nagyon szívesen laknék máshol napjaimat élem..

Mondjuk Párizsban.

a mások élete

Talán egyszer beérik az a szüret is, amikor majd én mondom másnak a bölcsességeket...
de attól félek, hogy nem történik soha ilyen, mert nem vagyok képes a mások életébe mászni...

idelenn idegen vagyok

Vannak napok, és egyébként nem gondolom, hogy csak az én életemben,amikor minden eltűnik, szerte foszlik és az ember próbál felébredni, majd amikor rájön, hogy mégsem álmodik, akkor elkezdi kényelmetlenül érezni magát.. Nem érzi a helyét, többször jut az eszébe, hogy a távolba révedjen, és mindig csak az marad neki, az a remény, hogy a horizonton túl boldogabb élet vár rá..

lesz jobb, lesz jobb, lesz jobb,..

ott álltam a konyha kellős közepén és azon gondolkodtam, hova tűnhetet az, ami előbb még az asztalon volt.. aztán rájöttem, hogy egy kutyás embernek márpedig mindig elsőre bevillan a megoldás...

egy kis ambient

le kellett ma ülnöm hazafele jövet.. elgyengültek a lábaim, miközben az 'I Follow you deep sea baby, i follow you" bizsergett a fülemben, és hétágra sütött a nap. mostmár jó dolgok történhetnek..



pesszimista: ennél már nem lehet rosszabb..
optimista: De lehet!:)

persze, hogy az embernek eszébe jut, és

persze, hogy amig tart nem tud tőle szabadulni.. mert nem akar.. aztán csendben rá fog jönni, és mindig ez a forgatókönyv. rájösz, hogy nincs előre megírva semmi, és minden döntés következményekkel jár, még ha az elején rossz is, de utána mindig van valahol egy rés, amin bekandikál a napocska, hogy megmentsen...

de ezt az érzést, amikor a döntés ott van, és tudod, hogy előbb- utóbb meg kell hoznod, ezt soha nem szabad elnyomni.. és te elnyomod... ég veled...

jelenlegi vágy faktorom, hogy

csak menjek, 


,

,

jöjjek,

sétáljak,
 
gyalogoljak, 

fussak

és közben az a felhőtlen érzés legyen legbelül, ami akkor szokott, amikor .. akkor... régen.. amikor az ember boldog. de úgy igazán..

kifordultam a konyhába

rágyújtottam egy pipára. szól a versike.. no én kb így voltam az egyik szintén otthon töltött, egyébként nem annyira magányos este. jól esett e csend, hogy nem kell senkire se figyelnem, hogy csak én vagyok és Zazi. így aztán laza vállrendítéssel gyújtottam rá egy cigarettára, majd a nyakánál megragadtam a jó kis áfonyapálinkát és egész estés gyertyafényes , filmet nézős programomat tökéletesítve bekucorogtam a pamlagra, magam mellé húzva Zazit..

ha kádam lett volna....

egér

Csütörtökön felhívott az Öcs, hogy ugyan már vegyek a barátnőjének egy egérkét. Elindultam, rámutattam, hazavittem, majd 2 percre elfordultam az asztalon hagyott kis állattól. Döbbenten vettem észre,  eltűnik a konyhapult mögött..







Ezzel kezdődött tehát az a vadászat, ami több mint másfél órán keresztűl tartott, és közben a fenevadat, azaz Zazit is vissza kellett tartanom , mert nem tudtam, mit vált ki ebből a szelíd kutyából egy egérke látványa.. Hosszas keresgélés után sikerült végre megcsípnem a mosogató alatt, miután több film jelenetét produkálva egy bödönnel a kezemben ugráltam utána oly módón, hogy hasra érkeztem. Ennek a felettébb érdekes technikának aztán meg lett az eredménye, bő 2 óra alatt sikerült a műanyag tál alatt tudnom.. hogy hogyan, most nem ecsetelem, de megszökött, ami engem arra késztetett, hogy eltünjek a lakásból, rábízva Zazira az ügy kimenetelét..

5 órával később  megérkeztem , leültem a díványra, a dog odahencseredett mellém, majd köhögni kezdett, ami egy apró fehér szőrcsomót eredményezett. Legalábbis Öcs szerint. Teszem hozzá, addigra beszereztünk a barátnőjének egy mongol futóegeret, így annyira nem bántuk, meg a tudat, hogy nem rohangál a lakásban egy  fenevad, mármint Zazin kívül, hát megfizethetetlen ..

igencsak nagy döbbenet sújtott, amikor hétfő este mosogatás közben egyszer csak berobban egy fehér valami a mosogató tálba.. hátraugrottam, és tettem egy szép kijelentést, főleg akkor, amikor látom ám, hogy az egér már ugrik is ki, és eltűnik.. Azonmód szedtem is szét mindent, hogy megtaláljam a potyalakót, és kevesebb mint 20 perc alatt, ismét a bödön alatt ette a fene a kis dögöt.
Rövidre fogva a történet végét, fogalmam sincsen, hogy úszta meg 4 napig, hogy a kutya vacsorája legyen, de megérdemelte, hogy kapjon még egy esélyt az életre, így visszavittem a kereskedőnek.. még pénzt se kértem érte.. mert vannak élmények, amik megfizethetetlenek, sőt, én pengetek érte...