2. nap a tengeren

9-kor alámerültünk, hogy gyakoroljuk arra az esetre, ha bármi történne a víz alatt. Elmondta az ottani oktató, hogy az a fő, ne essünk pánikba. Mert bár csak 5 m mélyre mentünk, ha 10 méter alatt merülünk, és nem tarjuk be a depó időt (felemelkedésnél bizonyos méterenként 3 percre meg kell állni) akkor a szevezetünk által termelt nitrogén kicsapódhat a bőrünkön, a dobhártyánk beszakadhat, a szemünk bevérezhet és felrobbanhat a tüdő is.

Így a maszk levételét, a csutora kiköpését, eldobását és újra levegőztetését gyakoroltuk. Majd pedig megpróbáltunk csak úgy lebegni és úszni.

Ez különben nem olyan egyszerű. Az ember billeg ide-oda, a maszk korlátozza a látást, és figyelni kell a merülőtársat is.

Fél órát töltöttünk a víz alatt. Most pedig rohanunk a szállásra, mert délután újra merülünk 10 méterre, és előtte 2 órával nem ajánlatos enni.

Croatia 1. nap a tengeren

Megérkeztünk, itt vagyunk a búvárbázison. A hely egy magyar úriemberé. Tegnap amikor megérkeztünk este,  Vazul kiosztotta a szállás helyeket.  19 óra volt már,  egész nap csak autóban ültünk.  Közölte,  hogy én két másik svéd lánnyal egy innen 5, na jó maximum 8 perc sétára lévő hostelben kaptunk már csak helyet. A svéd lányok nem igazán értették,  igaz én sem,  hisz megkérdeztem egy csomószor,  hogy egy helyen leszünk és lesz -e WiFi.  Mindenre kielégítő választ kaptunk,  erre kiderül,  hogy ló @#!<t!

 

Elvittek minket kocsival a szállásra,  majd tájékoztattak, hogy 9-kor megkapjuk a felszerelést, addigra érjünk vissza. Kérdeztem, hogy boltba mennek -e? Mondta igen, és ha akarom, 10 perc múlva értem jönnek és mehetek én is. Ez volt 7 után pár perccel.
Fél 9-kor a két svéddel elindultunk a partmenti sétányon, dúlt bennem a düh, hogy miért nem azzal a csapattal maradtam akikkel eddig a tanfolyamra jártam,  mert könnyen barátkozom,  de a komfort érzésem nem volt meg egyáltalán,  hogy sem a hely,  sem a helyzet sem a nyelv és az emberek sem ismerősek körülöttem.

 

A lányok egyébként hasonlóan gondolkodtak így végül még örültem is,  hogy velük maradhattam.

Boltba nem mentem mert a srácok elfelejtettek, kiderül, hogy csak épp 9 előtt akartak felvenni. Csakhogy 9-re a bázison kellett lenni. Nem is voltak ott. 

 

A hely különben gyönyörű, és a víz!:)

 

 

 

Így a bázisvezető srác elvitt minket is boltba,  és mesélt a helyeikről.
Na de most mennem kell,  8-ra itt kell lenni összeszerelni a felszerelést és 9-kor merülünk. És 15 perc a szállásig a séta.

 

Utazásaim

Fogalmam sincsen miért,  de sajnos Hortobágy kimaradt az életemből eddig.
Mindezt a vallomást egy vérbeli Hortobágyi születésű sracnak tettem, aki mellettem ült a kocsiban.
Teljesen elámultam ennek a tájnak a szepsegein. Ágyásban fekvő  és nyugodtan heverésző nyulak, random őz csordák vándorlása,  itt -ott felbukkanó gémeskutak és messze a szem ellát. Talán hasonlót éreztek őseink,  amikor egy teljesen szűz földre léptek?! 

" és néha lábamhoz térdepel egy -egy bokor, nevét is virágát is tudom... "

Cara Italia!

Talán én is így lehettem ezzel, mint egyszeri ember a fagylaltal, amikor már az ingemen van, kevésbé finom nyalni a gombócot.. És bár kitörő lelkesedéssel nem is, de abszolúte reális tudattal adóztam afelett, hogy miután letettem a telefont, 1 nap állt rendelkezésemre, hogy összeszedjem magam, mindent elintézzek, és másnap utazzak.
A volte... - Néha azt gondolom magamról, hogy élettel teli és tetterős vagyok, aki annyira kedveli a spontán dolgokat, hogy mit sem adna érte. Na ez talán túl spontán volt. Talán nem előző napon kellene az embernek megtudnia, hogy másnap indul olaszországba.. Drága Itália...

Kissé kellemetlen érzésem, miszerint mindenki a "mentsük meg Csigát" hadművelet lelkes segítője és támogatója, és talán ezért mehetek én csak úgy oda a Csizma tetejére, hamar elmúlt, mert bár az egész éjszakás zötykölődés a vonat alvófülkéjében, a minden fékezésnél görcsös fogódzkodás, nehogy lezuhanjak hamar feledésbe merült , majd ki is újjult visszafelé jövet. 


Torino. kávé,Manta, pizza, kávé, Miláno...

Az ember megtervezi, milyen szépen, mély átéléssel, suttogva, mintha imát mormolna, hogyan fogja papírra vetni azokat a perceket, amikor ismét boldog volt, és hogyan adja tovább ezt itt bent, hogy más is lássa, érezze, mennyire szép mindez ami körülöttünk van..Aztán belátja.. lehetetlen..







Saluzzo