Apró örömök + képek

Babó megfázott, és előkerült az orrszívó, amit rezignáltan vett tudomásul, és bár egy éjszaka egyáltalán nem aludtunk, másnap már semmi baja nem volt. Még egyszer azért este kiszívtuk az orrából azt a kevés bobót ami benne volt, akkor már nevetni is volt kedve. Rájött, hogy bár szar érzés amíg tart, azért utána kap levegőt.Okos ez a gyerek.

Már harmadik hete tart a suli és basszus! Olyan helyen folyik az oktatás, hogy szabályosan imádom. A tetőtérben vannak óráink, ahol végig tudsz nézni Budapest felett, kicsit olyan párizsos is, aztán meg persze pont a Rózsák tere mellett vagyunk, és ott a templom. Azon szoktam elbambulni.. Oly csodás! 

Szombaton a Vígszínházban voltunk, ahol megnéztük a Mester és Margarétát, Nekem nagyon tetszett, bár volt pár motívum, ami miatt bánkódtam. Például Behemót, a fekete két lábon járó macska egy hatalmas elhízott színész alakította, aki egy fekete lakk bőrmaszkban mászkált és kicsit sem volt macska. 

Utána sétáltunk egyet a Teréz körúton, majd hazamentünk, pont úgy 10 perccel a robbantás előtt. 

Ma elmentünk sétálni a Városligetbe.
Bár az Arc kiállítás miatt indultunk, annak tegnap vége lett, így nem jutottunk el. Ezért beültünk megenni egy paninit a Hősök tere egyik sarkán lévő kávézóba.

Csütörtökön esküvőre megyünk, ez pedig itt a kis retikülöm, amit magammal viszek:) Szerintem nagyon állat:) 

és nem csak mert ló.

weather

Egy héttel ezelőtt még még a Balatonban ültem.

Utána pedig napoztam.

Célok amik előrébb visznek

Nagyon régóta izgatja a jóga a fantáziámat. Emlékszem amikor először mentem el az Árpád hídhoz és vettem részt egy jóga órán. Akkor még úgy gondoltam, zsírt égetni és alakot formálni ugribugri levegőkapkodó órák alatt lehet igazán, a jóga nekem halál unalmas volt, viszont egy havi bérletet vettem azonnal, mert hogy úgyse hagyom veszni, aztán a harmadik vagy a negyedik óráról kiküldtek nagy vihogásomban, később emiatt vissza se mentem. 

  Most hogy megkomolyodtam ( muhaha) jóga órákat ászanákat nézek youtubeon és próbálgatom őket. Nagy meglepetésemre a varjú állás tulajdonképpen elsőre sikerült, azonban a kézenállás csak nem akar összejönni. 

Pedig az általános iskolai testnevelésórák alkalmával mindig kellett fejen, kézen állni, és akkor ez röhögve ment, hovatovább, nem jelentette rögtön az ötös jegyet, csak az, ha diákolimpián is részt vettünk. - rémisztő felfedezés, hogy azon is háromszor vettem részt, majd szétröhögtem a váltófutást és a tanárom többé nem kísérletezett velem- 

Aztán most, hogy a suli szombaton kezdődik, és megvettem a temperát,vízfestéket és ecseteket is, holnap megyek és beiratkozom jóga órákra is. 

varjú állás

betegség

Barátnőmnek most két éves a kisfia. Az összes eddigi gyermekruhát, amit ez idő alatt felhalmoztak, odaadta nekünk. Karácsony után mentünk el, és pakoltuk tele vele az autót. Zazie kicsit meg is lepődött, hogy egy gyereknek ennyi ruha kell..

Barátnőm előtte felhívott, hogy a gyermek épp nagyon taknyos, torokfájás meg megfázás. és hogyha én paramami lettem az elmúlt 2 hónapban, és félek, hogy elkapom, akkor toljuk a találkát.
Mondtam neki, nem toljuk, maximum nem ölelgetem.

Én nem is, ölelgetett ő.

Ennek egyenes ági következménye lett, hogy törvényszerűen 31-én hajnalban olyan torokfájásra ébredtem, mintha egy traktor hatalmas kerekei próbáltak volna kiszabadulni. Elég korán fel is keltem, és a lassan világosodó horizontot figyeltem, már egy pohár forró mézes teával a kezemben.


Mivel mostmár semmilyen gyógyszert nem szedhetek, ezért kicsit elszontyolódtam, hogy akkor ez jó sokáig fog tartani, de van egy módszerem, ami eddig mindig bevált, és 2 nap alatt lecsengett a dolog.
Ez nevezetesen egy hatalmas kendő a nyak köré, még éjszakára is, és sok-sok mézes tea.

Így én teljesen meggyógyultam, de most Zazie szenved kutyául, és már a családban is mindenkinek fáj a torka, kivéve annak, aki megfogadta a tanácsomat:) Zazie nem..

mainap

úgy döntöttem, önuralmat gyakorlok, nem idegesít fel semmi, és senki. Erre csörög a telefonom, és a legkedvesebb kolleganőm közli, hogy januártól már nem fog velünk dolgozni.
Aztán kiderült, hogy más se, és még ennél többet kerestek meg más rádiók, hogy ott dolgozzanak. Én nyilván terhesen nem kellek senkinek. Drága kolléganőm biztosított arról, hogy bárkit megkereshetek 2 év múlva, mert szerettek velem dolgozni, de azért semmi nem a régi és nem is lesz úgy látom.
 Úgyhogy most fél órás pityergés után összeszedem magam és megpróbálom a jót látni.

Kezdjük azzal, hogy úgy néz ki, holnap teljesen kész a lakás.
Ma lasagnet főztem, és mindenkinek nagyon izlett.
Közben dolgoztam is, és majdnem mindent elintéztem a karácsonnyal kapcsolatban.

Úgy döntöttünk Edivel, Zazietesóval, hogy a bejglit idén nem hagyjuk, hogy a mama csinálja, mert utána két nap neki, hogy összeszedje magát, mi meg annyira nem is szeretjük, így rendelni fogunk. Kiosztottuk egymás között a feladatokat, kinek mivel kell elkészülnie 24-ig.

Káosz persze ez is, de mostmár borura derü.


ps. most írt a főnökség, hogy jövő héten állományülést tartanak, mindenki legyen jelen. mi jöhet még?:)

Időhiány..

Nem nagyon van időm,  a lakás fut. Mi futunk utána.  Vagyis Zazie.  Én már feladtam az elején.  Szerencsére ő futó bajnok volt, így legalább haladunk picit. 
Zsákok és könyvkupacok között vájt folyosón közlekedünk.  Ez az első éjszaka nem volt túl vicces,  de úgy a 3.kimenetelemnél már nem rugtam fel semmit. 

Aztán ott van még a konyha emergency megközelítése,  ami azt is jelenti,  hogy most nem főzök.

A derekam nagyon fáj,  továbbra is csak tervben van az úszás. 

Szerencse továbbá.: az ajándékok fele megvan.
Ami még boldogsággal tölt el,  - a fizu kicsit lelombozott,  úgy látszik idén nem kapunk 13. Havi fizut - hogy megrendeltem ezt a cuki babazsákot.  

Jövő héten pedig fodrászhoz megyek,  mert lesz fölös 50 percem.  

3 óra híján 24 órája vagyok ébren. Le kellene feküdni. Aludni egy nagyot. De 3 napja alig tudok aludni, csak 2-3 órákat. Tényleg fáradt vagyok, de közben tele tetterővel. Napi 4 órát sétálok egyhuzamban, ide-oda, és totál céltalanul..

Amikor 5 percre leültem, a szembe falat kezdtem el bámulni és azon kaptam magam, hogy gondolatban falakat ütöttem ki és újakat húztam fel.

A legbosszantóbb, hogy nem tudom eldönteni, hogy nekem most jó, vagy rossz

Kicsit egy Monty Phyton filmben éreztem magam, amikor kemény 3 percig próbáltam lehagyni Afutót, pedig kondiban is vagyok, és bár nem haltam bele az előzésbe, azért csak idegesítő volt, hogy szünni nem akaróan ugyanolyan hangerővel folyamatosan dobogott a lába alatt a föld.Mögöttem.

Ja és azt el is felejtettem mondani, hogy én versenybicóval voltam.

univerzum, jössz nekem eggyel!

Lesétáltam egy metrómegállót, mert gondoltam bemegyek abba a boltba, ami csak ott van. Csak amikor odaértem, akkor tudatosult bennem, hogy én ma még dolgozom, attól sajnos vasárnap van....

Az egyik kukában pedig derékig eltűnve egy 40 év körüli hajléktalan nő. Épp valami felismerhetetlen valamit majszolt, így meghívtam egy szelet pizzára, ha már úgyis ott megy el az utam.

Visszafelé sétáltam a parkolóba, és azon gondolkodtam, hogy a mai napi jó cselekedet is megvan, univerzum jössz nekem eggyel, amikor végre odaértem az autóhoz, és látom ám, hogy egy másik hajléktalan épp telibe vizeli a sofőr ülésnél az ajtót...

akkor kettővel jössz!

koordináták

Kerülget valami nyavalya.  Úgy érzem órákat pazarolok el az életemből, amikor ezt most mind alvással is tölthetném. De erőt ad, hogy jövő héten masszőrhöz megyek. Nem mondhatja senki sem,  hogy nem merek nagyot álmodni.

a gazdag pszihológushoz, a szegény bolondok házába megy

Nem is mi lennénk, hogyha nem futunk megint bele Putyin látogatása miatt lezárt utak egyikén a nagy dugóba. A 15 percre lévő kórházba kellett kifutni a leletekért. El is indultunk gyorsan fél 3-kor, hogy elkerüljük a hazaindulókat.



Hát az orosz elnökkel nem számoltunk.

A konyha viszonya a turmixgéphez

Mondhatnám azt is, hogy ennyire pörgős hétvégénk nagyon régen volt. Mindennap volt nálunk valaki, akit ebédeltetni kellett, és mindig az utolsó másfél órában derült ki, hogy "errefelé jártunk, gondoltuk benézünk." Akkor aztán lett nagy csörömpölés a konyhában, amit csak első blikkre bántam. Ugyanis, amikor valaki közli, hogy egy óra kb és itt vannak, akkor mindig megállok a konyha közepén, végig vizslatom a szememet a felhozatalon, hogy milyen alapanyagokból mit lehet kihozni. Első látásra elkeserítő volt a felismerés, hogy van itthon krumpli, meg sajt és egy kis csirke valamint sárgarépa, és némi zeller. Meg tészta. Micsoda szerencse, hogy két hete rászoktam a tésztára.

a hugival

A hugommal egy beszélgetés olyan, mint mint egy frissítő masszázs. Kevésnek tűnik az eltelt idő, de mindenképpen jobban érzem magam a végére..

Anyai szeretet...

Telefonon ecseteli, a férjének, hogy ne ijedjen meg, a lányuk szobájában még 2 fiú alszik.
Leteszi, és mondja, hogy az ő lánya megbízható. De tényleg. Milyen jó, hogy lehet benne bízni (egyszer láttam, biztos vagyok benne, hogy igazat mond)


mire a sarokból a nő: - én anyám is ezt hiszi...

hétfő van

bár én nem vagyok olyan mint Garfield, mert én speciel imádom a hétfőket. Azt jelenti nálam, hogy vagy az utolsó munkanapom 2 pihenőnap előtt, vagy azt, hogy ma még nem dolgozom...

a hajnali kelés után , levitem a kutyát, majd elkortyoltam egy bögre kávét. Igyekeztem ma nem késni, mert mostanában valahogy nem sikerül időben beérni. Köcsög BKV, de tényleg, hiába keltem fél órával hamarabb, készítettem ki  a ruhá, mint az óvisoknak szokás, és hiába rohantam le maratonként a 10 perces utat, a metró 15 perc várakozás után érkezett, én pedig készültem a védőbeszédemmel, teljesen leizzadtam mire beértem a rádióba, betörtem az ajtón, és .... sehol senki.. 

1 órával később elindult az adás . berobbanok a stúdióba, és már allom is a hangmérnököt: "várj egy kicsit." bent a megdöbbent műsorvezető pislog rám. Megmerevedek. Felvillan az On Air feliratú lámpa. hírolvasó mond egy időt miközben vigyorog rám. Leteszem a papírokat és a szignálok alatt kilopakodok.. A szerkesztő pedig észre se vette, hogy élő dás közben én bent kommandóztam..

Pokoli szomszédok

Türelmes ember vagyok! igen is! El tudom viselni, ha valaki napközben 1 körül vésővel üti a falat, holott én hajnalozás után akkor alszom. Elviselem, ha az ablakom előtt ordítoznak, ha este 8-ig bőg a legmocskosabb techno meg r'n'b a felső szomszédba, azért se szólok egy szót se, ha hajnalban szintén a felső szomszéd edzeni készül, és súlyos vasgolyók selymes puffanása zavarja fel álmomat, amikor 1 órán belül kelnem kell..
Még azzal is kibékülök, hogy a szerencsétlen 3. emeleti lakók 2 hónapja kizárólag szombaton és vasárnap fúrják, faragják,bontják,átépítik, elmozdítják a falakat felettünk ( ha engem irritál a zaj, a közvetlen alatta lakót, aki a felső szomszédom, hogy zavarhatja) és én még mindig csendben ülök a kis lakásomban és n-e-m szólok semmit se.. Na de az! hogy szombaton minden előjel, minden figyelmeztetés nélkül egyszer csak el megy a víz, én pedig a zuhany alatt állok szappanosan, na az kicsit levágta a bennem lévő nem létező biztosítékot..

És csak azért nem mentem fel szólni, mert rohangásztam fel-alá a lakásban, hogy lehiggadjak, miközben a kutya követett és próbálta megszerezni a rajtam lévő szappan habot..



Próbálok toleráns lenni, hisz senki nem szereti, ha folyton csesztetik a legkisebb nesz miatt, de mire elszánnám magam, teljesen megőrülök és csak a kutyámmal leszek hajlandó szóba állni.. Még az is elképzelhető, hogy együtt nyaljuk majd a szappanhabot...  szemét intoleráns felsőbbrendű érzéssel megáldott bunkó lakók!

botladoztunk

A lépcsőházban ma hajnalban nem működött a világítás. Még amikor a kutyát vittem le kicsit biztonságban éreztem magam. Miközben őt se látva a korlát után tapogatóztam és próbáltam nem leesni a lépcsőn, a pórázon és a kutya körmnek kopogásával hallottam ahogyan a kutya szinte ugyan így tesz. Időnként félrelépett, lemaradt, nekem simult, megbotlott, és persze bizonytalankodott ahhoz képest, hogy hogyan szokott végigszántani velem a két lépcsőfordulóban.. Szóval hangosan röhögtem azon, ahogyan vak vezet világtalant, és ugyanígy a visszafelé vezető úton.. A munkába szinte kommandózva indultam el, mert a lépcsőházban nem éreztem magam biztonságban...

Elhatározás

Már több hónapja érlelődött bennem, most már megvalósítás alatt van. Minden hónapban minimum egy dvd-t, cdt, és könyvet KELL vennem. Aztán valamikor egy polcot is hozzá, meg valami raktárat:) Mindezt azért, mert most van időm. Elkezdtem beszerezni a kedvenc filmjeimet, meg azokat, amikről hallottam, hogy jó.

Jelen pillanatban más dísze nincsen a lakásnak:) de nem bánom...



( a srác nem a lakás dísze)

nagyon szívesen laknék máshol napjaimat élem..

Mondjuk Párizsban.

lesz jobb, lesz jobb, lesz jobb,..

ott álltam a konyha kellős közepén és azon gondolkodtam, hova tűnhetet az, ami előbb még az asztalon volt.. aztán rájöttem, hogy egy kutyás embernek márpedig mindig elsőre bevillan a megoldás...