olyan, mintha kínai is lenne benne..

ezt a megállapítást tette Zazie, miközben fiát nézte a karjaiban tartva. Azért kaptam fel a fejem erre a mondatra, mert valahányszor a fiatalkori képeit nézem,nekem is ugyanez ugrik be róla. Aztán az édesapjáról is láttam egy fiatalkori képet, és megnyugodtam, ha van is kínai vérvonal a családban, akkor az esetleges félrelépést feljebb kell keresni.

Mostanában viszont Zazie az anyukájára hasonlít, és a nővére, aki a féltestvére, mellette olyan,mintha ikertestvérek volnának.

Én,ha meghízom, a fejem szabályos kerek lesz, akkor Anyu családjára hajazok. Alapból pedig Apu nővérének gyerekkori mása vagyok, olyannyira, hogy az 50-ik születésnapján összeállított slideshow futása közben, az egyik fiatalkori képét látva még én is elcsodálkoztam, hogy került az én képem is közéjük.

Babocska, ha csukva van a szeme, szerintem Apura, emiatt, mások szerint rám ütött, viszont ha nyitva, akkor tökéletes mása, mostani édesapjának.

A fiunk a szemszínével is lojális, zavaros duna -ez az elnevezés férjem észrevételén fekszik, az övé is ilyen, a külseje azonban kék, mint az enyém. Nyilván ez változni fog, ahogyan mi is, és hogy ez min múlik, sajnos nem tudom, de nem-de csodálatos ez a folyamat?

azunokaöccs

Zazie unokaöccse gitározik. Régóta.
Sokszor teszi rá az erősítőre, és nyomja, órák hosszat. Nekem már az első perctől fáj a fejem tőle, nem is értettem, miért idegesít ennyire?! Én birom a zenét. Nekem kérem, az elmúlt kapcsolataim margóján szinte mind zenész szinténzenész volt, és mindig képes voltam órák hosszat hallgatni, ahogy gyakorolnak.ÉS sajnáltam, amikor befejezték.

Aztán Zazieunokaöccse kitalálta, hogy ő dobolni akar. Szerzett valahonnan egy láb és egy pergődobot, és naponta elé ül, hogy püfölje.

És akkor megvilágosodtam! Ennek a gyereknek nincs ritmusérzéke. Reszeli a gitárt, püföli a dobot, és egyik áldott emberkeze által készült tárgy lelke sem szólal meg. Ez kérem a tragédia.

-Két évig tanultam dobolni, totál megdöbbentett, hogy az is ennyire idegesít, ahogyan azzal bánik-

életek vagy valami hasonló

elrohantunk megvenni egy ajándékot, mielőtt ideér, akinek szántuk. Amig Zazie fizetett, én leültem egy padra a plázában. A mögöttem lévő ülésen 4 barátnő beszélgetett arról, hogy ki mi alapján választ magának pasit. Nem tudom miért döbbentem meg, azért, mert hihetetlenül egyszerűen látják a világot, vagy mert így látják?
Az egyik ugyanis közölte, hogy ő mindig azokra a pasikra bukik, akinek van gyereke. Már az előzőt is így szólította le, a kisfiával sétált. Mert az ilyen férfiak hálásak minden figyelemért, mert a felségük / barátnőjük figyelme megoszlik a gyerek és köztük, és ezért ők is rendkívül hálásak és figyelmesek vele. Ugyanakkor az a férfi, akinek van gyereke, nem akar házasodni, nem akar összeköltözni, így valójában a szabadságuk is megmarad.. WTF?

Ekkor ért oda Zazie, aki megpróbált felsegíteni, mert ma valamiért nagyon nehezen viseltem, ahogy húzódik a hasfalam, a lányok meg néztek minket, én meg próbáltam nem terhesnek tűnni, mert láttam, hogyan méregetik az én férjemet, aki épp velem volt gyengéd és figyelmes...



Délután pedig tesóm hívta fel a figyelmet arra, hogy az a rokon, akinek májusban volt az esküvője, a feleségével a facebook szerint már nincsenek kapcsolatban. A durva az, hogy ezen nem lepődtünk volna meg, mert egyértelmű volt, ennek valamikor vége lesz, de hogy ilyen gyorsan, ennyire hamar???


Végül pedig anyukámmal beszéltem telefonon, aki nem tudja feldolgozni, hogy 1 éve elváltak, és még mindig abban a korszakban van, amikor mindent és mindenkit vádol. Nem tudja elfogadni, hogy ez már nem változik meg. Próbáltam életet lehelni belé, de amikor elkezdte mondani, hogy mndenkinek az lenne a jó, ha ő meghalna, na az nagyon rosszul esett. Ő a saját anyukáját fiatalon veszítette el, 24 éves volt akkor. Ezzel példálózott, hogy ő is túlélte anya nélkül. Talán a depressziója miatt nem akar emlékezni rá, hogy nagyon megszenvedte, és a mai napig könnyebb lenne neki, ha itt lenne az anyukája. Elkezdtem vele veszekedni, hogy mondhat ilyet? mi az, hogy nincs oka élni? Kinek van joga eldönteni, hogy neki megéri élni vagy éppen nem? Az eszébe se jut, hogy ez a gyerekeinek mennyire rosszul esik. A gondolatától is szarul vagyok. És nem tudom, hogy rázzam fel?

más állapotok 1

A héten vegyszeres rágcsálóírtás volt a munkahelyen, mire a főni közölte, hogy aznap ne is menjek be, dolgozzak otthonról. Ennek rendkívül örültem, mivel évszázados álomkór nyomja a vállamat, és nem tudok 9-nél előbb felkelni. Akkor elkezdődik az egy órás reggelizésem, amit jobbról a kutya, balról a macsek néz. Néha visszafekszem pihenni, ha épp nem dolgozom. Ezt a napot is valahogy így terveztem, de már este felfedeztük a Kenny hasán a foltokat, amik aggodalomra adtak okot, és kb 1 hete kezdte el vakarni. Így a reggeli befejezése után elmentünk a közelben lévő állatorvoshoz, aki közölte, hogy akkor most megnyírjuk, és heti kétszer fürdetés, és napi 3X betadinos áttörlés. Ott helyben kapott antibiotikumot és szteroidot, és még hetekig kell itthon antibiotikumozni, de már 2 nap után jobban van, úgyhogy ennek nagyon örültem. Csak még kicsit kopasz. Ez pedig egy border collienál nem túl előnyös.

Persze akkor már a macskát is el kellett vinnem, hogy ne fertőzzék meg egymást, végül ő szerencsésen megúszta a nyírást.

Az elmúlt hetekben közben minden napra jutott valami. Sem az én családomban sem a Zaziéban nincs minden rendben.
Az enyémben káosz uralkodik, és részben az én hibám is, hogy most mosolyszünet van. Nem haragszom senkire, de egy kicsit most fel kell dolgozzam a törénteket.

Zazie és köztem 16 év korkülönbség van. Ő még kései gyerek is, így a szülei idősebbek. Az én nagyszüleim korabeliek. Ebből sajnos következik, hogy már problémásabb az életük is. Rettenetesen jó szülők, kiváló nagyszülők és mégtökéletesebb anyós és após. Többször akartam ódákat zengeni arról, hogy mennyire sokat segítenek nekünk, és folyton együtt vagyunk, és egyszerűen nem zavarnak.
Szóval az apukájának rohamosan romlik az állapota. Egyre feledékenyebb, egyre nyugtalanabb, megzavarja, ha valami változás történik. Annyira átesett egy más állapotba, hogy néha látom, engem sem ismer meg. Pedig orvos. Rendkívül tehetséges és roppant intelligens ember. Így még szembetűnöbb sajnos a romlás. A legrosszabb pedig, hogy nincs ember, aki átvenné a praxisát. Így megy ez Magyarországon.
Megoldás pedig egyelőre nincs. Most viszont két hét szabadság következik, persze meg is jött a gyengébb idő, de azért remélem tudok fürdeni a Balatonban idén.

egymillió forintos kérdés:

egymillió forintos kérdés:


hogy küldöd el a férjed családját a fenébe úgy, hogy az amúgy is hiperérzékeny lelke az illetőnek ne sérüljön?


Családi kérdésekben amúgy sem voltam soha jó, pedig a probléma kezelésem igazán tökéletes, de azért a férjem családja akármennyire a családom, még sem az én családom...

kivételesen nekem nem a szüleivel van problémám, imádom őket. Nekem a nővérével van a problémám.. -pedig ő is nagyon kedves teremtés, csak így "öregkorára" megbolondul-

A kamasz gyerekeit a nyakunkra akarja küldeni, mert ő nem bír vele, de sem anyagi, sem lelki támogatásban nem segít. És ha azt mondjuk, hogy nem, akkor mi nem szeretjük őket... pedig de!

szomorú vagyok.. tanácstalan vagyok..