Most leírom:
-2 nyelvből kell középfokú nyelvizsgáznom
-Jogsi
-Búvár vizsga
Most ez...
Teljesen kivagyok ettől a viselkedéstől. Még a nevelt 3 évesemnek sem engedtem a hisztit, hát neki sem fogom eltűrni. Csapkodhatja magát a földhöz is..
Tegnap I. Fejmosást hajtott végre rajtam, melynek témája, a ne szólj Szám nem fáj fejem volt, jobban mondva, mielőtt vissza akarnék vágni egy beszólásra, számoljak el 10-ig..
Mondjuk ez azért volt vicces, mert a munkatársaim meg mindig azzal szekálnak, hogy 3 birka türelmével rendelkezem, mert mindig várok egy picit, és utána osztom ki a mannát.. Persze egyiknek se mondtam, hogy az a hatásszünet arra jó, hogy merlegeljek a lehetseges opciók között: megöljem, megfojtsam, pofon vágjam vagy csak mosolyogjak egyet. Persze mindenkit megnyugtatok, nem köröznek..
Úgy indult ez az egész még szeptember végén, - még zölldel a nyárfa az ablak előtt - hogy a semmi energiámat akartam felhúzni úgy, hogy legalább a seggem ne nőjön. Minekutána régebben kangooztam, úgy döntöttem, ha már van cipőm, akkor használjam is, akár cipelem a munkából hazafelé , de annyira imádtam kangoozni, hogy megint tökéletes mozgásformának gondoltam. Csak azzal nem számoltam, hogy az utcánk végén lévő fitness teremben egy komplett duci csoport alakult, és nagyon kinéztek maguk közül. Ez pusztán annyiban okoz gondot, hogy amikor el kéne indulnom az órára, egyszerűen semmi kedvem hozzájuk. Pedig első felindulásból nyamvadt havi bérletet vettem. No azért ennek ellenére jártam böcsülettel, aztán múlt hét óta nem. És ennek nem a gördülő morcos asszonykórus az oka, hanem a tarthatatlan munkahelyi, kinek mi a dolga huza-vona. Mert nem tudom megértetni egy diplomás emberrel, hogy egyszerűen nem tudom magam felszótagolni, és 3 helyre küldeni a feleimet, hogy legalább az egyik részem pihenjen, az nem magyarázat, hogy 1re vendég jön a stúdióba, akivel foglalkozni kell, majd ugyancsak ezen a napon szintén 1-kor össze kell raknom egy másnapi adást.. Én pedig kezdek fáradni és szívesebben mennék néha akár egy gyártó sor mellé is, csak had ne kelljen senkivel találkozni.
Aztán a panasz áradatnak koránt sincsen vége, de nem ám. Az idegeskedés miatt, hiába nem eszem tényleg semmit, picit mintha híztam volna. Ezzel alap esetben nincs is semmi baj, na és? Na de nem jön rám a ruha amit 2hete szörnyű keresgélés árán vettem az ismerősöm esküvőjére, ami belátható időn belül lesz, és egyrészt nem megoldható hogy nem megyek el, másrészt amint tegnap felvettem a gyönyörű egyedi ruhát - esküszöm erről az agonizálásról írok még- nem tudtam felhúzni a cipzárt. Első gondolatomban telefonáltam is, de nem tudtam meggyőzni a menyasszonyt, hogy nem ez a megfelelő idő a férjhez menetelhez.
Úgyhogy most 3 napja nem eszem cukrot - emiatt a szörnyű kávéról is kezdem leszokni- de ma annyira szomjaztam, hogy előálltam a büfés fiúnak a kérésemmel: kérek valami italt ami nem szénsavas, nem cukros, de nem víz mert ízesített. Mire elém vágta a cappy körtét, aminek meg is örültem, de egy korty után ott kellett hagyjam, annyira nem kívánja a testem a cukrot.
De van jó dolog is, letettem az elsősegély tanfolyamot, úgyhogy mindenhol azt lesem, hol hasznosíthatnám a frissen megszerzett tudást, egyetlen kikötésem van csupán, vér nélkül ha kérhetem, attól picit elájulok.
Közben pedig munkaváltáson gondolkodom, nem megy ez nekem, nem bírom a kétszínű embereket. Hát mi fog nekem örömet okozni? Én telhetetlen..