hétfő van

bár én nem vagyok olyan mint Garfield, mert én speciel imádom a hétfőket. Azt jelenti nálam, hogy vagy az utolsó munkanapom 2 pihenőnap előtt, vagy azt, hogy ma még nem dolgozom...

a hajnali kelés után , levitem a kutyát, majd elkortyoltam egy bögre kávét. Igyekeztem ma nem késni, mert mostanában valahogy nem sikerül időben beérni. Köcsög BKV, de tényleg, hiába keltem fél órával hamarabb, készítettem ki  a ruhá, mint az óvisoknak szokás, és hiába rohantam le maratonként a 10 perces utat, a metró 15 perc várakozás után érkezett, én pedig készültem a védőbeszédemmel, teljesen leizzadtam mire beértem a rádióba, betörtem az ajtón, és .... sehol senki.. 

1 órával később elindult az adás . berobbanok a stúdióba, és már allom is a hangmérnököt: "várj egy kicsit." bent a megdöbbent műsorvezető pislog rám. Megmerevedek. Felvillan az On Air feliratú lámpa. hírolvasó mond egy időt miközben vigyorog rám. Leteszem a papírokat és a szignálok alatt kilopakodok.. A szerkesztő pedig észre se vette, hogy élő dás közben én bent kommandóztam..

véletlenek nincsenek?

Babák felállt, hogy induljunk, majd megölelt, és véletlenül, de csak észrevétlenül megbotlott a nyelve, és kimondta. Majd zavarba jött,  és úgy tett, mintha eleredt volna az eső.. Én meg csak mosolyogtam, hisz ki a fene használ esernyőt zuhanyzáshoz???

Pokoli szomszédok

Türelmes ember vagyok! igen is! El tudom viselni, ha valaki napközben 1 körül vésővel üti a falat, holott én hajnalozás után akkor alszom. Elviselem, ha az ablakom előtt ordítoznak, ha este 8-ig bőg a legmocskosabb techno meg r'n'b a felső szomszédba, azért se szólok egy szót se, ha hajnalban szintén a felső szomszéd edzeni készül, és súlyos vasgolyók selymes puffanása zavarja fel álmomat, amikor 1 órán belül kelnem kell..
Még azzal is kibékülök, hogy a szerencsétlen 3. emeleti lakók 2 hónapja kizárólag szombaton és vasárnap fúrják, faragják,bontják,átépítik, elmozdítják a falakat felettünk ( ha engem irritál a zaj, a közvetlen alatta lakót, aki a felső szomszédom, hogy zavarhatja) és én még mindig csendben ülök a kis lakásomban és n-e-m szólok semmit se.. Na de az! hogy szombaton minden előjel, minden figyelmeztetés nélkül egyszer csak el megy a víz, én pedig a zuhany alatt állok szappanosan, na az kicsit levágta a bennem lévő nem létező biztosítékot..

És csak azért nem mentem fel szólni, mert rohangásztam fel-alá a lakásban, hogy lehiggadjak, miközben a kutya követett és próbálta megszerezni a rajtam lévő szappan habot..



Próbálok toleráns lenni, hisz senki nem szereti, ha folyton csesztetik a legkisebb nesz miatt, de mire elszánnám magam, teljesen megőrülök és csak a kutyámmal leszek hajlandó szóba állni.. Még az is elképzelhető, hogy együtt nyaljuk majd a szappanhabot...  szemét intoleráns felsőbbrendű érzéssel megáldott bunkó lakók!

érdekes

általában, ha olyan helyzetbe kerülök, ami másoknak pánikot okoz, akkor a többiek így látnak:

és én így érzem magam valójában:

elmúlás

Felemelem a kezem. A fejem zúg..semmi sem olyan mint régen. Látom,látom a dolgokat,de hogy miértelme, nem tudok rájönni. Hiányzik valami, ami kitöltené a nagy űrt..ami ott van pont ahol helye van, ami az enyém..Mintha egy nagy tükör apró szilánkjait ölelném magamhoz, úgy érzek most.
Semmi sem lehet tökéletes...

Nézem magam a tükörben. Ez az arc..ez ismerős, de nem, teljesen idegen..igen, nem ismerem.
A szem üvegesen mered vissza rám, az ajkak nem mozdulnak, pedig kiáltok, ordítok, vagy csak szeretnék?
Nem érzem, hogy kint fúj a szél, senem, hogy esik az eső.
Kiállok.széttárom karom, kezem az ég felé, becsukom a szemem és engedem, hogy az eső, a cseppek elmossák az arcomat.
érzek..de nem ezt, nem azt, amit akarok, hanem mást, teljesen feleslegesen.
leülök. Be a sarokba. Egyedül vagyok. megölelem a térdeimet, nem engedem el, csak várok.
a csend...
Megfojt..    a csend.... 

a dolog

Már hónapok óta megfogalmazódott bennem a döntés, hogy veszek egy ébresztőórát, ami esetleg rádiós, és mondjuk ha kivetíti az időt a plafonra, akkor még imádni is fogom. Gondoltam én, hogy egy alap ébresztőóra ára olyan ezer környékét ütheti alsóhangon, mert olyan fene kütyük vannak olcsón, hogy ahhoz hasonlítva a régi elavult ébresztők, na. Szóval elmentem a Tescoba, Auchanba, meg minden olyan helyre, ahol gondolhattam, hogy árulják, aztán elhatároztam, hogy interneten fogom megrendelni, mert egy egyszerű rádiós óra ára olyan szívritmusgörcsöt okozott nálam, hogy lassan kezdem felfogni, jo az a fránya telefon ébresztőnek is...
pedig nem a Big Ben-t akartam a lakásba építeni.

nem szeretem a pókokat

most is úgy far combon csípett egy, hogy hajnal óta azt vízionálom, hogy lebénulok.

minden és semmi

-Jó, akkor mondd azt, hogy hello. mondd és nem hallasz többé felőlem..

-fontos vagy nekem...

beszélgetünk

-Te, én egy végtelenül határozott ember vagyok! Engem nem lehet csak úgy megvezetni. tudom, hogy mit akarok és nem hagyom, hogy az olyan emberek, akik meg vannak győződve arról, hogy van miért élniükl a földön, elkezdjék a baromságaikat, hogy miért érdemes élni.

-Fura, hogy ezt mondod, mert mikor legutóbb láttalak, ilyen voltál és így is emlékeztem rád. Most viszont az arcodra van írva, hogy tulajdonképpen a világ nem érdekel.

-Most arra a világra gondolsz, ami körülvesz?
- igen, arra..
-Akkor igazat adok. De meg kell, hogy mondjam, az amit te a világnak nevezel , amiben most élek, az 2 dologra koncentrálódik.. és ezt veszik körbe a sötét, az erkölcstelen, a magamutogató és a "bölcs" emberek.  Akkor miért vagyok mégis érdektelen?

- hm..
-mert nem érdekelnek.. én sem érdeklem őket.. Nem pocsékolom az időmet rájuk.
- Szóval azt mondod, hülye embereket tanulmányozni nem jó?
-Én csak azt mondom, hogy mindenki magával van elfoglalva. És az élet, vagy a világ, amiben jelenleg vagyok, azt próbálja meg belém súlykolni, hogy tapossak át mindenen és mindenki. Akkor leszek valaki..

-ne hagyd magad elnyomni..
-Azt tapasztalom, hogy a világ 4-5 év alatt akkorát változott, hogy nem érzem magam erősnek ahhoz, hogy harcoljak, de nem akarok alkalmazkodni. Ékes példája, hogy manapság a férfiak a nőket nem becsülik és fordítva. És ha valaki ellent mond ennek, ha azt mondom, egy hozzám lépő férfinak, hogy kösz, nem fekszem le veled, akkor meglepődik, és lehord a sárga földig, hogy egyáltalán hogy képzelem én ezt.. nem, nem akarok alkalmazkodni..

-és mit akarsz?

vicces kedvű sors

Amikor szingli az ember ugye, minden tőle telhető dolgot megtesz, hogy esetleg új emberekkel ismerkedjen. Én is próbáltam így tenni. Még single-létem elején történt , hogy felregöltem a net adta lehetőségre, és hosszas várakozás után levelet kaptam egy szimpatikus sráctól. Meg is beszéltünk másnapra egy találkozót, ami felettébb jól sikerült. Meg is beszéltük, hogy a héten még összefutunk. Aztán eltelt 1 hét egy hónap. Na nem keseregtem, nem sikerülhet elsőre, hát újra felléptem a süllyesztőbe, és jött a következő kék szemű sármőr. Ez még jobban sikerült, mint az előbbi, hát mondta is, holnap hív. Még aznap sms-ekkel bombázott majd eltűnt.. Nem is értettem, de nem keseredtem el. Egyiket se kerestem, nem az én dolgom.

Bevallom, kicsit elgondolkodtam, panaszkodtam, mekkorát fordult a világ, mert amikor  évekkel ezelőtt még randiztam, mindenki még az első randi utolsó percében megkérdezte, hogy mikor érek rá, lefixáltuk a randit, és legközelebb találkoztunk.

Szóval feledésbe is merült a dolog, amikor egyik reggel állok a munkahelyen a folyosón, és belép az első számú. Köszön, odajön, puszi puszi, mi van velem, mi a helyzet? én meg nézek értetlenül, hogy hülye vagy ?

Aznap smsekkel bombázott, újabb találkozót próbált elérni.

Másnap mesélem ismerősömnek a történetet, amikor jön egy sms. Gondolom megint ő, hát majd leesett az állam, amikor a kettes számú írt, hogy ne haragudjak, de teljesen elvesztette az időérzékét meg sok volt a dolga és bla bla..

Én mondom, ezek mind megőrültek!

szabadnap

Mivel ma van a szabadnapom, elmegyek önbizalmat gyűjteni... veszek pár térdzoknit:)

"B" terv

ma meghódítom a szívét

piknik

Most, hogy süt a nap, olyan tavaszos hangulatom van, hogy amint végzem a munkával, hátamra veszem a dogot, /vagy én ülök az övére/ és elfutunk a ligetbe piknikezni..

tuti:)

szeressséllll

"szeressél már! " mondja, miközben áll felettem és úgy pislog le rám huncutúl. "szeressél" mondja kissé nyomatékosabban.

Lebiggyesztem a szám, megrázom a fejem, majd megölelem. Homlokpuszi a fizetség..   Te szeressél!

megszoktam, de mégis..

Szóval Tisztelt Bíróság! kérem, én hajmániás vagyok. Igen beismerem, szeretek beletúrni a szeretett lény hajába, és csavargatni, és búbolni, simogatni, és belemarkolni. Eddigi életem negyed évében ettől el voltam tíltva, sőtt, bevallom, bár próbáltam megszegni a "határozatot" de mindig lebuktam, és sose hagyták szó nélkül. És Tisztel Bíróság , elkezdtek kijönni rajtam az elvonási tünetek. Bevallom, többször tekintettem félre, próbáltam titokban kielégíteni a kócolás iránti vágyam.

Jelentem, megtaláltam azt, aki a dealerem lett ebben.. Kérem Tisztelt Bíróság, vegyék jegyzőkönyvbe, hogy nem vallom magam bűnősnek, mert szerintem Ő sokkal jobban élvezi..

botladoztunk

A lépcsőházban ma hajnalban nem működött a világítás. Még amikor a kutyát vittem le kicsit biztonságban éreztem magam. Miközben őt se látva a korlát után tapogatóztam és próbáltam nem leesni a lépcsőn, a pórázon és a kutya körmnek kopogásával hallottam ahogyan a kutya szinte ugyan így tesz. Időnként félrelépett, lemaradt, nekem simult, megbotlott, és persze bizonytalankodott ahhoz képest, hogy hogyan szokott végigszántani velem a két lépcsőfordulóban.. Szóval hangosan röhögtem azon, ahogyan vak vezet világtalant, és ugyanígy a visszafelé vezető úton.. A munkába szinte kommandózva indultam el, mert a lépcsőházban nem éreztem magam biztonságban...