és ti mikorra tervezitek a gyereket?

A férjem családjának csak egy részét ismertem eddig. És azért csak most jött el az idő arra, hogy megismerjem a másik felét is, mert a másik felével nem volt eddig túl jó viszonyuk. Az unokatestvéreit még tizenéves korukban látta utoljára, azóta pedig mind családos emberek lettek.
Az egyik Trófea étterembe ültünk be majd harmincan, köztük 3 apró és egy fél gyermekkel.

És természetesen feljött a kérdés, hogy "és ti akartok gyereket?" 
Az elmúlt évben ez a kérdés határozza meg a napjainkat. Egyrészt, mert amikor felteszik ezt a kérdést, nem tudom, hogy milyen választ várnak rá. Pontosan mondjam el a fogantatás időpontját? mert tulajdonképpen a majd felelet nem szokott elég lenni.Ráadásul itt inkább az a kérdés, hogy amúgy önzőek vagyunk-e, vagy gondolunk a csökkenő magyar népességre?! Ilyenkor mindig végigmérnek, hogy ezzel is jelezzék, nekem már anyának kéne lennem, mikor ha nem most? és másrészről meg olyan érzésem van, mintha ezzel akarnák kivenni a részüket a népesedés növelésével kapcsolatban.
Ha pedig azt mondom, hogy persze, akkor azt nem fogadják el válasznak, mert ezzel nem lettek okosabbak. A jobbik esetben persze úgy teszik fel a kérdést, hogy "mi mikor szeretnénk gyereket?" mert ebben már legalább feltételezik, hogy akarunk..

Már összeültünk - a férjem és én - hogy megtárgyaljuk, mi erre a tökéletes válasz, de eddig nem tudtunk rájönni. Azért annyiban maratunk, hogy a "tervben van" megfelelő lesz. De vannak olyanok, akiket ez sem tántorít el a továbbkérdezésben.. Mintha lelki szemeik előtt megjelenne a "next" gomb, amit folyton sürgetve nyomogathatnának..
Másrészről ez a kérdés pedig igencsak indiszkrét. Mi köze hozzá? ha akarunk gyereket, ha nem. Ha nem, akkor miért magyarázzam, hogy nekem miért nem fér bele az életembe? ha igen, úgyis hamar rá fog jönni, nehéz lenne titkolni..

Rémes randik

egyébként már el is felejtettem, de aztán több mint 4 év távlatából egyszer csak e-mailt írt.

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy egy ismerősöm megelégelte a szakítás utáni mélabúmat és "bemutatott" egy ismerőse által jól ismert füll-orr-gégésznek. Odaadta a srácnak a telefonszámomat és az email címemet. Cserébe pár napra kaptam egy félig profil fotót, és azon nem volt semmi gond. Elkezdtünk beszélgetni, levelezgetni és szimpatikus volt, bár nagyon nem mozgatott meg. De üsse kavics, amikor elhívott egy randiranem mondtam nemet.. Délután 5-re beszéltük meg, de smsben tájékoztatott, hogy késni fog, olyan 7 felé ér ide, mert hogy sok a paciens. Megbeszéltük, hogy amint elhagyja az egyik utcát, hív, hogy induljak el. De amikor csörgött a telefon, akkor csak annyit kérdezett, hogy :na hol vagy?
És amikor azt válaszoltam, hogy hát itthon, akkor elkezdett velem veszekedni, szinte ordított, hogy nem ezt beszéltük meg, és ő már itt van, miért kell rám várni?

Már ekkor majdnem azt mondtam neki, hogy akkor menj te a fenébe, de nem mondtam, úgy gondoltam annyival tartozom neki, hogy most ne küldjem el a fenébe, ha már ide eljött.. A kocsiban ült. Meglátott, ki se szállt. Letekerte az ablakot. -most itt a külsejéről ne ejtsünk szót. Szerintem sejteni.
 -ülj be.-mondta
-én oda be nem ülök.hova megyünk?
-arra gondoltam, hogy itt a kocsiban beszélgethetnénk.
-ne haragudj de idegen ember kocsiába nem ülök be. Menjünk igyunk valahol egy kávét.

morogva kiszállt a kocsiból  - tejóégmégpúposis..és elindultunk az Andrássy-n az oktogon felé. Közben kitépte a zsebéből a pénztárcáját, majd előttem jó nagyra tárta, hogy hát nála egy ezres van.
Mondhattam volna, hogy nem baj, az enyémet én fizetem, de már akkor azon járt az agyam, hogy hogyan válljak füstté. Javasolta , hogy akkor üljünk be a mekibe. Én nem vagyok nagyravágyó.Nem vagyok anyagias. De az, hogy valaki aki tudja, hogy randizni megy, az ne egy ezressel és semmi tervvel akarjon levenni a lábamról. Tiszteletlenségnek éreztem. Hát ennyit sem érek?
És aztán sajnos elkezdtünk beszélgetni. Nem, túlzás. Csak bámult rám üdvözült mosollyal -tejóég,ezakarvalamit- és először nem beszélt. Aztán sajnos mégis. A téma pedig arról szólt, hogy mennyire szarul keres, a szüleivel él és el akarja hagyni ezt a r**** országot és soha nincsen pénze. És az abortusz.. Gyorsan felhívtam a barátnőmet, hogy viszek neki kaját. Még kérdezte, hogy elkísérjen-nyilvánnem- és hogy nagyon jól érezte magát, majd hív-ebben az elmúlt 20 percben holjárt???


Na szóval 2 napra rá észrevette, hogy én nem keresem, ezért rámírt. Mire kénytelen voltam elmondani neki, hogy sajnos ez eddig tartott, el sem kezdődött. Teljesen kiakadt, hogy mert ő ronda és a magamfajtának csak a nagyonhelyesek jönnek be, ... akkor azért, mert nem keres jól?
-nem, egyszerűen csak nem mozgattál meg bennem semmit - most mondjam el, hogy egy katasztrófa vagy??
-akkor legyünk barátok. találkozzunk.holnap? nembaj, holnap után? esetleg a jövő héten?
-bocsi de van elég barátom. neharagudj.
-te is mekkora lovon ülsz?! azt hiszed, te jobb vagy?
nagyjából így zajlott a "szakításunk" majd közölte, hogy töröl az életéből.Navégre..

Több mint 4 éve... Azóta talán egyszer jutott az eszembe? amikor valaki a rémes randijáról beszélt. Most viszont, egész pontosan tegnap kaptam tőle egy levelet, hogy nem találkozunk-e.
Nyilván nemet mondtam, és emlékeztettem arra is, hogy milyen hangnemben beszélt velem.
Nem emlékezett semmire, szerinte nem cseszett le, és nem érti, hogy miért nem akarok vele találkozni.Muszáj volt elmondani neki, hogy az én szemszögemből hogyan zajlott ez a szerinte tökéletes, szerintem katasztrófális randi." igérem,többet nem untatlak az unintelligens,sopánkodós,igénytelen és ronda stilusommal."



csak újabb 4 év múlva?

.