mindennapi kihívások(k)

Csütörtökön elmentem úszni. Szerencsém volt, a nénik addigra leúszták a hosszokat, csak pár fiatalabb lézengett a medencébe. Beereszkedtem a szokott sávomba, s élvezve a szabadságot, szép lassan saját tempóban elkezdtem úszni. 10 perc után vettem észre, hogy a mellettem lévő sávban egy srác úgy úszik, hogy fröcsköl. Gyorsúszást szeretett volna produkálni, de valamiért mindig akkora tenyerest adott a víznek, hogy az hatalmas cseppekben koppant a fejemen, a számban vagy előttem.

persze tudom, nekem semmi sem jó.

Aztán amikor tudtam végre koncentrálni, arra lettem figyelmes, hogy lenyúlok és nem érzem a hasam. Mármint úgy értem, éreztem, de nem volt akkora dudor, mint amit megszoktam. Ettől úgy megrémültem, hogy kimásztam a vízből és a medence szélén állva kémleltem vissza; tejóég, elhagytam a gyereket!! 

Ez most így hülyén hangzik, de tényleg elhittem, hogy én vagyok a százezerből az az egy, akiből észrevétlen csusszan ki az utódja, és még észre sem veszi, a baba meg biztos ott lebeg a vízben. Természetesen aztán megmozdult, én pedig megnyugodtam. 

Annyira jól érezte magát, hogy úgy feküdt be a medencémbe, hogy a hasam szinte eltűnt. Én pedig szépen bepánikoltam. A védőnő szerint terhesség alatt ez állandó tünet, és sose tudhatom, mi hozza ezt ki belőlem.

mint pl egyik éjszaka, amikor kiszaladtam wcre, de útban volt az ágy támlája, amibe teljes hassal rohantam bele, és akkor ott ráztam Zaziet,hogy biztos kiszúrtam a gyerek szemét, vagy eltörtem a karját, mert nekem annyira fájt ez a találkozás, hogy szabályosan a pánik jelei mutatkoztak rajtam. 

Ráadásul mindkét eset után olyan lúzer idiótának éreztem magam, holott azt hittem, én ennél azért okosabb vagyok. 

A mindennapi készülődések kiakasztanak. Alapból az lelkitörést okoz, hogy találjak olyan ruhát, amiben jól érzem magam és nem leggings és nem hosszú ing. 

És mivel mostanában sűrűn sétálunk a nagyvaddal, ezrét össze kell szednem magam, mert mint tudjuk, a leggings nem nadrág.

Meg is találtam az egyik nem kismama, de nagyobb farmeremet, amit ugyan be tudtam gombolni meg cipzározni, bár kényelmetlen volt, a legrosszabb az a felismerés volt, hogy a combjaim és a bokám is kicsit meghúsosodott. Hát igen, így a végén kicsit elkezdtem vizesedni. Aztán mindezt tetézve nem tudtam felvenni a cipőmet, és míg ezzel szenvedtem, eszembe jutott egy kolléganőm mondata, aki nyáron szülte meg második gyermekét , hogy szerinte a nyár a legjobb időszak arra,hogy terhes legyen,mert olyankor elég belecsusszannia egy papucsba és már menetkész is.. észben tartom.

Különben az öltözködés elég jól sikerült, mert aznap többen dudáltak rám, és fütyültek utánam munkások, aztán megfordultam és ők jól meglepődtek. Ebből két következtetést vontam le; az egyik, hogy a seggem bár nem jó, de elfogadható, vagy/ és tavasz van..

Ma megpróbáltam kifesteni a lábkörmöm. Én, akinek arra sem volt türelme, hogy a kezemen befessem. Ment az mindenfele, Gigi pedig megsajnálva a szerencsétlenkedésemért kifestette. Na ezek után döntöttem úgy, hogy a lábkörmeimet is kifestem.. Zazie távolról nézte a műveletet, majd úgy 10 perc után megkérdezte, hogy biztos ezt akarom ?? mondtam neki, hogy legfeljebb ő fogja kifesteni. Nem örült. Pedig szintén sokat tapasztalt barátnőm azt is megosztotta velem, hogy az ő férje a harisnya és zokni felvételében is segédkezett. Az intim dolgok rendbetételét már ne is említsük. Szóval azt hiszem, Zazienak egy büdös szava sem lehet... 

pulzus

Miközben nem haladunk semmit az egyik dologgal, addig haladunk a másikkal. Sok dolog nem történik, de minden rendben.

meccs helyzet

Ez még az ominózus meccs alkalmával történt, ami után gyújtogattak, meg égtek a rendőrautók..

Ilyenkor a környék összes utcáját lezárják, ahol nem lehet parkoni. Természetesen az ős káosz közepén dolgozunk, és nem egyszer történt, hogy reggel bementünk a munkába, mire kijöttün, egy csomó rendőr állt minden sarkon, és szinte lehetetlen volt kiállni a kocsival.
Hát én jó kislány módjára megkerestem a 20 percre lévő utcát, ahol már engedték a parkolást, és szépen az utca végére beparkoltam.
Amikor 4 után jövök ki a rádióból, hatalmas meglepetésként ért, hogy szerintem a környék összes kivezényelt zsaruja konkrétan rám állt és körül zárt. És hogy teljes legyen az összkép, még a vízágyúval is mellém álltak..

Tanácstalanul toporogtam a kocsim mellett, majd odaszóltam a szerencsémre ott strázsáló rendőröknek.
- srácok, most vagy együttesen megemelitek és kihozzátok az útra, vagy valaki félreáll, hogy el tudjak menni..

félreálltak. Én pedig tolatásnál szépen neki koccantam az egyiküknek.. és ezek után is megúsztam...

Már egy éve, hogy...

MA egy éve.

Ma van az a nap!
Ez az az alkalom, amit minden hónapban ismételgettem magamnak, hogy most már mindjárt 19-e.

Mert ezen a napon több dolog is történt. Valahogy a 19-ék ilyen "történelmi eseményeket magukban rejtő" napok..


Mert amikor az ember várja egy éven át minden hónapban, hogy június 19-e legyen, akkor az egy jelentős nap. Akkor az ér annyit, hogy már reggel úgy pattanjon ki a szemem, hogy igen, eltelt egy év, ez az a nap, amit eddig vártam.

Aztán ma egész nap eszembe se jutott. Most, hogy itt ülök, nézem a sorozatomat, és mindenki bulizik, egyszer csak ráeszmélek, hogy Tejóég! majdnem elfeledtem...


Egyébként semmi különös. Csak ma van egy éve, hogy nem gyújtottam rá.

utazásai

Vonaton ült a haverom. A nő vele szemben ült, és telefonált. Nem újdonság ez, mostanában mindenki telefonál. Ha fut, ha boltba megy, dolgozik vagy épp más dolgát végzi, esetleg ha a vonaton ül. Sajnos elszaporodott az a példánya ezeknek az állandóantelefonáló egyedeknek, aki kiabálnak. És kiabálva osztják meg a mindennapjaik mozzanatait a másik féllel. adott esetben az egész vonattal.
Haver hallgatta, hallgatta a szemben ülő nőt, amikor megcsörrent a telefonja, én hívtam:
- várjál, most nem tudok beszélni, nem akarok lemaradni arról, hogy most akkor kurva-e a barátnője vagy nem kurva!
A nő pislog, hebegni kezd, majd suttogásra vált és letéve a telefont neki szegezi a kérdést:
- ne haragudj, de miért hallgatózól?
-ja azt hittem azért kiabálsz, hogy még a mozdonyvezető is hallja.

.

egy nehéz nap éjszakája

Éppen az ablak előtt álltam, a még nedves ruhát terítettem a radiátorra, amikor egyszercsak CSAT!!

A szemem előtt ment bele a kadett a mi parkoló autónkba. De hogy?! A teljesen lehúzódott autót frontálisan kapta úgy telibe, hogy a sebességbe tett és behúzott kézifékkel levő járművet kitolta az útra. Az opel kadett a mi járművűnktől 10 méterre állt meg a szomszéd kerítésére állva fél centivel. Az első kerekei kitörtek és mindkét oldalán úgy felgyűrődött mint egy rossz selyem szalag. A kérdés már csak az, hogy hogyan tudott mindkét oldala így megsérülni. A mi autónknak a lökhárítója széttört, a motorháztető felgyűrődött és a hűtővíz tartály benyomódott. Ennyi a külsérelmi nyom.

A csattanás pillanatában felrántottam az ablakot, nyugodtan hátraszóltam I-nek, hogy széttörték az autót, majd kikiabáltam a gyereknek, lévén, hogy csak azt hallottam, hogy indítózik, újra és újra. Féltem, hogy elhajt, és már azon gondolkodtam, hogy kiugrom az ablakon keresztül, mit tököl már ennyit I., amikor a szemben lévő kocsmából kiözönlött a nép, és vasvillákkal nekirontott a sofőrnek. "szálljá' ki b*meg.." "nem mész te sehova, k*cs*g!"  Addigra I. is odaért, rápillantott a kocsira, megtapogatta, majd elindult ő is a sofőr felé. azt tudni kell, I. maga a megtestesült nyugalom. NEm ő nyugodt, ő MAGA a fogalom. Ha azt mondod, hogy most olyan nyugodt vagyok, simán felcserélheted a szót arra, hogy most olyan I. vagyok. Tudja ezt a környék és annak összes ismerőse. Na de, ha valami feldühíti.... arról csak urban legend van. És mivel az autó megtapogatása után nem legyintett és jött be csendben, -érdekli is őt, hogy közben tömegverekedés alakul ki a háta mögött, mondom, ő ilyen nyugodt fiú, na!- ezért sejteni mertem, hogy van baj.

Mentem én is -nem az ablakon- hátha kell a segítségem, de a sofőr -talán azért, mert nem indult be az autója, talán azért mert 10en állták körbe, együttműködő volt, szépen kitöltöttük a Kéksárgát, ami majdnem 2 órába tellett. Közben a srác és az enyhe cefre szaga,  mindent elismert, alá is írta, ő a hibás.

Állítása szerint egy fiú ugrott ki a bokorból, nyilván pisilt, -mondja, és ő nem látta a kocsit, megmondja őszintén, se a fényvisszaverő rendszámtáblát, se a hatalmas kéken másodpercenként villogó, egész autót betöltő riasztót sem, és hogy ne üsse el a hátizsákos, hosszúhajú magas fiatalembert, aki épp a sliccét húzta fel, hát elrántotta a kormányt..

Később ez annyiban módosult, hogy egy biciklis srác jött szembe, aki nem volt kivilágítva, szóval sosem tudjuk meg.

Hajnali 4-kor arra ébredtem, hogy kék fény villogja be a szobát.
Mivel az éjszaka folyamán a totálkáros kadett semerre sem ment, ahogyan a mi kocsink sem, a hajnalban hazaérkező szomszéd azonnal kihívta a rend őreit, jött is mindjárt három kocsinyi, és őrülten nyomták a csengőt. Szépen kikísérték I.-t, azt gondolván, majd újat mutatnak neki.
I. annyit mondott a kint töltött fél óráról: " az egyik megkérdezte: és be volt b*szva? " majd felvették az Ő adatait és felszólították, hogy vontassa el a másik autóját..