Croatia második felvonás

Hétfőn megérkeztünk opatijaba. A kilátásunk az Adriai öbölre néz,  és látjuk a szemben lévő városokat. Már amikor tiszta az ég. Merthogy azóta megállás nélkül zuhog. De nem bánjuk. Olyan nyugodt itt minden. A szomszédban van egy méhészet. Azt szoktam nézni,  ahogy a néni minden betöltözet nélkül leül a kasokhoz,  és órákon keresztül gondozza,  üríti és ápolja őket.
Egyébként itt majdnem minden második embernek van méhészete a kert végében. Ők aztán ha jó sok a méz, jó időben kiülnek az utak szélére és ott árulják. Annyira finom az a méz, olyan lágy és sokkal folyekonyabb.  Bár a magyar méznek sem kell szégyellnie magát! 
És a másik ami nagyon finom és az bizony mindent visz!  A 30%-OS tejföljük. Ezt a hegyekkel és a magassággal magyarázzák -de majd utana fogok nézni.

Hétfőn későn érkeztünk,  ezért gyorsan elszaladtunk étterembe. Mire végeztünk,  elmúlt 9 óra.  Addigra az összes bolt bezárt így lesétáltunk a partra. Persze akkor is esett de olyan jó meleg van közben. Ráadásul szerintem mi vagyunk ketten azok,  akik imádják az esőt.
Itt lehet fogni a francia csatornát és totál elkeserít,  hogy velünk van tele az egy órás beszélgető műsor.

Most pedig,  hogy elmúlt 11 és egy nyamvadt könyvet nem hoztam,  lefekszünk aludni. Bár ez az agy rettenetesen puha és rugós.

merre van a hol? irány mexikó?

Amikor előcsomagoltam ezt a listát magamnak ebben az életben, akkor még nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan kihúzhatok pár dolgot róla:)

btw megbeszéltük Zazieval, hogy nem megyünk Krétára, mert oda jövőre is tudunk menni, viszont már azt hiszi a családja, hogy nem szeretjük őket, vagyis én nem, mert nem látogatjuk meg őket mexikóba.

Eddig ugyanis mindig ők jöttek. És ennek több oka van. Az egyik, és ez a legfontosabb, hogy félek a repüléstől. Nem is azt mondanám, hogy félek, hanem egyszerűen utálom!
Felesleges időpocsékolásnak tartom azt az időt, amíg ott ülünk. Nem tudok nézelődni, és ha ébren vagyok, akkor érzem a nyomáskülönbséget is. Ergo bedugul a fülem, az orrom, érzem, hogy nehezen kapok levegőt. Így minden repülőút előtt direkt keveset alszom, hogy fent pihenjek. Nincs is annál jobb, amikor az ember arra ébred, hogy szállnak le..

És Mexikóba azt hiszem tizenvalahány óra az út. Kérdem én, nincs szebb hely közelebb? devan!

Mindenesetre télen elrepülünk a télből a nyárba, hogy meglátogassuk a családját. Az ér, hogy már most a merülési lehetőségeken töröm a fejemet?

búcsú a tengertől

Reggel 6kor elindultunk, hogy magunk mögött hagyjuk Horvátországot. Nem mondom, hogy jól vagyok. Egész hajnali fél 3-ig fenn voltunk, mert a többiek átjöttek a mi szállásunkra, és iszogattunk, beszélgettünk.
Amikor úgy éreztem, nem bírom tovább nyitva tartani a szememet, akkor szépen elbúcsúztam, és felmentem a szobámba. Már annyira fáradt voltam, hogy nem érdekeltek a kabócák együttes koncertje. Éppen letettem a fejemet, amikor csörgött az óra. 6.00. Olyan rosszul voltam a kialvatlanságtól, és az sem segített, hogy a szigetről egy szerpentinen jöttünk el, és a kisbusz leghátsó szektorában ülők éreznek minden apró rezgést, mozzanatot.. Azt hittem, elhányom magam. A mellettem ülő dokinövendék mondta, hogy próbáljam nézni az utat, mert a szervezetem mérgezésnek hiszi, ha a kép és az amit érzek nem párosul egymással.. valahogy így mesélte. De olyan álmos voltam basszus, hogy nem tudtam az úton tartani a szemem.. Szóval többször imádkoztam, hogy ne hányjam el magam..


Most valami benzinkútnál ülünk és várjuk, hogy Vazul megebédeljen... Lennék már otthon..

Ide ül mellém, és elmondja, hogy le kellene már foglalni a nyaralásunkat, mert különben nem fogunk sehova se menni.. valójában én nem mondtam neki mindennap és nem is négyszer ötször, hanem egyszersem, hogy ideje lenne
Szóval ideül, közelebb húzza magához az egeret, a monitort, és kiadja a parancsszót.
2 perc alatt 12 lehetőséget terítek elé, mert az elmúlt 2 hónapban egyszer sem kerestem rá ezekre, mire ő feláll, és itthagy.
Unja - mondja
Holnap pedig nem fog ideülni, hogy ne húzzam az időt, foglaljuk le a nyaralást..

nyaralások

Az egy hétből két hét lett.

Sétáltunk a Ljubljanica folyó majd Grand Canale partján.
Eltévedtünk éjszaka Velencébe, pár nappal később Padovába.
Felvettük az olasz vezetési stílust, az olasz jómodort.

Kézen fogva futva megáztunk, ölelkezve andalogva lebarnultunk.

 Eltévedtünk egy erdőben, hogy kibukkanjon a fák között egy kis fogadó, ahol megismertünk egy 30 éve kint élő magyar hölgyet.

Újra szerelembe estünk..

Ha valaki tud kint munkát, ne legyen rest szólni nekünk.. :)

vígasztalások

Egyet mondok kettő lett belőle.
Két hétig csak nyaraltunk. Zuhogó esőben indultunk el, álmosan néztünk egymásra, hogy biztosan így szeretnénk tölteni a szabadságunkat? Ljubljanában is megálltunk gondolkodni, álltunk a folyó partján, a ciklámen színű esernyőbe kapaszkodva, a szerelemlakatok előtt. Ő nem szereti ezt a szerelemlakatosdit-mondja kérdés nélkül- semmi jó nem származik abból, ha valamit lelakatolunk, bezárunk. Így hát innen is lakattalanul megyünk el, mint pár héttel ezelőtt Pécsről..Kicsit bánom is, meg nem is. Évekkel ezelőtt rájöttem már, hogy az én barátom, mostmár férjem nem egy romantikus alkat.

Velence mellett táborozunk le egy kis faluban. A település közigazgatásilag még Velencéhez tartozik. Szép, tipikus olasz házakkal, kedves emberekkel.

Pár nap Velencében. Az egyik este kint ülünk a teraszon, vörös bort iszunk, csillog a szeme, mosolyog.  Beszélgetünk, túl sokat ittunk, nosztalgiázunk.

Másnapra mintha kicserélték volna. Andalogni akar a naplementében, szerelmes verseket akar írni nekem.

Egyik este vacsoránál szóba jön, hogy én már jártam erre, ő pedig a szívéhez kap, hogy neki ilyenkor itt fáj valami, nem tudja mi ez, hagyjam abba. Elmesélem neki, hogy ezt hívják féltékenységnek. Tipikus emberi tulajdonság, amit nem szabad túlzásba vinni. Ő meglepetten néz, soha nem érzett ilyet.. Ennek örömére iszunk mégy egy kis bort. A pincér rám kacsint, ő pedig morogni kezd.