Fodrász, autó és mai nap

A lakásfelújjítás elől elmenekülve,  ma bementem dolgozni.  Tegnap már úgy voltam,  valakit kinyírok. Most ez a kis lazítás kellett.  Fene se gondolta volna,  hogy valaha így fogok gondolni a munkára. 

Szóval bementem dolgozni.  Lazulgattam,  aztán elindultam a fodrászhoz.
Azaz indultam volna,  mert nagyon ügyesen bezártam a kocsiba a kulcsot.  Zazie sietett a segítségemre,  úgy 3!órával később,  addig elmetróztam,  buszoztam a 3. Kerületbe,  megcsinálták a hajam,  majd vissza.(Ahh mennyi hármas egy történetben!) 

A buszon is volt egy kis incidensem,  mert leültem az első, kismamáknak és időseknek fennt

  Ez egy új kísérlet: Budapesten is megtalálni a tökéletes fodrászt. 
Most úgy érzem ez sem sikerült,  nálam fiatalabb lányok voltak a fodrászok, ami nem baj, de nem jelent nagy tapasztalatot. De ha valaki az elején elkezdi fikázni az előző fodrász munkáját,  azt élből elutasítom,  még ha igaza is van.  Az enyémet nem csesztették,  csak a hozott képet kezdték el kritizálni.  Szerintem el lehet mondani a véleményt,  de nem így.

Szóval egy hajszerkezet újraépítésért mentem,  ami egy 50 perces kezelést foglal magába.  Addig szépen ülsz,  a fejeden alufóliával.  Ült mellettem a lány,  a sorstárs, és megmutattam neki a jelek c. Filmből ezt a képet.
-Kettőnkről ez jutott eszembe.
-Ja,  szerencse,  hogy nem látják a gondolatainkat.

mainap

úgy döntöttem, önuralmat gyakorlok, nem idegesít fel semmi, és senki. Erre csörög a telefonom, és a legkedvesebb kolleganőm közli, hogy januártól már nem fog velünk dolgozni.
Aztán kiderült, hogy más se, és még ennél többet kerestek meg más rádiók, hogy ott dolgozzanak. Én nyilván terhesen nem kellek senkinek. Drága kolléganőm biztosított arról, hogy bárkit megkereshetek 2 év múlva, mert szerettek velem dolgozni, de azért semmi nem a régi és nem is lesz úgy látom.
 Úgyhogy most fél órás pityergés után összeszedem magam és megpróbálom a jót látni.

Kezdjük azzal, hogy úgy néz ki, holnap teljesen kész a lakás.
Ma lasagnet főztem, és mindenkinek nagyon izlett.
Közben dolgoztam is, és majdnem mindent elintéztem a karácsonnyal kapcsolatban.

Úgy döntöttünk Edivel, Zazietesóval, hogy a bejglit idén nem hagyjuk, hogy a mama csinálja, mert utána két nap neki, hogy összeszedje magát, mi meg annyira nem is szeretjük, így rendelni fogunk. Kiosztottuk egymás között a feladatokat, kinek mivel kell elkészülnie 24-ig.

Káosz persze ez is, de mostmár borura derü.


ps. most írt a főnökség, hogy jövő héten állományülést tartanak, mindenki legyen jelen. mi jöhet még?:)

panaszáradat..

Hát ezek se mi lennénk, ha nem karácsony előtt kezdünk bele a lakásfelújjításba.
De belekezdtünk és azóta olyan stresszben élek, hogy szívem szerint inkább minden nap este 8-ig bejárnék dolgozni.. Persze ez nem csak a felújjításnak köszönhető.

Itt van Zazie testvére.Nevezzük a Született feleségekből Edi Britnek.  Az a személy, akitől a saját családja is fél. mindenkit és mindennel, mindenhogy kritizál. Kinyílik a bicska a zsebemben, ahogy az anyját okolja, ahogyan kinyilatkoztatja, hogy neki mennyire nincs pénze semmire,- a fia itt él 3 éve, ne feledjük, azóta egy kanyit nem költött rá - aztán arról beszél a következő percben, hogy amióta nem él vele a fia, azóta bármit meg tud venni magának, és több a hobbiya, mint a világ bármely emberének. Estélyi ruhákat vesz, bundát, úszni jár, táncolni tanul, szépészeti beavatkozásokat hajtat végre magán és így tovább.Aztán meg amikor a 21 éves dolgozó fia pénzt kér, ő úgy tesz, mintha meg se hallaná. Mindent nem merek leírni.
50 éves, de a fent említett dolgoknak köszönhetően 35 körülire lehetne saccolni. Most éli  második fiatalságát. És ahogy a férfiakkal bánik!! Házas férfiakkal hozatja viteti magát, de nem akar tőlök semmit, csak a bókokat.. Aztán csodálkozik, mikor benyújtják a számlát..

Van a Zazienak egy gyerekori barátja. A srác kicsit bogaras, néha elgondolkodm azon, ha párat rásóznék a fejére egy vaskos gerendával, talán a javára válna. Nevezzük Bugnak. Hamar magára maradt. Az anyja kiskorában meghalt, az apja ivott , majd huszonévei elején egy lakással és egy jelzáloggal hagyta magára. Összejött egy csajjal, aki hamar szült neki egy kislányt. Aztán elhagyta. Azóta se dolgozott, most lett egy hosszabb munkája, eddig az ismerősei segítségével maradt fent, ők adtak neki mindenféle ház körüli munkát, amiért kapott némi pénzt. Sose volt pontos, néha elfelejtett jönni, ha jött, akkor nagyon szép munkát végzett, kapott kosztot, csomagoltunk neki otthonra is,  aztán olyan is volt, hogy pofátlan árat mondott az elvégzett munkáért. Ő az a fajta ember volt, akiről minden lepergett, miközben bárgyú vigyorral az arcán közölte, hogy neki így jó. Ettől függetlnül szerettük, mindn hibájával együtt, mert rendkívül szórakoztató személyiség volt, a munkákban pedig precíz. Aztán egyszer csak nem jött többet. Több mint fél évig nem is hallottunk róla.

Most újra felbukkant, hogy segítsen a felújjításban. Teljesen megváltozott.. Engem például folyton kritizál. Én vagyok mindennek az oka, és megpróbál tanítani, hogyan is kellene Zaziet kezeljem. Ilyenkor nem csak én, Zazie is szemöldök pantominba kezd, egyikünk sem érti. Nálunk ugyanis Zazie az úr. Bár közösen döntünk, soha semmit nem tiltottam neki, nem beszéltem rá semmire amit nem akart, de érveltem amellett, amit én gondoltam jónak. Ráadásul ismerem, ezért tudom, mikor mondja a saját ötletét, és mikor mondja a másét. Például akkor, amikor a Edi elmondja, hogy a téglakirakás a falon mennyire király már, és Zazieval éveket röhögtünk ezeken a kőfelületeken, amik a 90-es években nagyon menők voltak. Vagy kétezresben. mittudomén. Szóval egyszer csak Zazie azt mondja nekem, hogy ilyen kőfelülettel díszítsük fel a falat. Vagy amikor Bug áradozni kezd neki a zöld antikolt szaténfalakról.. Itt most hagyok egy kis szünetet, hogy el tudjátok képzelni ezt a remek összhatást.

Na és azt mondja nekem Bug, hogy Zazieval ezt megbeszélték, és hagyjam végre, hogy ő döntse el, mit szeretne..
Aztán ma kiderült, hogy Zazie arra számított, hogy én megtorpedózom ezt az idétlen ötletet, mert ő csak nem akart már vitatkozni, ezért egy vállrándítással intézte el, lévén, ez az én izlésmércémen nem fog átmenni..

Na csak azért mondom el mindenzt, mert most ez a két ember felváltva szívja a véremet, hogy szerintük mit kellene tennem, hogyan kellene csinálnom, és legfőképpen mit nem kellene csinálnom. Jó, nem csak az én véremet, de nekem ez új. Nem vagyok áldozat tipus. Én hallgatok, mert ha Edit megbántom, azzal Zazienak is fájdalmat okoznék, és tudom, hogy mellettem állna ki, de nem akarom összeugrasztani őket.
Buggal pedig tanácstalan vagyok, mert ő nem ilyen volt, de megtudtam, hogy a volt csaja, akivel sose voltak házasok, és aki a gyermeke anyja, most másfél milliót követel tőle, különben eltiltja a lányától. Azt, hogy miért követel, nem tudom, és bár nem rendszeresen, de amikor tudta fizette a gyerektartást, hisz a lánya a mindene, az biztos, hogy ennyivel nem tartozik neki. Megállapították, hogy suicid depresszióban szenved, így meg már nem akarom bántani. Meg nyilván azért haragszik minden nőre, anyára, mert saját problémája van, de nem tud a saját öszvére fejére koppintani..



Bár mondjuk ma rezgett a léc nagyon, el is kellett mennem sétálni, annyira felhúzott.

Már tegnap és tegnap előtt is megtörtént,: megtalálta a vitaminjaimat, amiket a doki írt fel, és amiket terhesvitamin helyett szedek. Például a rohadt drága c-vitamint. Szépen elkezdte szedni. Úgy voltam vele, legyen, napi egy max egy hétig nem gáz. De aztán megláttam, hogy óránként kettesével kapkodja be, és már a felét elhasználta. Kérdés nélkül. Zazie tanácsára ma eldugtam. Aztán elmentünk a családommal találkozni, addig a Zazie mamája itt volt, olvasott, beszélgetett Buggal. Amikor megjöttünk, látom, hogy a nap folyamán 6 bögréből ivott. Ebből egy kupicás pohár és 3 kávés pohár volt.


Most ugorjuk át azt a részt, hogy én sajnos elég kényes vagyok bizonyos dolgokra, pl van pár bögrém, amit nem adok akárkinek. Van oylan, amiből még Zazie sem ihat. Hát nem ezeket találta meg? Tekintsünk el attól is, hogy belenyúlt a hűtőbe, meg a szekrénybe is. Már az első nap, amikor megérkezett, lekapta a kalaptartóról a drága hódszőrből készült kalapomat, és abban kezdett el gipszet keverni, meg vakolni, és a kalapokkal és sapkákkal is úgy vagyok, hogy max Zazie fején lehet, ha másén van, akkor soha többet. Aztán megtalálta az olaszországban vásárolt nyári szalmakalapomat, amire szintén nagyon vigyáztam, és azt is összekente. Nyilván rászóltam, de amikor ma elmentünk, megint felvette...ZazieMama szólt rá, hogy leveledemostazonnal..

Szóval! Látom, hogy az egyik bögréből kakaót ivott. Na de hogy találta meg a kakaót? hogy jutott eszébe? Aztán hirtelen bevillan, hogy hát én a kakaó mellé dugtam a vitaminjaimat. Ő pedig szépen megtalálta. Erre olyan ideges lettem, hogy nem érzékeli, miért tettem el?
Ráadásul irigynek érzem magam, pedig nem vagyok. Csak nekem ez olyan pofátlan dolog...


Most igyekszem lenyugodni, mert már rég aludnom kell, ugyanis holnap megint jön, és megint itt lesz egész nap, én meg itthonról kell dolgozzam, főzzek, - ő 3 ember adagját eszi meg, és hiába rakod ki elé a neki szánt roppant nagy adagot, utána megkeresi a maradékot, hogy még egyen, és el is fogyassza. Aztán pedig el kell mennem megvenni Zazie ajándékát..

Zazie szerint túl türelmes vagyok Buggal. Osszam ki. De ki tenné meg azzal a tudattal, hogy suicid????

Időhiány..

Nem nagyon van időm,  a lakás fut. Mi futunk utána.  Vagyis Zazie.  Én már feladtam az elején.  Szerencsére ő futó bajnok volt, így legalább haladunk picit. 
Zsákok és könyvkupacok között vájt folyosón közlekedünk.  Ez az első éjszaka nem volt túl vicces,  de úgy a 3.kimenetelemnél már nem rugtam fel semmit. 

Aztán ott van még a konyha emergency megközelítése,  ami azt is jelenti,  hogy most nem főzök.

A derekam nagyon fáj,  továbbra is csak tervben van az úszás. 

Szerencse továbbá.: az ajándékok fele megvan.
Ami még boldogsággal tölt el,  - a fizu kicsit lelombozott,  úgy látszik idén nem kapunk 13. Havi fizut - hogy megrendeltem ezt a cuki babazsákot.  

Jövő héten pedig fodrászhoz megyek,  mert lesz fölös 50 percem.  

Morning

Olyan korán keltem,  hogy még meleg kiflit kaptam a péknél. 

Mondjuk nem önszántamból kukorékoltam fel magam ilyen hajnali órán.

5-kor csörgött a telefon ,  egyik riport alany hívott,  hogy reagáljon a tegnapi 8 nem fogadott hívásra és a kiküldött 3 smsre.  Azaz,  hívhatjuk a reggeli hírműsorban 6-kor.  Gyorsan intézkedtem,  aztán bekapcsoltam a rádiót,  hogy halljam,  minden rendben.  Ennyi pont elég volt ahhoz,  hogy ne tudjak már visszaaludni. 

Így elslattyogtam a boltba reggeliért,  amit egy tea és a reggeli hírek elolvasása közben megettem. 
Ja és előtte betettem egy nagy adag szennyest a mosásba.

Ha még rá tudom magam venni egy porszívózásra,  majd sétálni egyet a nagyvaddal,  esküszöm délben visszafekszem aludni és fel sem kelek holnapig.

boldog korszak

Tegnap elmentünk az Ikeába, hogy megvegyük a szekrényt, meg minden egyebet, ami kellhet.
El nem intéztünk semmit, de ha már ott voltunk, gondoltam meglátogatom a toalettet.

Jó szokásához híven, az ajtón túl állt a sor. Odaálltam, nyílik az ajtó, a bentiek ki tekintenek, hogy erőt merítsenek a még pár percnyi várakozáshoz, a kintiek meg a bentieket stírölik, mint hatalmas mázlistákat. Újra nyílik az ajtó, és egy nő kiszól:
-A kismama jöjjön előre!
Nézek körbe, senki nem mozdul. Milyen rendesek azért, gondolom még magamban, amikor valaki megérinti a karomat, hogy nekem szólt a kedves invitálás.
Annyira meglepődtem, és meghatódtam egyszerre, hogy elkezdtek potyogni a könnyeim, és míg magamra zártam az ajtót, addig a kintiek a saját tapasztalataikat osztották meg egymással.

Így kezdődik tehát a "boldog korszak"?