesz egyszerű.
De, hogy ennyi nótorius csúszás legyen benne, azzal nem számoltam. És nem, nem én késtem.
Jóelőre tervet állítottam, mikor, hova, mikor indulok, kiszámolva, melyik a legutolsó időpont, amit betartva még mindig pontosan érkezem.
Csak hát..
Reggel 9-re a védőnőhöz siettem, nála max fél órát szoktam eltölteni, és mivel ez az első időpontja minden nap, gondoltam, mint múltkor, ha korábban érkezem 10 perccel, hamarabb fogad, időt is nyerek.
Hát nem. Berakott elém valakit 8-ra. Csakhogy az a valaki még 9:31-kor is bent ült vele, amikor én bekopogtam, hogy sajnos mennem kell tovább, a nőgyógyász 10-re vár.
9:45-re értem az SzTK elé, ahol egy kisebb feldühödött nyugdíjas horda épp az ott dolgozó ápolóval ordibált, hogyaszongya' 11-re van időpontjuk, és direkt azért jöttek korábban, hogy bejussanak, a nő meg magyarázta, hogy de csak az időpont előtt 15 perccel engedheti be őket az ismert pandémia helyzet miatt. A nyugdíjasoknak viszont halaszthatatlan dolguk volt, így nem értették, miért nem mehetnek be 9:50-kor, hogy kivárják a 11 órát.
A helyzet komolyságát jól illusztrálta a biztonsági őr, aki félig elbújt a fotocellás ajtó mögött, s amikor a kollegina visszasétált fertőtlenítőért, még biztatásul odaszólt neki, "nem éri meg, Katika"
Ennek ellenére én egész könnyen bejutottam, felcaplattam nagy bátran a nőgyógyászatra, ahol aztán NST-re fogtak. Természetesen itt is volt 18 perc késés, de azt már észre sem akartam venni.
Nem kellett újabb fél órát elvesződnöm, az eredmények ott helyben egész jók lettek.
Ám a vérvétel eredményem nem. Vagyis eltűnt. Hiába lett levéve, mint kiderült, a laborba már nem érkezett meg a 2 lilakupakos fiola. Igazából csak remélni tudom, hogy leejtették és eltörött, ahogy az asszisztens mondta, és nem valaki lenyúlta.(sicc)
Szóval én, aki a mai napig félek a tűtől, most megint vérvételre vagyok hivatalos. Remek, remek. Ja de időpont kérés nincsen, holnap zárva vannak, csütörtökön emiatt rohadt sokan lesznek, szóval pénteken menjek.
Végül a fodrászomhoz is eljutottam, át a városon, aki megint szuper kis hajat készített nekem. Csak közben az utánam levő vendége velem egyszerre ért oda, és istenem, mennyit tudott beszélni.. Amikor végre szóhoz jutottam, mert kérdezett a fodrász, akkor is a szavamba vágott.
Aztán mivel ott voltam, és az elkövetkező fél évben nem tervezek arra menni, bementem a Nyugati téri 62. postára átvenni a csomagomat, ami valami oknál fogva ott kötött ki, pedig az elmúlt 8 évben semmi közöm nem volt hozzá.
Most pedig megpróbálom elaltatni a gyereket és igyekszem több anomáliát nem gyűjteni.